Mostanában a borra nincs pénze a magyar embereknek. Ezzel párhuzamosan, de ettől függetlenül, csökken a világban a borfogyasztás. A csökkenés oka, hogy ma már nem kell a fizikai munkához némi zsibbasztó alkohol, mert a legnehezebb munkákat (pl. kapálás) gépesítettük. A bor prémium termék lett, alkalmanként isszuk - mármint azok, akik tudják, hogy mit várhatnak egy bortól - a fiataloknak pedig senki nem próbálja elmondani, hogy a bor (a fröccs) még mindig egészségesebb, mint a sör, vagy az égetett szeszekből készült koktélok.
Még egyetemista koromban olvastam egy marketing könyvet, amelyben volt egy mondat, amire azóta is emlékszem. Így hangzott: "teremts egy kategóriát, és te leszel az első benne". A döglődő piacon felerősödik az az igény, hogy valami extrát, valami különlegeset kell kínálni a vevőnek. Ezt kétféleképpen manifesztálódik:
- egyrészt elindul az útkeresés - jobbára vissza a múltba, az idealizált szép időkbe, amikor még minden jobb volt, mert eleink "tisztán" dolgoztak.
- egy olyan marketing kategóriát teremt a borászat, amelyben kevesen, vagy egyáltalán nincs szereplő, és megpróbálja elhitetni, hogy valamely mérhető vagy nem mérhető paraméter szerint a bora különb, mint a szomszédoké.
Az első kategóriába tartozik mindannak a tudásnak a negligálása, amelyet az emberiség a felvilágosodás óta felhalmozott. Ilyen kategória a kénmentes borászat (fun fact: Columella is ír a kén használatáról), a pet-nat pezsgő, a narancsbor, a kerámiaedényben erjesztés (fun fact: ezt az ókorban kátránnyal óvták meg a szivárgástól), a modern technológia (pl. szivattyú) használatának elvetése.
A második kategóriába tartozik pl. a "vegán" bor, amelynek derítéséhez nem használják fel a legősibb derítőanyagokat, azaz a tojásfehréjét vagy a tejfehérjét, a "hisztaminszegény" bor (aminek pontos fogyasztási körülményeiről még a megkérdezett "
szakértő" sem tudott információt adni), a biodinamikus borászkodás, amely a legostobább ezotérikus blabla mentén állítja fel a gazgálkodás rendjét, de ilyen a holdciklushoz igazított szüret vagy éppen a szelektált élesztőtörzsek használatának elvetése is.A legarcátlanabb hazudozók akár a "mogyoró és diómentes" vagy "sertés inzulinban szegény" borokat is feltehetik erre a térképre.
Az egyszeri borászat erre csak úgy válaszolhat, ha mindezeknél egy lényegesen nagyobb marhaságot talál ki és hirdet magáról. A recept adott: ötvözni kell az "ősit" valami ostoba hiedelemmel (a biodinamikusok magasra tették a mércét a bolygó együttállásokkal és a föld asztráltestéről szóló locsogásukkal) és olyan szigorú és felesleges technológiai megkötéseket kell alkalmazni, amely józan ésszel nehezen felfogható módon kapcsolódik a borkészítéshez (itt is egy biodinamikus példám van: egy termelő azon kesergett, hogy a munkásai nem őslakosok által kézzel csapolt gumifából származó gumicsizmában tapossák a szőlőt, hanem ipari csizmában).
Bárki készíthet ilyen megkülönböztető kategóriát magának, ha követi a Legvadabb Bornírtságok Készítésére Vonatkozó Algoritmust, amely a következőkből áll (a már idézett postból emelem be a vonatkozó részeket):
A fogyasztók halálra rémítése
Ismertetni kell, hogy milyen szörnyű következményekkel jár, ha nem a kiválasztott technológi szerint készült bort fogyasztja a vevő:
"Van akinek bedugul az orra tőle, van akinek folyik. Van aki tüsszög, van akinek fáj a feje, van akinek kipirosodik a bőre, van akinél viszketés jelentkezik. Van akinek gyomorégése van, mivel a magas hisztaminszint fokozni tudja a gyomorsav termelést is. A pulzus megemelkedése is ott van a tünetek között, akárcsak az alacsony vérnyomás. A hisztaminintolerancia gyanúja gyakran akkor merül fel, amikor már nem tud mire gondolni az ember, de diagnosztizálása rendkívül nehéz, főként a szerteágazó és változatos tünetegyüttes miatt."
