Szőlőművelés

Ágyaspálinka véglegesítése

A múltkori bejegyzésben még csak azt tudtam megmutatni, hogyan ázik a mazsola.

Azóta a pálinkát lefejtettem a mazsoláról. A színe szép sárga lett, az íze szinte mézszerűen édes. A mazsolát nem lehet a végtelenségig a pálinkában áztatni, mert egy kilúgozott, ízetlen tasak lesz belőle. Az áztatás után mindenféle növényi részek úszkáltak a pálinkában, amit én nem tartok túlságosan gusztának. Ezért a pálinkát kávéfilteren átszűrtem, amitől az homogén lett. Ezután már csak az ízét kell beállítani: se túl geil, se ízetlen ne legyen. Ehez az eredeti pálinkát használom. Ha ajándékba készül, akkor érdemes az aljára a kiáztatott mazsolák közül néhányat leöblíteni (hogy a leváló darabkák újra ne zavarosítsák a pálinkát), majd beledobni az üveg aljára. A leválasztott mazsolát, amely pillanatnyilag tele van pálinkával, csokikrémes sütibe lehet felhasználni, ilyenkor a rumot érdemes kihagyni a krémből.

Céges ajándék

Itt a Karácsony, és az üzletfelek mindenféle ajándékokat küldenek egymásnak. Kétségtelenül a legzorallabb ajándékom egy üres doboz volt, amit meg kellett volna töltenem mindenfélével, majd eljuttatnom valamelyik szeretetszolgálathoz. A mi cégünk egyelőre még nem jutott odáig, hogy kötelezettséget ajándékozzon (a jótékonysági felajánlást pedig a gyerekekkel együtt a Mikulásgyáron keresztül intézzük), így egy-egy üveg Enikőt kaptak az ügyfeleink.

Eddig mindig az év borászától próbáltunk ajándékot adni, most azonban úgy gondoltuk, hogy egy saját kézzel gyártott bor mégiscsak személyesebb, közvetlenebb ajándék. Cégünk ajándékozási listája nagyon rövid, tényleg csak azok kapnak valamit, akikkel napi szinten együtt dolgozunk. Annyira kézműves volt az ajándék, hogy a kollégáimmal / tulajdonostársaimmal együtt terveztük meg a cimkét, nyomtattuk ki, és ragasztottuk a borra.

Ágyaspálinka

A karácsonyi készülődés része az ünnepi vacsorához méltó italok elkészítése, beszerzése. A borokat megvettem (persze vörösöket) fehér borunk van, de kell még valami, amit lefekvés előtt kortyol az ember, hogy megpróbálja szedálni magát a legokból készült autók tologatása után. Erre legmegfelelőbb ital egy fél kupicányi ágyaspálinka, amely hordozza a pálinka ízét és erejét, de kellemesen édeskés is a benne ázó gyümölcstől.

Tapasztalatok a szűrésről

Amint azt a múltkor említettem, a szűrés eléggé meggyötörte a bort. Megmondom őszintén, amikor a szűrés általi meggyötrést hallottam - főleg azzal a kiegészítéssel, hogy majd a palackban kiegyenesedik -, valamiféle nagyképű mellébeszélésre gyanakodtam. Nos, a helyzet az, hogy ez a folyamat tényleg létezik.

Amikor két éve egy igen jó, gyümölcsös rizlinget megszűrtem, az üres, fás, rossz bor lett. Az a bor amúgy is fás volt, de a szűrés ezt annyira kihozta, hogy semmi más íz nem érződött rajta. A próba kedvéért lepalackoztattam belőle valamennyit, hátha változik az idők során, de semmi nem történt, azt hiszem, mert nyáron, amikor bontottam belőle, nem ízlett. Ekkor megfogadtam, hogy soha többé nem szűröm a bort. Amikor azonban a palackozásra került a sor, István valahogy annyira természetesen szerelte össze a szűrőt, hogy nem is igazán ellenkeztem, amikor arra került a sor.

Futószalag mellett

Vasárnap lepalackoztuk a 2008-as Enikőt. A bort könnyű volt lefejteni, mert a finomseprőre rárakódott a borkő, és az a szilárd bevonat szinte teljesen megóvta a bort a seprő felkavarodásától. Mlinkó István, a Pántlika főborásza segített a szállításban is, és nála palackoztuk le a bort. Szép burgundis üveget választottam, fekete kapszulával - impozáns így, szó se róla.