Szőlőművelés

Pótlás

A kis közösségeknek megvan az a sajátos bájuk, hogy mindenki önzetlenül segít a másiknak. A borászok között is él ez az önsegélyező kör, így a múlt heti károk láttán a egy ismerősöm által ajánlott ismeretlennel lebonyolított "várjál, ismerek valakit, akinek esetleg lehet" típusú beszélgetés után találtam is valakit, akinek éppen maradt 45 darab öreg sárfehér oltványa. Szerdán beszéltünk, még aznap este feladta a postán a csomagot, és pétek reggel már Dörgicsén áztak az oltványok anyu egyik vödrében.

Leltárak

Ma voltam Dörgicsén, elkészítettem a tőkeleltárt. Átoltás után hasznos, mert ilyenkor nyerhetünk képet arról, hogy milyen munkát végeztünk, amikor oltottunk, és mindennek hogyan kegyelmezett meg a természet télen.

A válasz idén több mint kegyetlen: a tavaly kihajtott átoltások 1-3%-a érte meg az idei tavaszt. A visszametszés után a tőkék kihajtottak, majd utána az országos szélrekordot kétszer megdöntő tavaszi viharok kétszer borotválták le a fiatal hajtásokat. A megmaradt tőkékbe sikeresen átoltott csapok vesszői metszéskor még zöldek voltak, a nedvkeringés beindult, de a rügyekből nem fejlődött hajtás - az új vesszők nem tudtak megfelelően felkészülni az idei elég kemény télre. Iszonyatosan nehéz munka ment pocsékba idénre - és még alanyom sincs, amire rá tudnám oltani az idén kapott vesszőket.

Csakazértis!

Amint azt már korábban írtam, a fagy kinyírta a gyümölcsös kerítését. Komoly és precíz előkészületek után a hétvégén lementem Dörgicsére, és a napszámosokkal megcsináltuk újra, de ezúttal szőlészeti betonoszlopokkal.

A fák szépen kihajtottak, már a múltkor kicseréltem azt az egyet, ami még tavaly feladta, így kellemes környzetben, madárcsicsergés közepette szakadtak meg az emberek a 70 kilós oszlopok emelgetésében. Nem állítom, hogy a végeredmény nem emlékeztet valamelyik megszállt területet övező kerítésre - de anyu rettegése olyan fokot ért el az áttelelő gumósokat kikaparó szarvasokkal kapcsolatosan, hogy talán ez a berlini fal méretű rémség elég lesz a megnyugtatására.

Tavaszi munkák még mindig

Mostanában elképesztően sok munkám van abban az életemben, amelyben megkeresem a pénzt arra az életre, amiről ebben a blogban írok. Sajnos hétvégére is bőven jut belőle, így elnézést, a blogra csak szőrmentén jut időm.

Tavaszi munkák garmadával

Minden muffmágusnak ismerős az az érzés, hogy hulla fáradtan felébred, a konyhából a kávéfőzés zaja hallatszik, majd egy bögre kávéval beállít a szobába egy olyan nő, akiről el se hinnéd, hogy szóba áll veled, hálától párás szemmel rád mosolyog, és ebben a pillanatban bevillan, hogy mitől is vagy annyira kifacsarva. A közvetlenül ezt követő pillanat, amikor olyan kurvára elégedett vagy magaddal, pontosan megegyezik azzal az érzéssel, amit jól elvégzett munka öröme ad, amikor végignéz az ember a tavaszi munkák után a szőlőjén.