Szüret utáni teszek-veszek

A sárga muskotály rejtély nekem. Van egy sor belőle, kb. ötödik éves, és éppen eléri a vezetőszálat. Eddig egyszer készítettem néhány tőkéről szüretelve szalmabort belőle, ami ellentmondásos eredménnyel zárult: egyrészt egy tiszta muskotályillatú, ámde elképesztően csersavas, ihatatlan bor lett belőle. Idén elég lusta voltam ezzel a fajtával: gyakorlatilag nem csináltam vele semmit a metszésen kívül. Csak figyelem még a fajtát: úgy néz ki, hogy az éréssel a csersavassága is eltűnik. Bár anyu szerint már le kéne szüretelni (a nyulak szinte minden elérhető fürtöt megettek), megmértem, és 16-22 MM között szóródó szemeket találtam. Ez még nem a szüret időpontja, ráadásul a cseresség csak a nagyon érett szemekből tűnt el. Ezért úgy döntöttem, ma nem lesz szüret, várok vele még három hetet - már ha marad rajta valami. 

 

A rizlingszüret után mindent elmosogattunk, de a préssel meggyűlt a bajunk. Azt a rengeteg résekbe beszorult magot, cukortól ragacsos bogyóhéjat egyszerűen lehetetlen volt ronggyal kitisztogatni. Két hete Krisztián említette, hogy venne egy nagy nyomású mosógépet. Azonnal rávágtam, hogy beszállok a felével - így nálam is moshatjuk vele a szüreti eszközöket. A mosógép most hétvégén mutatkozott be nálam - a várakozásnak megfelelően kiváló eredménnyel.

 

 

 

A mosogatás után lefejtettük a már megforrott sárfehér-juhfark küvét. Az illata rendben van, teste nem nagy neki, de hát a juhfark arányt nem tudtam megválasztani: amennyi volt, annyi ment bele - igaz, ugyanígy volt a sárfehérrel is. Kóstolva rengeteg benne a maradék cukor (nem értem, miért nem forrott ki teljesen) íze, zamata teljesen rendben van. Krisztián szerint meg kéne inni így az egészet, de én azért kíváncsi vagyok arra, milyen bor lesz belőle. A rizling még forr. Ebbe is belekóstoltam, gyakorlatilag csak élesztő íze volt, se aromát se illatot nem éreztem - nagyon az elején van még a borrá válásnak.

 

Az újonnan vett szőlőben megjelöltük az átoltásra váró tőkéket: azt hiszem, bőven lesz annyi, hogy megéri csak ezért ideutazni az átoltási szakasszonynak. :) Sokféle dolgot csináltunk, mégis készen lettünk délre. 

2012.09.30. 20:59
Címkék: pincemunkák

A bejegyzés trackback címe:

https://szolo.blog.hu/api/trackback/id/tr974812004

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Mandiner blogajánló 2012.10.01. 10:42:01

Ezt a posztot ajánlottuk a Mandiner blogajánlójában.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Facebook

Utolsó kommentek

A szerző

Pályaelhagyó agrármérnökként vettem egy szőlőt abban a dűlőben, ahol a dédapámnak, nagyapámnak is volt. A családi legendárium szerint a borfelvásárló mindig a dédapámnál kezdte a vásárlást, mert neki volt a faluban a legjobb bora. A név kötelez: a legjobb Balaton-felvidéki bort akarom csinálni.

süti beállítások módosítása