A hétvégén befejeztük a korai fajták szüretelését. Ha táviratban kellene összefoglalnom ennyit írnék: a száz évvel ezelőtt élő szőlőtermesztőknek tökéletesen igazuk volt.
A sárfehér az egyik legkellemesebb illatadó fajta, amivel életemben találkoztam. Leginkább intenzív szőlővirág-illatot ad, ami szerintem az egyik legfinomabb illat a világon. Tavasszal csak pár napig érezhető a szőlőben, enyhén, ahogy ide-oda kapkodja a tavaszi szellő, de a must hosszan tartóan élvezhetővé teszi ezt az élményt. A sárfehér alacsony cukorfokú, elképesztően finom savú, roppant harmonikus mustot ad. A kis küvéből csak a juhfark volt hozzá adható, amely fajta ebben az evben rothadásmentesen és tökéletesen beérett. A juhfark illata egyáltalán nem érvényesül, ellenben a cukor és sav remekül egészíti ki a könnyed, illatos sárfehért. Már csak a furmint hiányzik, a maga karakteres aromájával - és ez a küvé működni fog.
A fiamra roppant büszke vagyok, végigdolgozta velem a szüretet, egyedül rakta össze a prést, préselte ki a mustot, bontotta vissza a prést és szedte ki vödörbe a cefrét. "Még utóbb is ..." - mondaná erre a nagyanyám, így, függőben hagyva a mondat végét.
A blog html szerkesztője még mindig szar, ezért a képekkel nem küzdök.
Idén minden kétszer gyorsabban történik, mint ahogy szokott. A sárfehér és a juhfark gyakorlatilag már túl is van a teljes érésen, a sárfehért és a góhért vidáman lakmározzák a darazsak. Jelentős aszusodás figyelhető meg, szépen mazsolásodik a szőlő. Tudom, a primőr íz és illatjegyek - de mit tegyek, ha én a "régimódi" testes, töppedt ízű, alkoholos borokat szeretem? A szüreti felkészülés így nem egyszerűen feszített, hanem őrült tempóban zajlik.
Töppedő rizling |
Az elmúlt hetekben többször hívtam anyut, aki siralmas helyzetjelentéseket közölt a szőlőről: minden kóladt, kiszáradt, pusztul, a szőlők apró fekete sörétek csak a tőkén, amelyek közül egyébként minden harmadikon az ESCA tüntetei jeletkeznek, az új telepítés egy szálig kipusztult, és minden falubeli szőlőtermelő az öngyilkosság gondolatával foglalkozik, ha már ugyan meg nem tették, mert ő ugyan ki nem megy az ajtón ebben a rohadt melegben. El is könyveltem magamban, hogy ezt dobta a sors, idén megint nem lesz borom, jövőre az egész területett bevetem tavirózsával és kaktusszal, hátha az egyik bejön, mert vagy baromi nagy esők lesznek, vagy pokoli szárazság, az előző három év meteorológiai statisztikái alapján.
Sárfehér |
Pár évvel ezelőtt egy volt kollégám adott egy palack vörösbort, amire aranyszínű filccel ennyi volt firkálva: "Köpcös CabSav" és az évjárat. Annyit útmutatást kaptam még a borhoz, hogy az Alföldön készült - el is könyveltem egy jó barátság végeként a dolgot, mert az alföldi bor számomra az izsáki aranyháromszög csigeréit jelentette. Soha még előítélet emberben nem omlott össze olyan gyorsan, mint a bor megkóstolása után. Ráspi után Köpcös a bizonyíték arra, hogy jó bor az értő ember kezében bárhol készíthető.
Na mit varrat magára egy borász a diplomavédése után?
A földkerekség legjobb tetkója élőben még jobb |
Utolsó kommentek