Pár évvel ezelőtt egy volt kollégám adott egy palack vörösbort, amire aranyszínű filccel ennyi volt firkálva: "Köpcös CabSav" és az évjárat. Annyit útmutatást kaptam még a borhoz, hogy az Alföldön készült - el is könyveltem egy jó barátság végeként a dolgot, mert az alföldi bor számomra az izsáki aranyháromszög csigeréit jelentette. Soha még előítélet emberben nem omlott össze olyan gyorsan, mint a bor megkóstolása után. Ráspi után Köpcös a bizonyíték arra, hogy jó bor az értő ember kezében bárhol készíthető.
Na mit varrat magára egy borász a diplomavédése után?
![]() |
| A földkerekség legjobb tetkója élőben még jobb |
A hét közepén lementünk Dörgicsére, mert nagyon összegyűltek a teendők. A villanypásztor átszerelésével kezdtük a sort, ugyanis a több lépcsőben történő megvalósítás eredménye egy furcsa, összetett karámrendszer lett, amely még a telken belüli gyalogos közlekedést is komolyan megnehezítette, nem beszélve a munkagépek mozgásáról. Szálvassal lukat ütni egy aszálytól sújtott agyagos barna erdőtalajba nem gyerekjáték, ezért elképesztően lassan haladtunk. Összesen kb. 8-9 oszlopot helyeztünk át, és a munka egy bő fél napig tartott négyünknek - a madzagolást is beleértve. És amikor elkészültünk, megjelent egy nyúl, a legnagyobb nyugalommal beugrált a szőlőbe, szembejött velem addig, míg 15 méterre nem volt tőlem, és miközben fotókat készítettem róla, szépen kisétált a szőlőből. (Az Uréti szőlő alsó fürtjeit már megette.)
![]() |
| Tepsifüles a villanypásztor mögött |
Bort kóstolni elsősorban fesztiválokon szoktam. Szeretem azt, amikor egyik borásztól a másikhoz csapódva lehet beszélgetni, és a pillanatnyi hangulatom függvényében kérhetek hol fehéret, hol vöröset. Ennek megfelelően még soha nem fordultam elő olyan rendezvényen, ahol egy pince mutatja be a borait (leszámítva néhány termelőnél tett látogatást), így az évjáratok összehasonlító kóstolása (ún. vertikális sor) is teljesen kimaradt az életemből. Hiába, csapongó hedonistának lenni áldozatokkal jár.
![]() |
| Átszellemülten |
Utolsó kommentek