Szőlőművelés

Szőlőtelepítés engedélyezése III.

Zajlanak a telepítés előkészítésének eseményei. Megbíztam egy dörgicsei vállalkozót - aki egy rigol eke tulajdonosa, ezért kulcsszereplője lesz a telepítésnek -, hogy segítsen elintézni a talajvédelmi terv elkészítését. Ő ki is hívta a megfelelő szakembert, aki mintát vett a földből - de ez egy másik történet, külön bejegyzést érdemel. Közben levelet hozott a posta: elkészült az MVH regisztrációm is. Lassan felvérteződöm azokkal a papírokkal, amelyek a telepítési engedély kérelem beadásának előszobájába röpítenek, már csak telepítési jogot kell szereznem. Ez a bejegyzés ennek a kálváriájáról szól.

Utolsó pincemunka az idei évben

A hétvégém zsúfolt volt, így hétfőre szabadnapot vettem ki, és lementem Dörgicsére. Kellemetlen, csípős, nedves volt a reggel, amikor elindultam, de tudtam, hogy javarészt a borospincében lesz dologom, így nem aggódtam különösebben. Eljött ugyanis a hordós érlelés vége, mivel nem akarom, hogy a fás jelleg, vagy a hordóból származó ízek uralják a bort. A fejtés előtt megkevertem a finomseprőt, majd szépen átszivattyúztam a bort acéltartályba, ahol kapott egy kávéskanálnyi ként, és a finomseprő folyamatos ülepedése mellett érlelődik tovább, az egyre hűlő pincében. Minden tartálytömlő csavart újra bilincseztem - nem engedhetem meg, hogy elmenjen a nyomás.

Kétféle borom van: az olaszrizling és a kis küvé "proof of concept" (fele). Az olaszrizling még édes, de már érezni rajta az alkoholt. Nagyon kellemes illata van (ez még erősödni fog, ahogy tisztul) cseppnyit érezni már a keserűmandula ízt (ez erősödni fog egy ideig, majd belesimul a borba). A savakat nem éreztem külön (elnyomta az édes íz), csak azt, hogy nem savhiányos a bor (a lelágyult, "lúgos" ízt nem volt jelen). A száraz pohár próba hibáktól mentes bort jósol. A kis küvét eredetileg sárfehér-juhfark-furmint keverékének képzeltem el, de még nincs furmintom, így ez a bor anélkül készült el. Csodálatosan izgalmas illata van. A múltkor kapott némi ként, azt vártam volna, hogy tisztulni kezd - ülepedett is, olyan Balaton-víz szerű tisztaságra, de szénsavas és a cukortartalma is csökkent, tehát forrásban van. A savait a múltkor hegyesebbnek éreztem, mostanra jóval simább itala volt. És ami igazán meglepett: azt hiszem, sikerült többrétegű bort csinálnom: a kezdeti íz után egy egészen más íz jelenik meg, ahogy az ember a szájában tartja a bort (mindkettő nagyon finom). A száraz pohár próba bódító. (Nem túl ömlengős ez így, ugye? :DDD)

Az elmúlt hetekben, amikor az eső engedte, dolgoztak a traktorok: szépen meg lett szántva a szőlő. Az aszály nagy úr: be kell látnom, hogy állandó füvesítést egy ennyire kevéssé csapadékbiztos területen nem lehet alkalmazni. A mélyszántás elősegíti a csapadékvíz mélybe szivárgását, amire a földnek most mindennél nagyobb szüksége van.

Terra Hungarica Borszalon

A Terra Hungarica egy olyan védjegy, ami a természet- és tájhű borászkodás híveit szándékozik tömöríteni. Idén szervezték a második alkalommal a Borszalont, ahol a hozzám hasonló amatőr borkedvelők méltányos áron kiváló borászoktól kóstolhatnak átlagosan 1-3 féle bort, amit maguk borászok választottak az alkalomra. A rendezvényre egyébként Zotykos cimborám hívott, akinek elfelejtettem szólni, hogy "persze, megyek" - igy mindkettőnket meglepte, amikor találkoztunk: őt azért, mert nem tudta hogy ott leszek, engem meg azért, mert meg sem próbálta kitalálni.

A kóstolóasztalok a Gerbeaud első emeletén lettek felállítva, és az érdeklődést mutatja, hogy délután négy óra körül zsúfolásig megtelt a szalon. Mindenki nagyon udvarias volt, tülekedéses jelenetekről nem tudok beszámolni, és a borászok is kiválóan állták a sarat, szerintem egy percen belül mindenkit kiszolgáltak, aki tartotta a poharát, és közben folyamatosan magyarázták, hogy melyik bor milyen laboranalitikai paraméterekkel rendelkezik, vagy hogy mikor és miként szüretelték, kezelték.

Udvarias tömeg

Töltögetés

A hétvégén (november 4.) voltam Dörgicsén, hazaköltöztettem anyut. Ő még ezt a nomád életformát éli: a nyári tábort halottak napja után elhagyja, és hazatér budapesti lakásába. A költöztetés idén egybeesett az első borászati munkával: a töltögetéssel. A töltögetésre akkor kerül sor, amikor a bor a forrását elhagyja, vagy már csak éppen pötyög egy kicsit, és mivel a forráshézagot már nem tölti ki a felszabaduló CO2, hogy a bor megtörését megakadályozzuk, a forráshézagot feltöltjük.

A borom lassan befejezi a forrását, de sajnos annyira kevés van, hogy a 400 literes hordóban (ami legalább 450 liter, egyébként) nem tudtam mivel feltölteni, így át kellett szivattyúznom a 300 literesbe (ami legalább 350 liter, egyébként). Nem örültem annak, hogy szivattyúzni kell a bort, de zárt fejtést csináltam, és a finomseprőt felkavartam, így a bor nem sokkal jobban sínylette meg a műveletet, mintha simán battonáltam volna.

Ilyen a pincém belülről: rizlingek

Szőlő telepítés engedélyezése II.

Az előző postban leírt fejtágítás után mostmár a tettek mezejére léphetünk, azaz megkereshetjük az első olyan útmutatást ami arról szól, hogy kinek milyen papírhalmazt kell elküldeni.

A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalnak (MVH) igen jó honlapja van: a keresés a legtöbb esetben hasznos eredményt ad, mégpedig úgy, hogy nemcsak az általunk keresett témára vonatkozó irományt, hanem azok mellékleteit is megtalálja szép, rendezett formában. Sőt, ha az iromány már elavult, akkor megtalálja az éppen hatályos módosítást is. A szőlő telepítésének engedélyezésével kapcsolatos szabályozás ránk vonatkozó része szerint az alábbi papírokat kell összegyűjtenem:

• tulajdoni lapot (mert hiszen a hivatalnak nyilván nincs hozzáférése az állami nyilvántartó rendszerhez, ahonnan helyrajzi szám alapján egy másodperc alatt lehet meggyőződni arról, hogy ki a terület tulajdonosa);
• a telepítési (újratelepítési) jogot;
• öt évnél nem régebbi talajvédelmi terv másolatát.

Nem is túl durva, nem igaz? Úgy van, nem igaz.