Ma elég jó napom volt, hiszen lementem Dörgicsére, és megnéztem a pincét. A szűz hóban a hegy lábánál hagytam a kocsit, és gyalog sétáltam fel a szőlőhöz. A táj varázslatosan szép volt. Ehez hozzájárult az is, hogy egész nap szürke, borongós idő volt, de pont a pincénél tett látogatásomkor kisütött a nap, és a behavazott táj vakítóan ragyogott.
Telefonnal készült kép, ami semmit nem ad vissza a varázsból |
A fiamnak az oviban egy belorusz kiskoma az egyik cimborája. Mivel a hétvégék mostanában a játszóház meglátogatásán kívül semmilyen programra nem alkalmasak nekünk (a kisbaba miatt), így néha egy-egy ovodistát áthívunk a szüleivel együtt, akikkel iszogatunk, sütit eszünk míg a kölkökberregve autókat tologatnak a földön. Most hétvégén Maxim (így hívják a belorusz kissrácot) járt nálunk a szüleivel, és a régi sztereotípiák mentén (ha orosz akkor rövidital), megkínáltam őket a saját pálinkánkból. Néztem, ahogy isznak, és kiderült, hogy a vodkán szocializálódott beloruszok nem tudják élvezni a pálinka ízét. Nem csodálom, hiszen a vodka tiszta etilalkohol vizes oldata, gyakorlatilag minden íz nélkül (ha az enyhe Technokol rapid aromát nem nevezzük annak). Megtanítottam őket pálinkát inni (felujjongtak, "jé, tényleg szőlő!"), cserébe ők is elmondták, hogyan kell vodkát inni úgy, hogy a lehető legkisebb fájdalommal járjon.
Így iszunk mi (pálinkát)
A nyelvünkkel egy kanálszerű formát kell kialakítani, és abba kell tölteni a pálinkát. Ezután azt fel kell nyomni a szájpadlásunkig, és ott kell tartani kb. 3 másodpercig. Ezután kell lenyelni, majd egy nagy levegőt kell venni a szájon át, és azt lassan ki kell fújni az orron keresztül. Így érezhető egyszerre az íz és az aroma.
Így isznak ők (vodkát)
A levegőt teljesen ki kell fújni a tüdőből, majd minden szájban öblögetés nélkül meg kell inni a vodkát. Ezután a levegőt még jobban ki kell fújni, majd enni egy falatot, és utána lehet újra levegőt venni.
A szalmabor készítéséhez vettem egy kis prést - összesen 3 sornyi sárga muskotályt tervezek, amiből egy állvánnyit fel fogok kötözni minden évben. Ezt Karácsony-Újév környékén le fogjuk bogyózni, és a szemeket megroppantjuk a darálón, és ezen a kicsi présen ki fogjuk sajtolni. A bor üvegballonban fog megerjedni. Szóval, amint lejutok Dörgicsére, felhozom a töppedt szőlőt, és nekilátunk a "szüretnek".
A gyerekeket nem lehet elég korán bevonni a munkába. Pillanatnyilag még nem érik fel a rendes prést, de ez a kicsi pont a méretük, így amíg könnyű, húzhatják ők is. Így a mustot, amit megisznak belőle a magukénak érzik, azaz megtanulják, hogy a jóért fáradni kell.
Az első szárnypróbálgatások |
A múltkori fejtés iszonyatosan megerőltette a derekamat. Általában a szőlőművelés egy ilyen tevékenység: mindig egy kicsit görnyedten kell végezni a munkákat (kivéve talán a tetővágást). A fejtéskor a tartályok alapos, többszöri kimosása végleg kinyírta a derakam: a nejem krémez és maszíroz, én meg fájdalomcsillapítókat szedek és jajgatok. A képen már nagyon fáradt voltam, és éppen egy 25 literes ballonnal az ülemben várom, hogy előkerüljön a kesebbik tölcsér, mert a nagy nem fér bele az öt literes üvegbe. Viszont aligha kíván ennél nagyobb üveg borral bárki is boldog Újévet minden olvasójának.
Egészségünkre! |
Mivel csodaszép idő volt, és a semmitevés a családommal együtt kezdett az idegeimre menni, ma elmentem a pincéhez, és lefejtettem a rizlinget. Jó korán indultunk, 10 órakor már lent is voltunk, amikor beállított Mlinkó István, a Pántlika főborásza egy olyan acéltartály tisztító szerrel, amely garantáltan legyilkolja az illósodást okozó mikroorganizmusokat, valamint hatékonyan old fel minden borkövet, lerakódást a tartályról. Mellékelt hozzá egy ipari gumikesztyűt is (nem viccelek, könyékig ért, és olyan vastag volt, hogy simán matathat az ember Ebolatenyészetben vele), és egy figyelmeztetést, hogy ne nagyon nyúljak hozzá a cucchoz anélkül, mert feloldja a kezemet is.
Acéltartály borkővel |
Utolsó kommentek