Tényleg megvan a technológia

Az első bejegyzésemet valamikor 2006-ban írtam, tehát öt év telt el, mire sikerült technológiai hibáktól mentes bort készítenem. Az út rögös volt, és talán érdemes a legnagyobb ostobaságaimat összegyűjteni azért, hogy akik belekezdenek a borászkodásba, ne kövessék el az általam elkövetett hibákat.

 

Felcsirkézett oltványok

 

Máig úgy gondolom, hogy területet, pláne pincét szerelemből kell venni, mert ez lesz a főhadiszállás hosszú-hosszú évekig. Azonban már az első évet arra kell szánni, hogy a területet - fajta szempontjából - homogenizálni kell.

 

  1. Kíméletlenül meg kell jelölni és a szüret után ki kell vágni az oda nem illő fajtákat. Mindegy, hogy valaki valaha miért ültette azokat a tőkéket, brutálisan szelektálni kell.
  2. Meg kell szüntetni a termesztési rendszerbe nem illő tőkéket, pl. a Lens Moser művelésűt, ha Guyot művelést akarunk, vagy az ikertőkés telepítést.
  3. A meglévő és az általunk okozott tőkehiányokat már az első évben pótolni kell. Nem ajánlom az átoltást, szerintem ültetni kell.

 

A támrendszert az első tavasszal pontosan olyanra kell alakítani, amelyik a választott művelésmódot a lehető legjobban támogatja.

 

  1. Évekbe telt, mire a vezetőszál magasságát pontosan sikerült beállítanom. Ennek egyrészt a tavaszi munkák feltorlódása, másrészt a termőképesség folyamatos megőrzése volt az oka. Rosszul döntöttem, 5 tavaszt szórakoztam el azzal, hogy kicsit lejjebb engedtem a vezetőszálat, átszögeltem a befűzőszálakat, és a kiugran magas tőkefejeket lejjebb kényszerítettem.
  2.  
  3. Ha a sorok sem megfelelőek, azt is az első évben meg kell változtatni. Nekem ez három évet vett igénybe, mire megszűntettem két felesleges sort (és így felszámoltam egy jelentős lisztharmatfészket).
  4.  

 

A munkákhoz megbízható segítséget kell szerezni.

 

  1. Ha nem ott lakunk, és nem ez az munkánk (vagy akkor is) kell a segítség. Enélkül nem megy. Komoly feladat megtalálni azt az embert, aki tud és akar dolgozni, nem a saját feje után megy, hanem azt csinálja, amit mondasz neki, és nincs elszállva a fizetést illetően. A harmadik évben találtam meg Krisztiánt, addig Feri bácsi, a volt tulaj segített. 
  2. A szőlő (is) olyan növény, hogy ha egy munka időben nincs elvégezve, akkor az egész éves termésre keresztet vethetünk. A hajtásválogatás (tetővágással) a zöldszüret (hónaljazással) és a permetezések kifejezetten ilyen munkák. Első évben a Csehországban dolgoztam július elején, iszonyat lisztharmattal küzdöttem utána. 

 

A permetezési rendet nem szabad kiadni a kézből.

 

  1. Ha helyben lakunk, naponta lehet dönteni a permetezésről. Távolról csak az ütemezett permetezés marad. A permetezési technológiát úgy kell alkalmazni, ahogy a termőhely időjárása megkívánja. Nekem a második évtől sokat segített, hogy anyu leköltözött a faluba, így naponta beszéltünk az időjárásról, ha kellett.
  2. Semmiképpen ne bízzuk a permetezést azért másra, mert nem értünk hozzá. Meg kell tanulni: sokkal egyszerűbb mint az atomfizika - ennek megfelelően jóval több borász van a világon, mint atomfizikus. Ha kiadjuk a kezünkből ezt a kulcsfontosságú tényezőt, esélyünk sincs tudomást szerezni arról, hogy kb. mi mindennel permetezték meg a szőlőnket. (Apósom egy évben ötször használt Bi-58 rovarölőt, Kornél bácsi tanácsára - aki egyáltalán nem ért a növényvédelemhez. Mióta átvettem a szaktanácsadást, azóta egyetlen egyszer sem használtak inszekticidet, és mégse ette meg semmi a szőlőt.)

 

A pincébe rengeteg szerszám, eszköz kell. Sok pénz - de meg kell venni. Erre igyekeztem figyelni, volt, amikor sikerült. Azóta az "akinek nincsen esze, legyen notesze" elvet alkalmazom, mielőtt elmegyek a pincétől, bevásárlólistát írok.

 

  1. Csavarhúzók, kulcskészlet, olajozók. (Permetezőhöz, fűkaszához, tartály szelepezéshez, támrendszer javításhoz.)
  2. Lekötöződrót, raffia, műanyag törzskötöző, kötözőpisztoly (szalag hozzá).
  3. Támrendszer javító cuccok (sodronyszorítók, drótösszefogók, láncok, láncszemek, csigák - és ami a legfontosabb: több adag drót vezetőszálhoz, befűzőszálhoz, kénezéshez.)
  4. Vegyszerek a permetezési rendnek megfelelően és még tartalék (felszívódók) a váratlan riadalmakra. Mérleg, adagoló fecskendő, keverőedény, maszk, szemüveg, permetező ruha (amit azonnal kimosunk akció után).

 

Pince.

