Futószalag mellett

Vasárnap lepalackoztuk a 2008-as Enikőt. A bort könnyű volt lefejteni, mert a finomseprőre rárakódott a borkő, és az a szilárd bevonat szinte teljesen megóvta a bort a seprő felkavarodásától. Mlinkó István, a Pántlika főborásza segített a szállításban is, és nála palackoztuk le a bort. Szép burgundis üveget választottam, fekete kapszulával - impozáns így, szó se róla.

 

Enikő 2006 (pólóban), Enikő 2009 (pillepalackban), és Enikő 2008 (pohárban és üvegben)

 

A palackozásnál a "magad Uram, ha szolgád nincsen" elve alapján tényleg mindent ketten csináltunk: István kezelte a töltőgépet, én dugóztam (közben a frász kitört, hogy a gép lezúzza az üveg száját) és kapszulázó automatát kezeltem (közben a frász kitört, hogy a gép lezúzza az üveg száját). 95 üveg borom lett palackban, ami annak is az eredménye, hogy az Enikő'08 nagyon jól fogyott kannás (inkább pet-palackos) borként is.

 

Megkóstoltam az új borokat is. A 2009-es Enikő valami egészen különleges bor lett. Pincehidegen egy erős antibiotikum szaggal indít, olyan ember lehelletére emlékeztet, akiben nem marad meg az étel, de a tüdőgyulladására penicillint kell szednie. A korty kissé felmelegedve Sió őszibaracklére hasonlít, sok vízzel felöntve. Ezután egy gyors és kellemetlen csípés érződik a szénsavtól, majd mindent elönt a geil édesség. Ez nem időzik túl sokáig a szájban, gyógyszeres keserűség veszi át a helyét, amit majd az alkohol melege zár le. Vagy ez a legdurvább baktériumos fertőzés, ami borban valaha volt, vagy a legdöbbenetesebb metamorfózis olyan bugyra, amit mindig is titok fog övezni. Ha abból indulok ki, hogy tavaly ilyenkor az Enikő mennyire rossz bor volt, és ahoz képest milyen jó dolog sült ki belőle - szóval a remény hal meg utoljára.

 

A rizlingem - hidegen kóstolva - szinte tökéletesen ízetlen,gyümölcsösség nélküli, de mégis kellemes italú, kellemes savú izé, amelyben a keserűmandula fajtajelleg annyira kifejezett, amennyire az csak a jóízlés határain belül (esetleg azon túl) az lehetséges. Komolyan mondom: tényleg mandulás keserűség, nem az a mindenféle fene tudja honnan származó kesernyés mellékíz. Egyik hordó még édeskés, a másik majdnem száraz ... azt hiszem, tavasszal újrakezdjük. Ként egyelőre nem kapott, egyéb ötlet híján felkavartam a finomseprőt. (OK, azért a hordóalja az üvegballonban nagyon komoly ízekkel odatette magát, úgyhogy komoly reményekkel nézek a tartályos érlelés elébe.)

 

Kellemes, dumálós fél nap volt, miközben István megmutatta a Pántlika készülő új borászatát - nekem grandiózusnak tűnt első látásra. Végre ők is készítenek majd fahordóban érlelt bort is, és talán egyszer felhagynak a mustülepítéssel is. Ha valakit a Pántlika felé vet a sora, feltétlenül kunyeráljon a 2008-as szürkebarátból, amely a hordós érlelés előtt is több mint ígéretes. Karakteres fajtajellegével és 50 gramm maradékcukrával az egyik lekorrektebb bor, amit eddig ittam, hozza mindazt, amit ez a fajta ilyen száraz és meleg évben adni tud.

 

A bort a palackozás előtt az Enikőt csíramentesre szűrtük, ami nem vett ki szinte semmit az illatából - picit mintha a fülledtség eltűnt volna belőle. (Ez nem valamiféle vad szűrést jelent, pusztán a palackozó gép elé kötött tíz lapos szűrőt, szénné mosott, ultra elsőosztályú betéttel.) A bor gyönyörűen csillogó lett tőle.

 

Elkövettem azt a hibát, hogy a boromat közvetlenül szűrés után, kissé meggyötörten, a fent említett szürkebarát után kóstoltam - és pocsék volt. Csak a savat éreztem, mert a nyelvemen olyan vastag cukorbevonat volt, mint egy kandírozott cseresznyén. Kicsit zokogtam belül, és arra gondoltam, hogy szép csedben leöngyilkolom magam, de férfiasan végigcsináltam a palackozást. István biztatott, hogy három nap alatt kiigazodik, meg sajtot kellett volna enni a két bor között, és beáldozott egy rizlinget is, hogy hátha azután majd jobb lesz - de semmi sem segített. Amikor hazaértem, visszakóstoltam a kannás borból (ez is meg lett szűrve) - itthon ugyanazt az ízt hozta, mint a pincében. Remélem, a palackos is kiigazodik.

 

Most vidám vagyok, és hamarosan részeg is leszek. Baromi jó nap volt!

 

2009.12.14. 05:00

A bejegyzés trackback címe:

https://szolo.blog.hu/api/trackback/id/tr61595032

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Cirfandlia 2009.12.14. 16:05:39

Jó lesz az! Elárulod, hogy mi pénz fizetsz ezért a bérpalackozásért, vagy "puszira" megy ? ;)

RAMBO · http://szolo.blog.hu 2009.12.15. 08:19:29

Egy palackra kb, 200 Ft költség rakódik így, üveggel, dugóval, szállítással, munkadíjjal, mindennel.

Facebook

Utolsó kommentek

A szerző

Pályaelhagyó agrármérnökként vettem egy szőlőt abban a dűlőben, ahol a dédapámnak, nagyapámnak is volt. A családi legendárium szerint a borfelvásárló mindig a dédapámnál kezdte a vásárlást, mert neki volt a faluban a legjobb bora. A név kötelez: a legjobb Balaton-felvidéki bort akarom csinálni.

süti beállítások módosítása