Vegyük szépen sorjában a dolgokat.

Az idei év nálunk gyalázatos volt. Sok szomszéd szerint remek évet zárunk. Elnézem a 60 centis hajtáshosszot a szőlőjükön, és hallgatok. Igen, a cukorfok rendben volt, de a szőlő a mi területünkön ízetlen maradt. A hétvégén (október vége) anyu bilingérezett a szőlőben, és döbbenten mondta: fiam, a szentmárton fürtök édesek voltak, de ami elmaradt [t.i. a szüret során] - az vacak volt. Ízetlen volt az idei szőlő, határozottan szalma aromájú, de az a jófajta szőlőíz csak nagyon vékonyan volt érezhető. Szüretre megjött valamennyi aroma, és egy nagyon harmonikus must lett - amelynek a vége almasavasan húzott, de nem vészesen.

A szüret időpontjának meghatározásához a glüko-acidimetrikus mutatót használtam.Ez egy varázslatos mutató, amely állítólag harmónikus borok készítését teszi lehetővé. Ha a must cukortartalmát (grammban kifejezve) elosztjuk a must savtartalmával, akkor kapjuk meg ezt a mérőszámot, amelynek 22-32 közé kell esni a szabály szerint (tehát az optimuma kb. 27-nél lehet). A szüreti előtt mért értékekből optimum-közeli mutatót számoltam, ezért meglehetős bizakodással vártam az új bort (a már említett ízhiánnyal nem lehetett mit tenni).

Kb. három hete, a kiforrás után lefejtettük a bort, amelybe beleszippantva tökéletes barackos illat csapta meg az orromat. Nem az a buja őszibarack, hanem az az éppen érett finom illat. A korty azonban maga volt a borzalom. Ha kínpadra húznak és ilyet itatnak velem, azonnal megtörök, és mindent bevallok. Egy rémséges ízetlen valami, mintha egy köbméter vízben elkevertünk volna egy pohár baracklét, aroma semmi, majd hirtelen egy ánuszt is összerántó savanyúság, mint amikor a limonádéba véletlenül négyszer csavarnak citromot, és végül, lezárásképpen valami gyomorforgató, bődületesen erős keserű íz, leginkább szétrágott Kalmopyrin. Ennek ellenére a száraz pohár próba nem mutatott klasszikus borhibát.

Újabb három hét elteltével (most hétvégén) lementem Dörgicsére, hogy ne halottak napján kelljen tolongani. Ha már arra jártam, megnéztem a pincét (nagyon szép lesz!) és megkóstoltam a bort is. Azt hiszem, úgy vagyok én a borral, mint Matolcsy György a magyar gazdasággal: akkor alakul jól, ha nem piszkálom. Fogalmam sincs, mi történt, de a bor illatra "dörgicsei" azaz hozza az annyira jellemző buja, telt illatot, a kortyban ott a mézes íz (de nem édes), a vége még savanyít, de jóval kevésbé, mint eddig, a kesernyés íz pedig letompult (de erről tudom is, hogy még csökkenni fog) szóval elképesztően nagyot változott, és mindent előnyére. Ez a dözsavű már volt egyszer. Akkor az Enikő küvével történtek hihetetlen dolgok, és ez a metamorfózis kísértetiesen emlékeztet az akkor történtekre. Meglátjuk, az a bor nagyon jó lett.

Szóval, izé, meg minden, várjunk azzal a tarkón fosással.