Szőlőművelés

Csendes hétköznapok

Annak ellenére, hogy mostanában nem nagyon van kedvem írni (ha az ember egész nap felhasználói kézikönyvön dolgozik, akkor csak ritkán van kedve esténkét blogot szerkeszteni), hallgattam a hívó szóra, és részt próbáltam venni a Nemzeti Együttműködés Rendszerében.

Írtam a Parlament Mezőgazdasági Bizottságának Szőlészeti- és Borászati Albizottságának vezetőjének egy e-mailt, amelyben arról érdeklődtem, hogy vajon lehetséges-e a történelmi magyar fajták telepítési korlátozását olyan módon szabályozni, hogy azokon a területeken, ahol a fajtát a filoxéra vész előtt bizonyíthatóan termesztették, ott ezentúl is termeszthető legyen. Balogh Zolival, a Somlói Apátsági Pince tulajdonosával sokat polemizáltunk már ezen a témán, szerinte vicces, hogy Sárfehér somlói nem termeszthető Somlón, mire én azzal szoktam replikázni, hogy Tihanyban pedig nem engedélyezett a Tihanyi fekete/kék.

Az egyetemen a marketing vizsgára három mondattal készültem, amelyből az egyik így hangzott: teremts egy új piaci szegmenst, és te lehetsz az első benne. Talán a Gohér piacán kisebb a tolongás, mint a Cabernet Sauvignonén, nem tudom, de mintha az olaszok, spanyolok nem a francia világfajták másolásában látnák a jövőt manapság, sőt, maguk a franciák is elgondolkoznak a világfajták helyett a régióban korábban leváltott fajták visszatelepítésén. Az állattenyésztésben már van olyan program, amely az őshonos állatok tenyésztésben tartását támogatja, sajnos a szőlészetben egyelőre még a tűrésig sem jutottunk el.

Szeptember vége óta egészen megszoktam a válaszlevélre várást, érzem, fog ez menni tovább is.  

Hejesbítés

Savra szüretelni: faszság

Sok jó nagy marhaságot hallottam már életemben, ezek között azonban talán a legnagyobb a savra szüretelés elmélete. Több, elismert szakirodalom szerzője is elmehet a kurva anyjába, mert nagyjából amit ebben a támakörben összehordtak, az a hozzánemértő gyökérség és a a kirívó balfaszság között van félúton. Először is: baromira nem igaz, hogy a must forrása során az eredeti savtartalom 10%-a elvész. Nem vész el. Annyira nem, hogy igaz az az elsőre hihetetlennek tűnő állítás, hogy egyes esetekben a savtartalom nő. Nálam is nőtt, 6,5-ről egészen 7,5-re.

Persze minden rosszban van valami jó. Egyrészt tudom, hogy az új szőlő ebben a termesztéssi rendszerben nem fog érdemben működni. Gyorsan át is állok Lens Moser művelésre. Másrészt az új szőlőt már eleve így alakítom ki. Harmadrészt világos, hogy aszályban a szőlő ugyanolyan semmitnemérő, ízetlen termést hoz, mint monszun idején. Kóstoltam most is szőlőket, ízük alig volt, ellenben egy szalmára jellemző aroma dominálta az egészet. Negyedrészt elhúzódó virágzásban csak a legalsó a fürtöket kell meghagyni, akármilyen madárkásak is. Ötödrészt a szüretnél egyáltalán nem szabad figyelembe venni a savmérés eredményét. Hatodrészt aki a szüret előtti savmérésről egyáltalán beszél, azt minden különösebb köntörfalazás nélkül egyszerűen tarkón kell fosni.

Ilyenkor télig az izgatott várakozás ideje jön, hogy vajon hogyan is alakul a bor. Szerencsére idén megkíméltem magam ezektől az izgalmaktól, amikor úgy döntöttem, hogy nem hagyom a savakat elégni. Úgyhogy tavaszig ezen a blogon nem találkozunk.

Alakul a pince is

A szüreti izgalmak elnyomták azokat az izgalmakat, amelyet a pince épülése okozott.  Pedig halad az építkezés is, habár a pince földdel való betakarását a markoló kormánytengelyének eltörése megakasztotta. A pince két szellőzőablaka beépítésre került, erősnek tűnő rácsok is vannak rajta - bár egyelőre a borom nem jelent olyan értéket, hogy azért bárki kockáztatná a büntetést. A macskalépcső már kész - szépen mutat, szó se róla. 

Tökéletes szüret

A szüreti technológiám eddig nem volt hibátlan. A legnagyobb gondot a must lejuttatása jelentette a présházból. A cefre közül meregettük a színmustot vödrökbe, amit eleinte azzal hordtunk hodókba (ahogy fáradtunk, óhatatlanul melléfröcccsent némi must). Próbáltuk slagon át leönteni a mustot, de ez nyomorult bénázás volt a slag végére toldott tölcsérrel. Ez volt tehát az achilles-sarka a technológiának, ami a szükségesnél lényegesen több tökölést okozott. Ámde a Skanzenben találkoztam Takács Lajossal, akivel a gyors mustelválasztásról beszéltünk. Leírása alapján elkészítettük azt az eszközt, ami minden kétséget kizáróan az emberiség legnagyobb találmánya a szeletelt kenyér óta: a szűrőhengert.