A versenytársak démonizálása
A technológiát szembe kell állítani az egyik ismert avantgarde baromsággal, annak követőit olyan sarlatánoknak kell beállítani, akiknek egyetlen céljuk, hogy súlyos egészségkárosodást okozzanak (vagy egyenesen megöljék) a potenciális borfogyasztót:
"A natúr vonal a hisztaminszegény bornak nagyjából az ellentettje. A hisztaminszegény borok szigorú technológiai körülmények között készülnek, irányított módon, fajélesztővel. Ezt máshogy nem is lehet. A natúrboroknál viszont éppen az a lényeg, hogy mindent bízzunk a természetre. Persze azokat is szeretem, én is forgalmazok natúrborokat, és bár ezek a hisztaminérzékenyek számára rizikósabbak"
A megkülönböztethetőség
Könnyű dolga van azoknak, akik valami szemmel látható megkülönböztethetőséggel rendelkezik a terméke. A narancsbornál a vicces szín, a pet-nat pezsgőknél az opálosság vagy a biodinamikus borokból áradó átható szarszag. Picit komolyabb marketingre van szükség akkor, ha a termék ízben nem megkülönböztethető, csak valami laborparaméterben más, mint a többi bor.
"Ha csak egy mondatban kell megfogalmaznom, akkor olyanok, mint a jó minőségű bioborok."
"A jó hír az, hogy a hisztaminszegény borok íze és szerkezete nem különbözik semmiben a normál borokétól."
Egyedi, rejtélyes és közel elérhetetlen technológia
Rébuszokban beszélve le kell írni, hogy mitől egyedi a használt technológia. Feltétlenül szükséges, hogy legyenek benne olyan részletek, amelyekről nem nyilatkozik a borász, de olyan részletekre is szükség van, amire más borászok hüledezni kezdenek (pl. a hisztamin termelés alapján választott fajtaélesztő). A technológia legyen nehezen elérhető vagy értelmetlenül drága.
"Olyan speciális fajélesztőket használnak, amelyek nem, vagy alig termelnek hisztamint. Ami persze nem azt jelenti, hogy nem lesz benne, hanem hogy csak kevés. Úgyhogy a végén egy vegyszermentes eljárással még a hisztamin maradványait is kicsapják a borból."
"Azt nem tudom, hogy a technológia, amivel a maradvány hisztamint kiszedik a borból, mennyibe kerül, a speciális fajélesztők biztos nem kerülnek sokkal többe, mint bármelyik másik élesztő, de a németországi labor például aranyáron dolgozik, szóval mindenki kétszer is meggondolja, mielőtt beméretné a borát."
Az Aranysörte Kézműves Borászat Marketing Kreatív és Bullsitológiai osztálya a fennti kihívások mentén fektette le a vércsoport-azonos borászat alapvetéseit.
De mi az a vércsoportazonos bor?
A biodinamika kritikusai szerint (akik szerint a Rudof Steiner-féle rendszer túlságosan metariális, és nem elegendően ezoterikus), nagyobb hangsúly kell fektetni az Univerzum rezgéseire, ezen belül a elhunyt ősöktől a síron túlról érkező impulzusokra.
Az amforában történő erjesztést a természettől való elszakadás első jeleként aposztrofálják, hiszen így az eltemetett örökhagyók rezgései a föld/levegő majd a levegő/amfora határterületein megtörnek, torzulnak, így jóvátehetetlenül ártanak a bor szerkezetének. Véleményük szerint az egyedüli elfogadható erjesztési mód egy közvetlenül a sziklába (ezen belül is az alapkőzetbe) vájt üreg. Az egyetlen (még a legorotoxabb fanatikusok szerint is) elfogadható rezgés közvetítő anyag a denevératka őrlemény, de biztosíthatom a vegán borok kedvelőit, hogy ez az adalék nem kerül a borba.
