Vasárnap lepalackoztuk a 2008-as Enikőt. A bort könnyű volt lefejteni, mert a finomseprőre rárakódott a borkő, és az a szilárd bevonat szinte teljesen megóvta a bort a seprő felkavarodásától. Mlinkó István, a Pántlika főborásza segített a szállításban is, és nála…
Szeretem az esős időt. Ilyenkor kihalt a szőlőhegy, egyedül van ott az ember, és a csöndes matatás hangja kisimítja az idegeket. Az út saras, így kocsival felmenni sem lehet, a rövid séta után jólesik belépni a száraz pincébe. Sozmbaton egy ilyen kellemes kirándulást tettem a…
Van nekem egy cimborám, a Zotykos. Egészen régről ismerjük egymást, az egyetem után (ő külker, én agrár) együtt kezdtünk dolgozni egy akkoriban induló külföldi-magyar vegyes tulajdonú banknál. A munkában ismerkedtünk meg, és bár meglehetősen különböző emberek vagyunk,…
Levelet hozott a posta. Nem tudom, vajon kiskölökként kit egzecíroztatott ilyen hülye feladatokkal az édesanyja: "Fiam, fogd ezt a hat kiló diót, menj ki a Röltexbe, keresd a Margó nénit, add oda neki, és hozd el a tőle a függönyt." Ha az embernek fingja sincs arról, hogy…
A hétvégén lementem Dörgicsére, lefejteni a rizlinget. Négy fahordó lett forráshíjával tele a szüretkor, és a kiürült hordókat tisztára ki kell ölblíteni, ezért ez egy elég komoly munka ez év végén. Az idő nem volt éppen a legbarátságosabb, de nem nagyon törődtünk vele:…
Utolsó kommentek