Szőlőművelés

Szüret utáni teszek-veszek

A sárga muskotály rejtély nekem. Van egy sor belőle, kb. ötödik éves, és éppen eléri a vezetőszálat. Eddig egyszer készítettem néhány tőkéről szüretelve szalmabort belőle, ami ellentmondásos eredménnyel zárult: egyrészt egy tiszta muskotályillatú, ámde elképesztően csersavas, ihatatlan bor lett belőle. Idén elég lusta voltam ezzel a fajtával: gyakorlatilag nem csináltam vele semmit a metszésen kívül. Csak figyelem még a fajtát: úgy néz ki, hogy az éréssel a csersavassága is eltűnik. Bár anyu szerint már le kéne szüretelni (a nyulak szinte minden elérhető fürtöt megettek), megmértem, és 16-22 MM között szóródó szemeket találtam. Ez még nem a szüret időpontja, ráadásul a cseresség csak a nagyon érett szemekből tűnt el. Ezért úgy döntöttem, ma nem lesz szüret, várok vele még három hetet - már ha marad rajta valami. 

A rizlingszüret után mindent elmosogattunk, de a préssel meggyűlt a bajunk. Azt a rengeteg résekbe beszorult magot, cukortól ragacsos bogyóhéjat egyszerűen lehetetlen volt ronggyal kitisztogatni. Két hete Krisztián említette, hogy venne egy nagy nyomású mosógépet. Azonnal rávágtam, hogy beszállok a felével - így nálam is moshatjuk vele a szüreti eszközöket. A mosógép most hétvégén mutatkozott be nálam - a várakozásnak megfelelően kiváló eredménnyel.

Rizlingszüret 2012

Valamikor júnuis végén írtam, hogy kezdek hinni az idei évben. Az iszonyatos aszályban az utolsó utáni pillanatban mindig volt annyi kis eső, ami átlendítette a szőlőt a holtponton. Az első kóstolások sok jót igértek, az előszüret egy igazán jó minőséget adó évjárat hírnöke volt. A szüret számokban: előprésmust 19, a présmust 20,5. A bogyó savérzete jó (a rengeteg pirospozsgás szem miatt annyira rozés színű a must, hogy nem tudtam megmérni a savát), és a zamata is rendben van. Szemben a tavalyi szénaízzel (ami üres bort eredményezett) idén szőlőíze volt a szőlőnek. Ugyanakkor sok volt a töppedt szem, ami némi túlérett ízt is eredményezett a mustban (különösen a présmustban).

Ennek két okát látom: egyfelől áttértem a rövidcsapos metszésre, és a tavaly felhalmozott tápanyagokból ízesebb bogyók fejlődtek. Másrészről az olaszrizling szőlőt (amit két éve vettem) addigi élettartama alatt folyamatosan a megszakadásig terhelték. Két éve özönvíz volt, az nem lehetett a regenerálódás éve. A termés visszafogása lassan kezdi éreztetni a hatását: idén már ez a vágó már kb. 1 cukorfokkal jobb mustot adott a szomszédokénál (ők is tegnap szüreteltek).

Előszüret

A hétvégén befejeztük a korai fajták szüretelését. Ha táviratban kellene összefoglalnom ennyit írnék: a száz évvel ezelőtt élő szőlőtermesztőknek tökéletesen igazuk volt.

A sárfehér az egyik legkellemesebb illatadó fajta, amivel életemben találkoztam. Leginkább intenzív szőlővirág-illatot ad, ami szerintem az egyik legfinomabb illat a világon. Tavasszal csak pár napig érezhető a szőlőben, enyhén, ahogy ide-oda kapkodja a tavaszi szellő, de a must hosszan tartóan élvezhetővé teszi ezt az élményt. A sárfehér alacsony cukorfokú, elképesztően finom savú, roppant harmonikus mustot ad. A kis küvéből csak a juhfark volt hozzá adható, amely fajta ebben az evben rothadásmentesen és tökéletesen beérett. A juhfark illata egyáltalán nem érvényesül, ellenben a cukor és sav remekül egészíti ki a könnyed, illatos sárfehért. Már csak a furmint hiányzik, a maga karakteres aromájával - és ez a küvé működni fog.

A fiamra roppant büszke vagyok, végigdolgozta velem a szüretet, egyedül rakta össze a prést, préselte ki a mustot, bontotta vissza a prést és szedte ki vödörbe a cefrét. "Még utóbb is ..." - mondaná erre a nagyanyám, így, függőben hagyva a mondat végét.

A blog html szerkesztője még mindig szar, ezért a képekkel nem küzdök.

Készülődés a szüretre - az utolsó percek

Idén minden kétszer gyorsabban történik, mint ahogy szokott. A sárfehér és a juhfark gyakorlatilag már túl is van a teljes érésen, a sárfehért és a góhért vidáman lakmározzák a darazsak. Jelentős aszusodás figyelhető meg, szépen mazsolásodik a szőlő. Tudom, a primőr íz és illatjegyek - de mit tegyek, ha én a "régimódi" testes, töppedt ízű, alkoholos borokat szeretem? A szüreti felkészülés így nem egyszerűen feszített, hanem őrült tempóban zajlik.

Töppedő rizling

Dörgicse, a mediterrán borvidék

Az elmúlt hetekben többször hívtam anyut, aki siralmas helyzetjelentéseket közölt a szőlőről: minden kóladt, kiszáradt, pusztul, a szőlők apró fekete sörétek csak a tőkén, amelyek közül egyébként minden harmadikon az ESCA tüntetei jeletkeznek, az új telepítés egy szálig kipusztult, és minden falubeli szőlőtermelő az öngyilkosság gondolatával foglalkozik, ha már ugyan meg nem tették, mert ő ugyan ki nem megy az ajtón ebben a rohadt melegben. El is könyveltem magamban, hogy ezt dobta a sors, idén megint nem lesz borom, jövőre az egész területett bevetem tavirózsával és kaktusszal, hátha az egyik bejön, mert vagy baromi nagy esők lesznek, vagy pokoli szárazság, az előző három év meteorológiai statisztikái alapján.

Sárfehér