Valamikor júnuis végén írtam, hogy kezdek hinni az idei évben. Az iszonyatos aszályban az utolsó utáni pillanatban mindig volt annyi kis eső, ami átlendítette a szőlőt a holtponton. Az első kóstolások sok jót igértek, az előszüret egy igazán jó minőséget adó évjárat hírnöke volt. A szüret számokban: előprésmust 19, a présmust 20,5. A bogyó savérzete jó (a rengeteg pirospozsgás szem miatt annyira rozés színű a must, hogy nem tudtam megmérni a savát), és a zamata is rendben van. Szemben a tavalyi szénaízzel (ami üres bort eredményezett) idén szőlőíze volt a szőlőnek. Ugyanakkor sok volt a töppedt szem, ami némi túlérett ízt is eredményezett a mustban (különösen a présmustban).
Ennek két okát látom: egyfelől áttértem a rövidcsapos metszésre, és a tavaly felhalmozott tápanyagokból ízesebb bogyók fejlődtek. Másrészről az olaszrizling szőlőt (amit két éve vettem) addigi élettartama alatt folyamatosan a megszakadásig terhelték. Két éve özönvíz volt, az nem lehetett a regenerálódás éve. A termés visszafogása lassan kezdi éreztetni a hatását: idén már ez a vágó már kb. 1 cukorfokkal jobb mustot adott a szomszédokénál (ők is tegnap szüreteltek).
Fura, de akármekkora is volt a kánikula, az egyébként jellegzetesen lágy borokat adó Dörgicsén idén nem égtek el a savak. A forróság egyetlen hatása a kisebb bogyó- és fürtméret volt. Tényleg gyerekökölnyi olaszrizling fürtöcskék teremtek, ami különösen nevetséges volt a történelmi fajták arasznyi hosszú, nagybogyójú fürtjei mellett. Nekem a minőség számít, így nem bánkódok sokat azon, hogy tavaly egy vágón lett kb. 550 liter bor, míg most, ugyanazon a vágón, meg a másiknak a harmadán (azaz kb. másfélszer akkora területen) kb. 500 liter mustot nyertem (ez kb. 450 liter bor lesz).
A vadiúj présem majdnem tökéletesen vizsgázott: hát persze, hogy fordítva volt bekötve a két fázis, így a kapcsolgatás össze-vissza történ eleinte. Amikor elakadt a prés, gyorsan felhívtuk az eladót, aki tudott egy segítő embert adni. Az útmutatás alapján kiszabadítottuk az elakadt prést, és folytattuk a munkát. Az automatikus nyomáskapcsoló glicerinvezetéke leszakadt, így kézzel kellett vezérelni, mert fogalmam sincs, hogy mivel és hogyan kell utántölteni. Majd jövőre kiderítem. Egyébként gyönyörűen, egyenletesen présel. Egy fontos tapasztalat: ilyen túlérett szőlőt nem szabad még másfélszer sem kipréselni (mert a második nyomásra nem finom mustot ad), csak egyszer. Szerencsére folyamatosan kóstoltam a mustot, így a túlpréselést el tudtam kerülni. A prés tálcájáról a mustot a gravitáció segítette az ülepítő tartályba - igazán nem tudom, mihez kezdtünk volna Newton bácsi találmánya nélkül.
Az új, hatalmas ülepítő tartályban szinte eltűnt az idei termés - ellenben nehéz volt vele dolgozni, mert éppen csak bele tudtam nézni. Másnap, 16 órás ülepítés után azonban a fejtőcsapon át le tudtam venni a színmustot szivattyúval, mivel a szivattyúcső pontosan illeszkedett a kifolyóhoz. Ez a szép, tiszta munka nagyon kedvemre való volt.
A történethez tartozik még egy rejtélyes és kissé illatos fajta az alsó vágóban: fogalmam sincs, mi lehet, szedtünk belőle kb. 50 liternyi színmustot adó cefrét, de ki már nem préseltük: odaadtam a napszámosomnak. Beletettem egy 100 literes hordóba, ha lesz belőle valami - jó, ha nem lesz, akkor se dőlök a kardomba. Mindenesetre ezt a szőlőt átoltatom tavasszal.
A blog.hu szakembereinek kb. két hete okoz megoldhatatlan problémát az a feladat, hogy az elkúrt html editor helyére visszaállítsák azt a verziót, ami még nem volt elkúrva - így képek most sincsenek, pedig van egy faja videóm a Vaslin prés ürítéséről.
UPDATE!
Ezek a blog.hu-s informatikai fenegyerekek olyan állati jó html editort implementáltak, hogy a szemem-szám eláll! Hurrrá!
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.