Szőlőművelés

Július végi állapotok

Olaszrizling

Július utolsó munkái

A hét közepén lementünk Dörgicsére, mert nagyon összegyűltek a teendők. A  villanypásztor átszerelésével kezdtük a sort, ugyanis a több lépcsőben történő megvalósítás eredménye egy furcsa, összetett karámrendszer lett, amely még a telken belüli gyalogos közlekedést is komolyan megnehezítette, nem beszélve a munkagépek mozgásáról. Szálvassal lukat ütni egy aszálytól sújtott agyagos barna erdőtalajba nem gyerekjáték, ezért elképesztően lassan haladtunk. Összesen kb. 8-9 oszlopot helyeztünk át, és a munka egy bő fél napig tartott négyünknek - a madzagolást is beleértve. És amikor elkészültünk, megjelent egy nyúl, a legnagyobb nyugalommal beugrált a szőlőbe, szembejött velem addig, míg 15 méterre nem volt tőlem, és miközben fotókat készítettem róla, szépen kisétált a szőlőből. (Az Uréti szőlő alsó fürtjeit már megette.)

Tepsifüles a villanypásztor mögött

Két döbbenetesen jó hárslevelű

Bort kóstolni elsősorban fesztiválokon szoktam. Szeretem azt, amikor egyik borásztól a másikhoz csapódva lehet beszélgetni, és a pillanatnyi hangulatom függvényében kérhetek hol fehéret, hol vöröset. Ennek megfelelően még soha nem fordultam elő olyan rendezvényen, ahol egy pince mutatja be a borait (leszámítva néhány termelőnél tett látogatást), így az évjáratok összehasonlító kóstolása (ún. vertikális sor) is teljesen kimaradt az életemből. Hiába, csapongó hedonistának lenni áldozatokkal jár. 

Átszellemülten

Permetezés kánikulában

Ebben a forróságban csak hajnalban lehet permetezni a perzselés veszélye nélkül. Nekem a hajnali kelés nehezemre esik, elsősorban azért, mert gyűlölök késni, így hajnali két órától kezdődően fél óránként ellenőriztem az időt. Ha ehhez hozzátesszük, hogy éjfélkor feküdtem le, akkor könnyen kideríthető, hogy nem voltam a csúcson, amikor négy órakor találkoztam Krisztiánnal és Balázzsal, akik segítettek a permetezésben. 

Életkép napkelte előtt

Elsősorban lisztharmat ellen nyomultunk, mert az utóbbi két napban egy-egy kicsike zápor széle elkapta a falut - a párát és a nagy meleget szereti a lisztharmat, mi pedig nem szeretjük a lisztharmatot. Krisztián éppen Kővágóőrsön járt amikor a tegnapi zuhé odaért, iszonyatos erejű esőről számolt be némi jéggel keverten. Mivel tegnap fejeztük be a terméskorlátozást, most igazán nem hiányzik, hogy a jég még egyszer leválogassa a fürtöket. A szőlő tetejét nem nagyon vágtuk le, éppen az esetleges jégverés elleni védekezésül, csak ott kurtítottuk a hajtást, ahol elérte a kétméteres hosszúságot.

Régi magyar fajták az aszályban

Aszály van. Nem is igazán az idei csapadék a kevés, hanem a téli csapadékhiány határozza meg a szőlő fejlődését. A régi magyar fajták döbbenetesen teljesítenek: az öreg sárfehér és a gohér is hatalmas fürtöket hoz, rengeteget. A lombozat fejlődésére sem lehet panasz. 

Sárfehér