Körülnéztem a birtokon

Szeretem az esős időt. Ilyenkor kihalt a szőlőhegy, egyedül van ott az ember, és a csöndes matatás hangja kisimítja az idegeket. Az út saras, így kocsival felmenni sem lehet, a rövid séta után jólesik belépni a száraz pincébe. Sozmbaton egy ilyen kellemes kirándulást tettem a szőlőbe.

 

Séta a hegyre

 

A legjobb persze az lenne, ha a megérkezés után azonnal fel lehetne hajtani egy pohár bort, lélekmelegítőnek, de amikor az ember kocsija a hegy aljánál várakozik, nem lehet szó ilyen mutatványról. De azért végigkósoltam az új borokat. A rizling három hordóban van, amelyből az egyik még szénsavasan pezseg, ez egy kicsit kesernyés, és krémes textúrájú. A másik hordó nem elég krémes, elég karcosan almasavas, és erősen kesernyés. A harmadik hordó valahol a kettő között van ízben. Illatot nem nagyon éreztem, de ennek több oka is lehet: a pince 12 fokos, ezen a hőmérsékleten nem túl intenzív az illat, ráadásul éppen kikászálódóban vagyok a védőoltások okozta náthából, így alig éreztem illatot. A borok rendesen kiforrtak, hála Istennek nyoma sincs a tavalyi félúton megrekedt forrásnak, már nem éreztem több maradékcukrot annál, mint amennyit el bírok viselni. A hordókban felkavartam a finomseprőt, egyelőre nem kellett a hordót utána töltenem, így az most kimaradt.

 

Az acéltartályban pihenő Enikő savassága sokat tompult a három héttel ezelőtti állapothoz képest. Ezt is felkavartam, majd pihenni hagytam. Egyelőre nem kapott ként ez a bor sem - batonálás alatt, és 12 fokos pincehőmérsékletnél nem féltem a bort túlzottan.

 

Ezután megnéztem a szalmabornak felkötözött Sárga muskotályt. Van még néhány zöldesebb szem, amely még töppedni sem kezdett, de a napsütötte fürtök gyönyörűen alakulnak. Tartottam "próbaszüretet", azaz végigkóstoltam a zöldebb-barnásabb, alsó-fölső, külső-belső szemeket különböző fürtökön, és az az örömteli meglepetés ért, hogy a héj gyönyörűen elvékonyodott, a bogyók savassága csökkent, és egy roppant kellemes íz és illatbomba vált a szőlőből. A fürtök egészségesek, a szemek nem peregnek, és összesen egy penészesedő szemet találtam. Lassacskán ki lehet préselni a mustot.

 

Töppednek a fürtök

 

Elégettem két kénlapot a helyiségben a levegő fetrőtlenítése végett. Jövőre egészen biztosan csinálok egy állványzatot a szalmabornak.

 

2009.11.29. 15:10

A bejegyzés trackback címe:

https://szolo.blog.hu/api/trackback/id/tr331560904

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

fiatalborivo 2009.11.30. 11:17:58

Ez a szalmabor érdekes, biztos irtal mar rola hogy mi is ez majd visszaolvasok. Nagyon érdekel még sose hallottam ilyet.

RAMBO · http://szolo.blog.hu 2009.11.30. 11:41:09

Írtam már róla (szerintem a régi blogon van csak meg), tavaly csináltam egy kísérletet - a bort éppen tegnap öntöttem ki, tehát hivatalosan is kudarcba fulladt az első próbálkozás.

Hamarosan nekiállok egy másik módon elkészíteni a szalmabort, áztatás nélkül, és az egészről lesz majd egy összefoglaló post.

t f 1 (törölt) 2009.11.30. 19:03:57

Üdv!
Magam is heti 2-3 alkalommal kisétálok a szőlőbe, sokszor csak azért, hogy szétnézzek a "határban".
Asszem, ha nem lesz túl hideg, januárban elkezdem a metszést. Na nem teljes gőzzel, hanem csak úgy apránként, csak hogy csináljak is valamit.

Facebook

Utolsó kommentek

A szerző

Pályaelhagyó agrármérnökként vettem egy szőlőt abban a dűlőben, ahol a dédapámnak, nagyapámnak is volt. A családi legendárium szerint a borfelvásárló mindig a dédapámnál kezdte a vásárlást, mert neki volt a faluban a legjobb bora. A név kötelez: a legjobb Balaton-felvidéki bort akarom csinálni.

süti beállítások módosítása