Megforrt a rizling, eljött az ideje az első fejtésnek. Ilyenkor a bor még tejszerűen fehér, de a durvaseprő már leülepedett az aljára. A durva seprőről lefejtés nagyon fontos, mert abban olyan bomlási folyamatok indulhatnak meg, amelyek nem hatnak kedvezően a bor ízére.
 |
| Fejtés szivattyúval |
A munkát idén szivattyú is segítette, lehetővé téve a zárt fejtést.
A nyílt fejtést egy korábbi postban már leírtam. Az eljárásnak az a hátulütője, hogy a bor túl sokat érinkezik a szabad levegővel, ahol sok illatanyagot veszít. A szivattyú lehetővé teszi, hogy a bort közvetlenül át fejtsük át egyik hordóból a másikba, ami minimálisra csökkenti a levegővel való érintkezést.
Idén - elsősorban Rostival és a Juhász Attilával történt beszélgetések hatására - a bort finomseprőn tartom kén nélkül kb. Karácsonyig. A seprőt - amilyen gyakran csak tudom (vagy amilyen gyakran anyu tudja) - felkavarjuk, hogy az almasavbontó bacik mindenhová eljussanak a borban. Karácsonykor kap ként, és akkor lesz a második fejtés.
Most rendben áll a pince, üres hordók lekénezve, teli hordók feltöltve (bár a dátumot elírtam, azt hittem egy héttel korábban van).
 |
| Battonage - a bor finomseprőn, fahordóban érik |
Amikor összeszereltem és kipróbáltan nem működött. Gondoltam, hogy fals levegőt kap valahol, azért nem szívja fel a bort. Öntöttem mosóvizet a csövébe, azonnal ki is derült, hogy hol van a szivárgás: ahol kifolyt a víz.
Fontos!
Sajnos hordót mosni még így is nekem kell.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