Közismert tény, hogy az egyes vércsoportok eloszlása a világon területenként változó. Egyes brit kutatások összefüggést találtak földköpeny tektonikus lemezeinek mozgása és a népvándorlás, ezen belül a talajatani viszonyok és az adott területen valaha élt emberek vércsoportja között. A két elmélet ötvözéséből született meg a vércsoport azonos bor fogalma: ha a föld közvetlenül juttatja el az ősök rezgéseit a borba, akkor a helyben valaha éltek éltek egyik vagy másik vércsoport számára kedvezően befolyásolják a készülő bort - amit aztán hitelesített mérésekkel igazoltak is.
Nagyon fontos, hogy a zöldmunkákat és a szüretet az egyes sorokban azonos vércsoportú szőlészek végezzék - így egyszemélyes gazdaságokból értelemszerűen csak egy vércsoportnak kedvező bort lehet készíteni.
Súlyos következményekkel jár, ha az édes bor készítésénél nem a természetes töppedést, hanem a botritiszes aszúsodást, a szalmabor, a DMR technológiát vagy a fordított ozmózisos vízelvonást alkalmazzák - ezek a vércsoport azonos borászatban nem megengedettek. A botritisz felborítja a bor termőhelyének sajátos rezgését, míg a DMR és szalmabor technológia a halál ízével tölti fel a bogyókat.
Az erjesztéssel kapcsolatban a vércsoport-azonos technológia a legszigorúbb eljárást írja elő. Kötelező szelektált élesztőtörzset használni, de ez semmiképpen sem lehet liofolizált (szárított) élesztő, kizárólag erjedésben lévő borból szabad átemelni élő törzseket. Herr és Frau Erbslöh, ez a végtelenül egyszerű sváb borász család a világ minden pontjáról importál bio kékfrankos szőlőt az év 365 napján. Ez teszi lehetővé, hogy a geisenheimi családi házuk alatt található pincéjében állandó erjedésben tartsák a blaufrankisch365 nevű bort. Ezzel a borral kóstolókon nem találkozhat a fogyasztó, csak és kizárólag a családdal kapcsolatban álló borászatok kaphatnak az erjedésben lévő borból azért, hogy beolthassák vele saját kékfrankos mustjukat.
Az így készülő borokat brit tudósok rhesus makákókon tesztelték, és a szignifikancia határokat messze meghaladóan kimutatható volt az Rh faktor szerinti vércsoport azonos bor tolerancia. A kutatásokat tovább folytatva kiderült, hogy az Rh faktorral megegyező mértékben lehetnek intoleránsak a fogyasztók az ABO csoport szerinti besorolásra (sőt, a Bombay fenotípusra!!!) is.
De miért fontos a vércsoport azonos borok fogyasztása? Mint ismeretes, a vérátömlesztés során a vörösvérsejt kompatibilitási gráf mentén lehet vért adni a rászorulónak. Ennek figyelmen kívül hagyása súlyos trombózishoz, illetve szívinfarktushoz vezet. Mivel a bor a gyomorból a vérbe szívódik fel, és a vércsoporttól eltérő bor hasonló tüneteket indukálhat, mint egy elrontott véradás. És ezért van szükség a már hivatkozott a denevératka örleményre, mert a kis vérszívók képesek mindenféle vért megemészteni, nem csak a saját vércsoportjuknak megfelelőt. Ezzel a segédanyaggal (ami nem kerül a borba) lehet kiküszöbölni, hogy a fogyasztót súlyos trauma érje a figyelmetlenül megválasztott bor fogyasztásakor. Természetesen az igazi, semmivel össze nem hasonlítható borfogyasztási élményt kizárólag vércsoport-azonos borral lehet elérni.
