A hétvégén befejeztük a korai fajták szüretelését. Ha táviratban kellene összefoglalnom ennyit írnék: a száz évvel ezelőtt élő szőlőtermesztőknek tökéletesen igazuk volt.
A sárfehér az egyik legkellemesebb illatadó fajta, amivel életemben találkoztam. Leginkább intenzív szőlővirág-illatot ad, ami szerintem az egyik legfinomabb illat a világon. Tavasszal csak pár napig érezhető a szőlőben, enyhén, ahogy ide-oda kapkodja a tavaszi szellő, de a must hosszan tartóan élvezhetővé teszi ezt az élményt. A sárfehér alacsony cukorfokú, elképesztően finom savú, roppant harmonikus mustot ad. A kis küvéből csak a juhfark volt hozzá adható, amely fajta ebben az evben rothadásmentesen és tökéletesen beérett. A juhfark illata egyáltalán nem érvényesül, ellenben a cukor és sav remekül egészíti ki a könnyed, illatos sárfehért. Már csak a furmint hiányzik, a maga karakteres aromájával - és ez a küvé működni fog.
A fiamra roppant büszke vagyok, végigdolgozta velem a szüretet, egyedül rakta össze a prést, préselte ki a mustot, bontotta vissza a prést és szedte ki vödörbe a cefrét. "Még utóbb is ..." - mondaná erre a nagyanyám, így, függőben hagyva a mondat végét.
A blog html szerkesztője még mindig szar, ezért a képekkel nem küzdök.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
