Rosti bora

Rostiról már írtam, Pécsen hobbiborászkodik, és amikor valamit el akarok rontani, akkor őt szoktam felhívni, aki segít lebeszélni a hülyeségről. Szokott Cirfandli fajtabort is hozni, ami pár évvel ezelőtt is elkápráztatott mesés, gesztenyés ízvilágával, teltségével, bujaságával. Én eddig csak vacak borokkal tudtam visszakínálni, amiket ő engedelmesen megkóstolt, és nagyon őszintén elmondta, hogy mi miért nem jó benne. 

 

Ősszel Pécsre vitt a munka, és mivel már többször invitált, felhívtam, és megbeszéltünk egy pincelátogatást. Fogalmam sincs, miért nem készítettem képeket nála, talán mert sürgetett az idő, vagy csak mert elfelejtettem, de nagyon bánom, mert az igazi, tökéletesen rendben tartott pincéjük van Pécs fölött. A szőlő katonás, a metszés gondos, a pince takaros, pici és tiszta - mintha minden egyes négyzetcentimétert vonalzóval és porronggyal terveztek volna meg. Az a birtok, amelyhez képest egy japán kert is gondozatlan összevisszaságnak tűnik.

 

Ráadásul Rosti nemcsak szívvel, de ésszel is készíti a bort, így az ajándékba kapott 2008-as Cirfandli is a remek borok sorát gyarapítja. Amikor felbontottam, megdöbbentem. A pohárból olyan hűvös citrusillat áradt, mint egy rajnaiból (a jól elkészített rajnaira gondolok, nem arra, amelyiknek dohos ballonkabát szaga van). Szuszogtam egy darabig a pohár fölött, majd az első korty után arra gondoltam, hogy valami csere történhetett, a korty simán-édeskésen citrusos, mint valami karácsonyi bólé. Némi hümmögés után eltettem a hűtőbe a fél üveget. Másnapra a bor kinyílt, illatából eltűnt a cirtus, és kortyban erőteljesen megjelent a korábbi Rosti Cirfandlikra jellemző szelídgesztenyés ízvilág. Hihetetlen, mennyit képes változni, fejlődni ez a bor egy nap alatt. Mostmár tényleg össze kell kapnom magam, mert állati kínos, hogy nem tudom hasonló jó borral visszakínálni azt, akitől ilyen jó borokat kapok.

(A bejegyzés javítva a komment alapján.)

2011.12.12. 15:07
Címkék: kóstolás

A bejegyzés trackback címe:

https://szolo.blog.hu/api/trackback/id/tr163456393

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Cirfandlia 2011.12.20. 16:20:45

Köszönöm az egyébként túlzó dicséretet; a katonás rend az apámnak (is) köszönhető a szőlőben, a pince meg azért lehetne még takarosabb...
Pár tévedést hadd javítsak; a bor ill. a szőlő neve Cirfandli - az én nickem a Cirfandlia már 10 éve az indexen (hülye példával angol - anglia; eléggé értelmetlennek tűnik most már). Az amit adtam az a fantasztikus 2008as évjárat gyermeke - abból is a félszáraz verzió; 23 mustfokos szőlőből 15,5ös alkoholú bor lett a 9,5 gr maradékcukor és 7,3as sav mellett; a hűvös érzetet a 4 körüli almasav és a jelentős citromsav adhatja, ami évről évre sajátja a boromnak.
Te meg ne csüggedj, nincsen semmi baj a boraiddal, túlságosan maximalista vagy, de ezt így is kell.

tomlaker 2011.12.20. 18:57:54

nehogy már te kommenteld végig a bejegyzést, ami hozzáteszem kiválló
:)

Kusuma 2012.01.25. 10:52:01

No de uraim... :-)

HSZ

Facebook

Utolsó kommentek

A szerző

Pályaelhagyó agrármérnökként vettem egy szőlőt abban a dűlőben, ahol a dédapámnak, nagyapámnak is volt. A családi legendárium szerint a borfelvásárló mindig a dédapámnál kezdte a vásárlást, mert neki volt a faluban a legjobb bora. A név kötelez: a legjobb Balaton-felvidéki bort akarom csinálni.

süti beállítások módosítása