Amint arról mindenki értesülhetett, radikális szenvedélybetegek egy kis csoportja tüntetést tart a Vértanúk terén. Amint azt már megszokhattuk, most sem a rehabilitációs költségeik drasztikus csökkentéséért ágálnak, hanem ezúttal a Szerencs város mellé tervezett szalmaégető erőmű ellen protestálnak. Az erőműberuházás pedig sikerprojectnek ígérkezik: Szerencs városában a cukorgyár megszűnése után „égető” szükség van új munkahelyek teremtésére, a megtermelt villamos energiával pedig lélegeztetőgépek százait lehet üzemeltetni.
A gáncsoskodóknak környezetvédelmi aggályaik vannak, miszerint a Tokaji borvidék forgalmát megbénítja a rengeteg kamion, amelyekkel az erőműbe a szalmát szállítanának, a levegőszennyezésre hivatkoznak, valamint arra, hogy egy történelmi borvidék kapujában mégsem mutatna jól egy erőmű. Könnyű azonban átlátni a színfalak mögötti szitán: a háttérben a bortermelők egy szűk csoportjának lobbiérdekeiről van szó.
A következő interjúalanyom véleményem szerint az ország egyik legprogresszívebb borásza.
Elsősorban azért gondolom így, mert egyrészről sikeresen kilépett annak a kb. 12 világfajtának az árnyékából, amely ennek az országnak a borászatát meghatározza, és a régi magyar fajták visszatelepítésének egyik úttörője.
Másrészről megvan a tudása a jó bor készítéséhez, az általa készített rajnai rizling sokak kedvence. A világfajtán, fajtákon finomított iskola a magyar fajtáknak is nagyon jól áll: Szentesi Zengője az egyik kedvenc borom.
Az ismertetésre kerülő technológia könnyeg, elegáns, fajtajelleges borok készítését teszi lehetővé. Ezúttal nem interjú formában, hanem tényleg technológiai leírásként adom közre az elhangzottakat.
A technológiákat bemutató sorozat első szereplője Balogh Zoltán, a Somlói Apátsági Pince fő tulajdonosa. Az biztos, hogy a borát szerette a Művelt Alkoholista közönsége, tehát mindenképpen érdeklődésre tarthat számot, hogy miként készült a nyertes Juhfark. A beszélgetés apropója mégsem ez volt, hanem az, hogy Zoli olyan kérlelhetetlen képviselője a természetes borkészítésnek az Index boros fórumán, amit a magamfajta nem áll meg szó nélkül. S mivel általában az ellentmondásosan induló kapcsolataim az idő múlásával kiigazodnak, itt is egy három órás Skype levelezés követte a terroirról szelektált fajtaélesztőkről szóló szócsatát. A beszélgetés leiratát Zoli és munkatársai átnézték, pontosították, ezt a korrigált változatot olvashatjátok most.
Amint azt említettem, a fiam egyik haverja az oviban egy belorusz kissrác. A múltkor visszahívtak bennünket, és amíg a kölkök kommandósat játszottak, addig szolídan borozgattunk a házigazdával, aki elmondása szerint mostanában ismerkedik a vörösborokkal. Hát, ilyen ismerkedési estet bárki kívánhat magának, talán elég ha annyit mondok, hogy egy Bolyki-féle Ördöngös volt a kóstoló csúcsa.
Maxim apjáról kiderült, hogy társtulajdonosa a parádfürdői Erzsébet pakhotelnek, ahol egy Thummerer bor a "ház bora". Korábban már írtam arról, hogy mennyire fontos lenne, ha minden étteremnek lenne olyan vállalható színvonalú saját bora, amelyet jó áron és megbízható minőségben tud adni. A Bertram küvé pontosan ez a kategória, ami 4-5 eurós árban minden különösebb borzongás nélkül rendelhető egy átlagos vacsorához (ez a bolti ár, fogalmam sincs a hotel árairól). A cimke itt is egyedi, a hotel főbejáratának metszete van rajta. Nem tudom, van-e fél literes felszolgálás (szerintem ez is fontos, mert annyi pont elég egy vacsorához).
![]() |
Egyedi cimke a hotel részére |
Talán nem csak engem zavar az a szituáció, amikor egy borissza cimboránk egy borkóstolón félrészegen olyasmit állít a legnagyobb magabiztossággal egyik vagy másik borász által alkalmazott technológiáról, amit ugyancsak félrészegen hallott egy másik kóstolón, és aminek az ellenkezője is orbitális marhaság, hát még az, amiről éppen meg próbál győzni. Mivel az ilyen beszélgetéseken általában én is félig részeg vagyok, egy-egy pillanatra akár úgy is tűnhet, hogy tényleg csak a hóbeszántás elmaradása az oka a "nagy bor" elkészítésének. Aztán reggel, visszagondolva a beszélgetésre, következik a hallottak döbbent felidézése, és a hitetlenkedő bámulás.
Később, az illető borászokkal történő elbeszélgetéskor lehull a lepel a titokról: igen, lehet szűrés nélkül is bort palackozni, ha többéves ülepítés és több fejtés előzi meg a palackozást, lehet kénmentesen tartani a bort, ha a pince télen-nyáron 8 fokos, a "két fürtre korlátozott" ültetvényről is kiderül, hogy "a harmadik évben két fürtött hozott" szófordulat lett csúnyán félreértve - és persze nem lehet 1 db gumicsővel borászkodni.
Utolsó kommentek