 

  1. Két terű pincénk legyen, a présház és a pince külön. A présház őszig a munkák felkészülési terepe. Itt keverjük a permet törzsoldatát, itt vágjuk fel a madzagot lekötözéshez, itt tartjuk a szerszámokat, eszközöket, benzint a gépekbe, permetet. Nem akarjuk, hogy a borunk átvegye a szagokat. Ez nekem így volt adottság, de ha látom a "lukpincéket", arra gondolok, hogy olyat csak akkor szabad megvenni, ha van pénz az azonnali ráépítésre.
  2. Borospince, lehetőleg hűvös. Ezt jól csináltam, az első évben átépíttettem a borospincét - ebből lesz most a forralópince. Ide nem viszünk más vegyszert, csak ként. 

 

Hordók.

 

  1. A legbrutálisabb mellényúlásom a hordók ügyében történt. Soha, de soha nem szabad hordót venni azért, mert szép, és mert az illető azt mondja, hogy ezésez is tőle vesz. Ha ezésez ajánlja a hordóst, az más. Ha nincs más forrásotok, a Kádár Hungarytől vegyetek hordót - azok 10/10 pontosak. 
  2. Acéltartály. Ha olyan bort készítünk, amelynek érlelés kell (az olaszrizling is ilyen) akkor kell acéltartály is. Ebben, a hordós érlelés után a palackérésnek megfelelően fejlődik, de a keletkezett üledékről le lehet fejteni. Könnyen kezelhető, patyolattisztán tartható. Első évben csak hordóztam: az 50 és 100 literes kishordók tökéletes tévutak, nem beszélve arról, hogy tartály nélkül nem lehet elkerülni a túlzott faízt a borban. KO kritériumnak tartom.
  3. Ülepítő tartály. Ez lehet műanyag, de legyen úszófedele. Egy napig van benne a must. Ha éppen van üres acéltartály, az is tökéletes, de ha nincs akkor ezt érdemes venni, mert olcsóbb.
  4. Bogyózó. Nincs mese, ha valaki áztatni akarja a szőlőt, azt bogyózni kell. Azt hiszem, ebből van jobb annál, mint ami nekem van, ha krőzusok vagyunk, akkor megéri jobbat venni.
  5. Prés. Ha apucit Rotschildnek hívják, akkor pneumatikus prést kell venni. Szeretem a kosaras prést, meg nagyapámé volt, szóval hagyomány, meg minden - de amit azok a prések tudnak, az nagyságrendekkel precízebb áztatást tesz lehetővé, mert áztatás-kicsit préselés-áztatás-nagyon préselés üzemmódjával minden cukor és illat kinyerhető az olyan fajtákból, mint pl. a sárga muskotály. 

 

2011.12.09. 16:05

A bejegyzés trackback címe:

https://szolo.blog.hu/api/trackback/id/tr623450494

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

fiatalborivo 2011.12.12. 12:17:33

Jó és hasznos írás és gondolatébresztő is. Most esett le hogy valószínűleg ezért színesedett meg a szürkebarátom, mert csak daráltam és úgy áztattam 1 napig, nem pedig bogyóztam. Biztosan a szárban volt valami ami megpinkesítette.

BkSp 2011.12.12. 14:37:26

@fiatalborivo: "héja vöröses színezetű, világosabb színű rosé is készíthető belőle."
hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C3%BCrkebar%C3%A1t

RAMBO · http://szolo.blog.hu 2011.12.12. 15:20:46

@fiatalborivo: valóban, a szürkebarát pirkadt színét a héjban felhalmozódott antociántól kaphatja.

A kacstól cseres (húzós, éretlen /zöld/tanninos) ízű lesz a bor, ami nyálkás must esetében magától lederül a nyálkaanyagokkal. Régi paraszti borok esetén, amikor a rohadt szőlőt is leszedték a mennyiség miatt, még jó hatással is lehetett, de egészséges szőlő esetén (szerintem) nem kívánatos.

fiatalborivo 2011.12.12. 17:44:58

Nem lett cseres íze sőt a gyumolcsosseg dominál benne, kostoltam drop shopban egy " etalonnak" titulaltt francia pinot Grist és nagyon hasonló az íze az enyemnek is, igaz 3 év lemaradásban van ahhoz képest. Csak a színe olyan mintha fehér és rosé bort öntöttek volna össze.

dnbsoldiers 2011.12.13. 15:24:48

1 napig a kékszőlőket szokták áztatni siller készítésénél. Illatos fehér fajtákat is csak 2-6 óráig.
Szürkebarátot fehérbor készítésénél nem nagyon szokták áztatni, pont a héjban lévő színanyagok kioldódása miatt. Sőt, a legjobb ha nincs zúzás, csak bogyózás és kíméletes préselés. Hacsak nem rozét akarsz csinálni. Próbáld meg inkább reduktív módszerrel megőrizni a frissességét.

fiatalborivo 2011.12.13. 19:45:48

Készült belőle egy szomszéd pincében bogyozassal és azonnali leleengedessel is bor, ugyanarról a területről vettük a szőlőt, ugyanattol a termelőtől, az valóban fehér lett, csak az íze nem olyan mint amit én szerettem volna és az aztatassal el is értem. Ott a savak viszik a hajat de nincs mellette az a beltartalom ami nálam viszont megvan. Igazából meg kialakulhat idővel abban is, majd meglátjuk. Mindenesetre én azon az elven vagyok hogy az íz jobban érdekel mint az hogy milyen a színe, meginni akarjuk nem nézegetni. Majd borverseny után megírom mit mondtak rá a szakértők.

Facebook

Utolsó kommentek

A szerző

Pályaelhagyó agrármérnökként vettem egy szőlőt abban a dűlőben, ahol a dédapámnak, nagyapámnak is volt. A családi legendárium szerint a borfelvásárló mindig a dédapámnál kezdte a vásárlást, mert neki volt a faluban a legjobb bora. A név kötelez: a legjobb Balaton-felvidéki bort akarom csinálni.

süti beállítások módosítása