Furmint Február 2019

Az idei Furmint Fesztiválra idegállapotban érkeztem, az idei rendezvényre egy ultra béna internetes kereskedési felületről kellett letöltenem a jegyemet. A bejáratnál nagyon jó poharat adtak, és elsőként a Balaton környéki furmintokkal barátkoztunk.

 

Úgy általánosságban azt vettem észre, hogy a Balatoni furmintok mintha kevésbé lennének illatosak, mint a tokaji testvéreik. Talán azért, mert a nagyobb meleg miatt korábban szüretelnek, így kevesebb idő jut az illatanyagok kialakulására. Erre valamit majd ki kell találni - talán a lombozat megkurtítását -, de elég fontos lenne, hogy ezen a borvidéken is szülessenek illatgazdag száraz furmintok. A kóstolt tételek közül kiemelkedően jó volt a Pálffy pince pezsgője.

 

Tovább sodródtunk a szobában, és a Stefan Wille-Baumkauff borászatnál egy habzóbort kóstoltunk. Én erős ellenérzéssel viseltetek a biodinamikus borokkal szemben, mert igazán ritka az olyan tétel, amelyik nem trágyaszagú. Ez a habzóbor (ami hordóminta volt) nagyon jól sikerült. Sajnos csak ezt a bort hozták, szívesen kóstoltam volna mást is.

 

A kóstoló legviccesebb figurája a A kóstoló legviccesebb figurája a Spiegelberg Somló hegyi borásza volt. Úgy látszik, Somló ontja azokat a fickókat, aki a standjuk előtt állva adomáznak, és a hallgatóságuknak hatalmas jókedvet teremtenek. Szerintem ezt így érdemes csinálni, nekem a bor erről szól.

 

Általánosságban elmondható, hogy a furmint tényleg nagyon jó dűlőfaggató bor. És mintha ennek bizonyítására hangsúlyt is fektetnének a borászok: a legtöbb standon ott állt az a kőzet, ami jellemző az adott termőhelyen. Egyszer valaki azt mondta, hogy a mi furmintunk a Szent Tamás dűlő ízjegyeit idézi. Most kóstoltam onnan egy olyan bort, ami megszólalásig hasonlított a tavalyi borunkra. Őszintén meglepett a dolog, de nagyon örültem is neki. A kvarc egészen brutális savérzetet ad. Ha valamire, akkor csak és kizárólag riolitra cserélném el a Halom hegyi bazaltot, mert minden kőzet közül az ezen termett furmintot szeretem legjobban.

 

Megint csak általánosság, és csak az általam kóstolt borokra tudok arányszámot mondani, de a borok 10-15%-ban bizony ott volt az öregedés petróleumszagú lehellete. Igen, a TDN. Ezen a téren a lehető leghamarabb súlyos önkorlátozást kell bevezetni, mert az ilyen borok már nem kiállításra valók. Értem én, hogy 10-15 éves borok is előkerülnek, de ennek csak akkor van értelme, ha azok állnak, elmélyültek, és nem csúnyán öregszenek.

 

Kevés időnk maradt, így azt választottam, hogy csak olyan pincétől kóstolok bort, akiről még nem is hallottam. Így keveredtem az Erzsébet Pincéhez, aki számomra egyértelműen az este legjobb borát mutatta be. Illatos, csillogóan tiszta ízű, csodásan citrusos (de nem linonádés, amit nem szeretek) ízek - egy szó mint száz, remek bor volt.

 

Jártam Csiténél is, aki buktatókkal bőven kirakott úton készített szerintem nagyon jó bort - ahogy fejből visszaidézem az eddig tőle kóstolt borokat, a második legjobb helyezést kapja tőlem az életmű kóstolón. Norka remekül elvolt az ugyancsak ott kapott édes borral az este hátralévő részében.

 

És végül, sikerült találkoznom Horváth Dániellel (a H2 pince képviseletében), aki többször hozzászólt az írásaimhoz, nem akármilyen szaktudásról téve tanúbizonyságot. Most a terméskorlátozásról, illetve a folyamatos szüretről beszélgettünk: elmondása szerint 3-4 rövid csapról eredő vesszőn 1-1 fürtöt hagy, így állít be 1 kg körüli termést a szőlőn. Nekem ez nagyon kevésnek tűnt, mert nálam 6 csap fér el kényelmesen 90 centis tőtávon. Akár négyszer is szüretel, 1-1 hét eltéréssel, és az elkészült borokból készít házasítást. Egész fürtösen présel, és a színlényeredék megy a főborba. Amit ezután lebogyóznak és kipréselnek, abból készül a másodrendűnek ítélt bor.

 

Az este folyamán nagyon óvatosan kóstoltam, de még így is fejembe szállt a rengeteg tétel - úgy, hogy legfeljebb a kiállítók harmadáig jutottunk el. És mint minden reggel, ha igazán jó bort iszok, szőlőillattal az orromban ébredtem.

 

Eredeti post: https://www.facebook.com/notes/977432099442355/

2021.08.27. 12:14
Címkék: kóstolás

A bejegyzés trackback címe:

https://szolo.blog.hu/api/trackback/id/tr4516670924

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Facebook

Utolsó kommentek

A szerző

Pályaelhagyó agrármérnökként vettem egy szőlőt abban a dűlőben, ahol a dédapámnak, nagyapámnak is volt. A családi legendárium szerint a borfelvásárló mindig a dédapámnál kezdte a vásárlást, mert neki volt a faluban a legjobb bora. A név kötelez: a legjobb Balaton-felvidéki bort akarom csinálni.

süti beállítások módosítása