Mostanában elképesztően sok munkám van abban az életemben, amelyben megkeresem a pénzt arra az életre, amiről ebben a blogban írok. Sajnos hétvégére is bőven jut belőle, így elnézést, a blogra csak szőrmentén jut időm.
|
| Tárcsázás után |
Szóval, a múlt hét végén Dörgicsén voltam, ahol megnéztem, hogyan haladnak a tavaszi munkák. A régi szőlő (amelyet részben már átoltottam) kultivátorozást kapott, mert itt fontos a gyommentes talaj. Anyu az új telepítésket (juhfark, sárga muskotály) meg is kapálta, így az oltványok most jól fejlődhetnek. Az új szőlőt az őszi szántás után könnyűtárcsával egyengettük el, most az is rendben van, idén már kaszálni kezdjük, hagyom a természetes gyomtársulást a sorok között.
Amint azt említettem, a vezető szálakat helyre tettük egy héttel korábban a régi szőlőben, itt a napszámosok megigazítottak a felső bujtatószálakat is. Kiadtam még a kivágott fák lehordását a faluba, valamint az elégetett sövénybe hajigált mindenféle szarságok (drótok, sörösdobozok, stb), amelyek megmaradtak a tüzelés után összegyűjtését és elszállítását.
A szőlők megkapták a lemosó permetezést (a tavalyi év után ez szerintem nagyon kellett, elképesztően sok spóra telelt át a vesszőkön) remélem idén nem lesz akkora fertőzés mint tavaly.
Úgy néz ki, földesúri ambícióimnak lőttek, mert az alattam lévő telek tulajdonosa megmetszette a szőlőjét, amit úgy értékelek, hogy nem fogadta el a vételi ajánlatomat. A dolog azért sajnálatos, mert általában júniusban, a növényvédelem szempontjából legfontosabb időszakban megy el a szomszédom kedve a szőlőműveléstől, és a magára hagyott szőlőtől minden nyavaja átragad az enyémre. Ennek ellenére annyira nem bánom a dolgot, mert a pince átépítése minden pénzemet elviszi.
Egyik ismerősöm kivágja az egyik szőlőjét, felhagynak annak a területnek a művelésével, így sikerült oszlopot szereznem tőle. Van egy területem, amit vörös szőlővel szeretnék beültetni (Szentesi Józseftől kaptam Tihanyi kék vesszőket), kelleni fognak az oszlopok erre a területre is, no meg a ház körüli kertet is azzal fogom megcsinálni, az jóval időtállóbb mint a télen kifagyott faoszlopok.Az oszlopokat le is szállították, még beszélnem kell a markolós fiúval, hogy ássa ki az oszlopok helyét. A gyümölcsös szépen kihajtott, egy körte kivételével, amit anyu kérésére kicseréltem Mariska barackra.
|
| Balaton felé néző homlokzat és oldalnézet |
Az építési engedélyhez összejött minden papír, be lehetett adni. Jól néz ki a terv, remélem engedélyezni is fogják, és hamarosan megkezdődhet az építkezés. Befizettem a hegyközségi tagdíjat is, így a papírmunkák közül a tőkeleltár van már csak hátra, amit idén kivételesen nem lustaságból nem csináltam meg idejekorán, hanem meg akartam várni, hogy melyik tőkecsonk hajt ki, és melyiket kell újraültetni.
Az oltványos szólt, hogy sárfehérből szarban leszek, mert mindössze 26 oltványt tudott készíteni, góhérból szerencsére 50 fölött. Szóval idén úgy kell oltanom a sárfehéret, mint a kisangyal - nem is nagyon lesz ezzel probléma, sokkal inkább a viharos szél jelenthet gondot - de idén anyu remélhetőleg kihagyja a betegséget, és kb. félóránként meg fogja kötni a szőlőt. A tavalyi pusztítás után amondó vagyok, hogy inkább úgy nézzen ki a tőke, mintha egy bazinagy selyemgubó lenne, azzal szemben, hogy minden hajtás a tőke mellett fekszik fonnyadtan.
Szóval meló van bőven, rajta is vagyunk, csak kevesebbet tudok róla írni.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
