Szőlőművelés

Tavaszi munkák garmadával

Minden muffmágusnak ismerős az az érzés, hogy hulla fáradtan felébred, a konyhából a kávéfőzés zaja hallatszik, majd egy bögre kávéval beállít a szobába egy olyan nő, akiről el se hinnéd, hogy szóba áll veled, hálától párás szemmel rád mosolyog, és ebben a pillanatban bevillan, hogy mitől is vagy annyira kifacsarva. A közvetlenül ezt követő pillanat, amikor olyan kurvára elégedett vagy magaddal, pontosan megegyezik azzal az érzéssel, amit jól elvégzett munka öröme ad, amikor végignéz az ember a tavaszi munkák után a szőlőjén.

Végre itt a tavasz!

Köszönöm Isten, hogy megértem, és végre vége ennek a kurva télnek, amikor az égvilágon semmi dolgom nem volt. A magyar közigazgatásra viszont mindenképpen ráfér a reform, ezt most első kézből tanusíthatom, ők ugyanis a teljes telet (és még egy hónapot) arra használtak fel, hogy a két, egymás mellett álló telket összevonták. Egy év harmada egy telekhatár kiradírozására és két terület összeadására? Go Navra, fuck them all! A szorgalmatlan munka eredményeképpen beadhatóvá vált az építési engedély.

Azaz csak majdnem, ugyanis a hatóságok kikérik maguknak a pottyantós klotyónkat, amivel elképesztő mértékben szennyezzük a környezetet (egy évben kb.10 alkalommal van használatban), és a tájba sem illik - ezért a WC-t a pincébe kellett tervezni. A józan ész határait feszegeti ez a dolog, ugyanis egy présház (élelmiszeripari üzem) és egy borospince (élelmiszer tároló helyiség) közül lehet választani, hogy melyikbe tennénk a WC-t, egy olyan hegyen, ahol nincs víz, tehát öblíteni is problémás lehet mondjuk télen, amikor a fűtetlen helyiségben minden szétfagyna, ezért az összegyűjtött esővizet is leeresztjük. Mivel két hetente vagyunk ott, nyáron a bűzelzáró is kiszáradhat, és további animális aromákkal tudja gazdagítani a borokat a csatornabűz. Azért beterveztük, kb. százezer forintba kerül ez a baromság.

Technológia - Kaló Imre

A "szomolyai mágus": így emlegetik Kaló Imrét. A nála járt látogatók soha sem hallott elképesztő dolgokról meséltek. Én eddig csak borkóstolókon találkoztam vele, és lenyűgözött a borainak csodálatos világa. A technológiai sorozatban mindenképen szerettem volna írni róla, és egy januári napon ellátogattam hozzá. Hiába vártam a varázsvesszőt, csúcsos süveget, tölgykéreggel töltött marhakoponyát, holdálláshoz igazított munkarendet. Kaló Imre a biológiai folyamatokat, a hagyományos paraszti művelést kiválóan ismerő ember, akinek mágiája egyetlen dologból áll: van ideje.

Rizling metszés

Miután kidühöngtem magam a károkon, megnéztem, hogyan sikerült a rizling metszése. Január első munkanapján hívott Krisztián, hogy kiment a szőlőbe megkezedni a metszést. Mivel a téli nyugalmi állapot már beállt, el lehetett kezdeni a munkákat, de csak az idősebb szőlőben, a rizlingben. Itt négy félszálvesszőt hagytak a munkások, amelyből kettő kerül lekötésre, egy adja a biztonsági csapot (ez utóbbiból fejlődő vesszők lesznek a jövőre lekötve, ha valami baj éri az idei hajtásokat). A fiatal szőlő alakító metszését tavaszra hagyom, amikor már kisebb a fagyveszély.

A munkások szépen csomóra dobálták a levágott részeket, mert így lényegesen könnyebb kihordani a szőlőből. 

Téli károk

Azt hittem, nyáron már megette a rosseb, amit akart, de tévedtem. Voltam a szőlőben és a háznál, és majd' megütött a guta.

A szőlőben a télire felborított permetező hordót (amely felfogta az esővizet) ellopták. Ebből szoktam permetezni, általában két permetezés alatt megtelt esővel, így mindig volt elegendő vizem. Ami dühítő, hogy ez nem az a cucc, amit felkap az ember és elszalad vele. Nagyon nem. Valaki utánfutóval indult el lopni.

Egy fénykép az ellopott hordóról