Mindenekelőtt érdemes lenne ez utóbbi cikk alapvetését (hogy “sok és jó” szőlő termett) gyorsan helyre tenni. Valóban sok szőlő termett, aminek a legtöbb esetben egészen középszerű a minősége (a Balaton-Felvidékről beszélek). Ahogy azt már korábban leírtam, nincs minőségi borszőlő termelés az országban: annyi szőlőt termel mindenki a gépesített nagyüzemekben, amennyit a vessző elbír. Egy 3-4 kilós terhelésű olaszrizling tőke nem adhat minőségi bort, hiába cukrosodik, a beltartalmi értéke (íze, zamata) nem lesz megfelelő (lásd. még: olcsó bornak híg a leve). Ezt az osztrákok tudják: ha valaki több szőlőt termel egy hektáron, mint a megengedett, a minőségromlás miatt az egész tábla szőlő értékét csökkentik. És mit olvashatunk a cikkben? A sztrájk sikeres volt, a szerződött mennyiség fölötti termést is átveszi a felvásárló, mégpedig teljes áron. Tehát nemhogy negatívan premizálnák a túltermelőket, hanem többet vesznek a középszerűből.
De vajon mire számítanak a felvásárlók? Ha 10-15 forinttal olcsóbban adjuk a boltban a bort (mert hiszen ennyivel olcsóbb a szőlő), akkor az emberek sokkal többet fognak venni belőle? Vajon melyik az a vásárlói csoport, akit ekkora árcsökkentés vásárlásra buzdít? Ha csak a matekot nézzük: ha 10-15 százalékkal több a szőlő, mint tavaly, akkor egy 500 forintos alsó polcos termék árát is 50-75 forinttal kellene csökkenteni ugyanakkora vásárlóerő mellett, nem? A borász/kereskedő vajon beáldoz 40-60 forintot a saját hasznából? Vagy elszaladtak a közmunkás bérek, amíg nem figyeltem, és a megnövekedett kereslet fogja felvenni a többletet?
És mégis, mire számítanak a termelők? Hogy ha most 10 szemre kötötte le a szálvesszőt, akkor jövőre 20 szemre köti le, mert ennek a bulivonatnak nincs végállomása? Majd odaöntjük a szőlőt a valami elé, és akkor felvásárolják a kétszer annyit is? Hahó, parasztok, figyelt itt valaki? 10%-15%-kal olcsóbban veszik át tőletek az egészet! Pont ugyanannyi pénzt kaptok, mint tavaly, amikor kevesebbet termeltetek!
Remélem ez az év lesz a vízválasztó. A ráébredés éve. Az a pillanat, amikor megfogalmazódik a termelők fejében a gondolat, hogy nem állami segítségért kell nyüszíteni akkor, ha sok termés van. Amikor rájönnek arra, hogy borvidéken belül a feldolgozói kapacitáshoz (végső soron a kereslethez) kell igazítani a termelést a közös optimumra törekedve. A termelők közös optimuma az, amikor a versengő felek kölcsönösen engedményt tesznek egymásnak azért, hogy érvényesíteni tudjanak egy mindenki számára elfogadható felvásárlási árat. Azaz mindenki visszafogja a termelését annyira, hogy az igazán jó szőlőnek bizton legyen piaca. Ezt a pontot hívják equlibriumnak, ami nekünk, magyaroknak annyira lényegtelen, hogy még az erről szóló wikipédia szócikket sem fordítottuk le - bár a versengő stratégiai játékok alapját képezi ez az elmélet.
A változásnak két fontos sarokköve van:
A közös a két pontban, hogy csak a termelők kényszeríthetik ki a változást. Ha semmi sem történik, akkor még húsz év múlva is az lesz a legfontosabb kérdés, hogy hová kéne leborítani pár konténernyi szőlőt, hogy legalább a tavalyi árbevétel elérhető legyen.
Eredeti bejegyzés: https://www.facebook.com/notes/832220360883087/
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
