Egyik kedvenc sorozatom a River Cottage (mind az eredeti angol, mind az ausztrál), ahol a helyi gazdák minden közösségi alkalmat megragadnak arra, hogy bemutassák terményeiket. Különösen Angliában van nagy hagyománya az efféle falusi termék versenyeknek, ahol a legfinomabb csokitortáktól a legnagyobb répákon keresztül a legszebb birkák kategóriájáig mindenben összemérik tudásukat a termelők. A sorozat általános forgatókönyve, hogy messziről jött emberek (magyarul: gyüttmentek) elkészítik a saját receptjeiket, amelyek olyan mértékben lógnak ki a helyi ízlésből, hogy (spoiler alert!) a csúfos kudarc elkerülhetetlen.
 |
| Áki várja az első vendéget |
Van azonban ezeknek a versenyeknek egy másik szerepük, ami talán fontosabb is annak eldöntésénél, hogy melyik kakas tollazata a fegfényesebb: a közösség összetartása. Márpedig ha a négy évszakos Balatonról gondolkozunk, akkor az ilyen rendezvények a legfontosabbak a környék közösségének összetartásában, valamint a téli idegenforgalom generálásában. A környékünkön Tóth Béla bácsi volt ennek a motorja, az általa létrehozott Fék ABC és Étterem udvarán rendszeresen tartanak különféle főzőrendezvényeket, fesztiválokat. Béla bácsi fájón hiányzik tavaly óta, de gyermekei továbbvitték a hagyományt, többek között a forralt bor készítő versenyt is.
A forralt bor a rommá törött óborok megmentésére szolgált, eképpen az ürmösborokkal helyezkedik el egy polcon. Környékünkön az almakompótos ízvilág hozza meg a sikert - ezt onnan tudom, hogy megkóstoltam a sokszoros helyi bajnok (és idén is nyertes versenyző) borát. Szóval a siker kulcsa egy kellően lelágyult olaszrizling - végre kiderült, mire való ez a fajta -, az alma, szefűszeg, fahéj megfelelő használata, amit a Kádár kor slágergyümölcsével, a naranccsal tesznek kissé kesernyéssé. A túl édes levek a helyiek kifinomult ízlésének nem felelnek meg, ezért óva intenék minden versenyzőt a cukor bőséges használatától.
Ha ez a siker kulcsa, mivel is indulhattam volna mással, mint egy bécsi glühwein recepttel: ami vörös színű, ízvilágában a bogyós gyümölcsöket idéző ital. Mivel a bécsi karácsonyi vásár hangulatát szerettük volna Akaliba varázsolni, a feleségem készített egy adag mézeskalácsot is a bor mellé. A forralt bort gyümölcstea - Szabotázs (vörösbor) - Pirkadat (rozé) - fűszerek összetételben készítettük el, és amikor levettük az edény fedelét pontosan azt az illatot éreztem, amit megcéloztam, továbbá a vörös színű ital egyáltalán nem tartalmazott csersavat, így már az első pillanattól fogva biztos voltam a győzelemben.
Egy falusi rendezvényen a forralt bor esetében is a marketingen múlik minden. Amint elhelyezkedtünk a standunkon, beröffentettem a bullshit generátort: sokat meséltem a hüledező vendégeknek arról, hogy a bécsi versenyen töbszörös győztes néni hogyan mutatta meg Grinzing lejtőit, amelyen a győztes forraltbor alapjául szolgáló szőlőt termelte, és hogy hogyan kerestem meg a pontosan ehhez hasonló adottságú lejtőket a Bakonyban, hogy hány hónapig kell az eleve forraltborra szüretelt bort érlelni, hogy a ceyloni ismerősöm hogyan szállít különleges minőségű fűszert a sziget azon falatnyi részéről, ahol fennmaradt a rabszolgaság, és miért csak az Etna kráteréből gyújtott tűzzel lehet megfelelő hőmérsékleten tartani a bort.
A jámbor helybéliek, valamint az óvatlan látogatók vevők voltak a marketingre, ugyanis a borunk az utolsó cseppig, Nóri mézeskalácsa az utolsó morzsáig elfogyott. A bor és a borkorcsolya zsűrizése külön zajlott, és ahogy az kell, a zsűri halálosan komolyan vette a feladatát: számokkal ellátott egyenpoharakban kapták a mintákat, a sorszám-induló megnevezése listát pedig egy zsűrizésben részt nem vevő munkatárs kezelte, a zsűrizés pedig egy elkülönített szobában zajlott. Némi körömrágás után kiderült, hogy Nóri sütije a "hű, ez finom" módon értelmezhető aranyérmet kapott, míg a borunk eléggé leszerepelt, azaz a "köszi, hogy itt voltál" jelentéstartalommal bíró ezüstérmet vihette haza. Mondanám, hogy na, talán majd jövőre, de kizártnak tartom, hogy lényegileg változtatnék a vesztes recepten, mert (már amennyire én szeretem a forralt bort) nekem ez ízlett. De hát Akali nem Bécs, itt nem ez az ízlés.
Lehetne sértődötten félrevonulni, hogy nem értik meg a nagyságunkat, de ez a lehető legnagyobb ostobaság lenne. Ugyanis ez a verseny a helyi közösségről, a mókáról, a bohóckodásról, és - nem utolsó sorban - a farsangi fánkról szól. A fiammal megettünk egy csomó kolbászt, hurkát és legalább kétszer repetáztunk a fánkból is, amelyik valami erdei gyümölcslekvárral kínálva elképesztően finom volt. Szerintem ehhez a lekváros fánkhoz is jól passzolt a borunk. A hideg ellenére - na de milyen idő legyen februárban? - elképesztően jól éreztem magam.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
