Ma elég jó napom volt, hiszen lementem Dörgicsére, és megnéztem a pincét. A szűz hóban a hegy lábánál hagytam a kocsit, és gyalog sétáltam fel a szőlőhöz. A táj varázslatosan szép volt. Ehez hozzájárult az is, hogy egész nap szürke, borongós idő volt, de pont a pincénél tett látogatásomkor kisütött a nap, és a behavazott táj vakítóan ragyogott.
|
|
| Telefonnal készült kép, ami semmit nem ad vissza a varázsból |
Természetesen megkóstoltam a borokat is, és meglehetősen elégedett vagyok az eredménnyel.
Az Enikő (az utolsó évjárat) illatra finomabb, mint a tavalyi, s míg abban a méz és a hárs illata dominál, az ideiben a muskotályillat viszi a prímet. A korty nagyon gyümölcsös, de van még benne maradékcukor, amitől egy picit még édes az én ízlésemnek, ugyanakkor testes, sima a korty. A cukor egyelőre túlsúlyban van a savakhoz képest, de egy pici szénsavasságot éreztem benne, ami azt mutatja, hogy az erjedés a hideg miatt állt le, és jó remény van a tavaszi teljes kierjedésre. Kellemes, könnyű bor lesz belőle. Ként még nem kapott, az még sokat emel majd az ízén-illatán.
A rizling illata szerintem etalon rizling illat, nagyon enyhe gyümölcsös jegyekkel, uralkodóan marcipános keserűmandula vonulattal. Az íze egyelőre nagyon "egyben van" - ezt sajnos nem tudom másként leírni, nem szálazható ki belőle szinte semmi, talán egy cseppnyi őszibarack. A maradékcukor itt is sok, az alkohol még nem éget, de ennyi cukorral nincs egyensúlyban a sav.
Összességében eddig úgy tűnik, hogy idén még nem rontottam el semmit, azaz legalább ott tartok a borászkodásban, hogy meg tudom őrizni a szőlőből nyert ízeket. Nem állítom, hogy ez lenne a tudomány utolsó szava, de az biztos, hogy lényegesen előrébb vagyok, mint tavaly.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
