A Terra Hungarica egy olyan védjegy, ami a természet- és tájhű borászkodás híveit szándékozik tömöríteni. Idén szervezték a második alkalommal a Borszalont, ahol a hozzám hasonló amatőr borkedvelők méltányos áron kiváló borászoktól kóstolhatnak átlagosan 1-3 féle bort, amit maguk borászok választottak az alkalomra. A rendezvényre egyébként Zotykos cimborám hívott, akinek elfelejtettem szólni, hogy "persze, megyek" - igy mindkettőnket meglepte, amikor találkoztunk: őt azért, mert nem tudta hogy ott leszek, engem meg azért, mert meg sem próbálta kitalálni.
A kóstolóasztalok a Gerbeaud első emeletén lettek felállítva, és az érdeklődést mutatja, hogy délután négy óra körül zsúfolásig megtelt a szalon. Mindenki nagyon udvarias volt, tülekedéses jelenetekről nem tudok beszámolni, és a borászok is kiválóan állták a sarat, szerintem egy percen belül mindenkit kiszolgáltak, aki tartotta a poharát, és közben folyamatosan magyarázták, hogy melyik bor milyen laboranalitikai paraméterekkel rendelkezik, vagy hogy mikor és miként szüretelték, kezelték.
 |
| Udvarias tömeg |
A kiállítás témája a "narancsbor" volt, ami azt jelenti, hogy az antociánosodásra hajlamos fehérszőlő fajták héjon áztatásával ronda pirkadt színű, cserébe fanyar mellékízzel gazdagodó bort lehet készíteni. Ha ez a végeredmény, akkor véleményem szerint nem érdemes vele foglalkozni, de ha ez valami köztes állapot, mint anno az Enikő küvénél volt, akkor talán valami jó is kisülhet belőle. Ami "narancsbort" én ezen a rendezvényen kóstoltam, az mind gyomorforgató volt, akár magyarok, akár szlovének vagy olaszok készítették - mondjuk úgy, nem lettem a műfaj megszállottja. Tippem szerint aki a radiccioval elboldogul, annak van esélye arra, hogy valamelyik narancsbor rajongói klub tagja lesz.
Maradtunk hát a hagyományos borok kóstolásánál. Ami nekem nagyon ízlett (nyilván nem kóstoltam mindent, és a nap végére el is fáradtam): Kreinbacher Öreg tőkék bora 2007, Bott-Bodó Teleki furmint 2011, Losonczi Lívia hárslevelű 2011, Kasnyik Kürt olaszrizling 2009, Szecskő Rubintos 2011, Szecskő Turán 2011, Orsolya Kutyahegyi Zweigelt 2011. Ezen a napon fehérborból a Balassa Mézes-Mály furmint 2009 vitte el a pálmát, az én ízlésem szerint nagyon komoly fölénnyel. Mintha egyszerű, paraszti bor valami elképesztő kifinomultsággal készült volna. Igazi reveláció volt. Nagyon szurkolok, hogy ez az irányvonal megmaradjon, mert nem hiszek a "kristályszerű" borokban. A vörösborok közül a Ráspi Resveratol 2009(?) volt messze-messze kiemelkedő - azt hiszem, ez volt eddig a legjobb vörösbor, amit valaha ittam.
Zotykos cimborám kóstolás közben azzal szórakoztatta magát, hogy minden általa ismert borásznak bemutatott, és elmondta, hogy mennyire gyűlöl engem - annak ellenére, hogy 15 éve haverok vagyunk. Sajnos hiába agitáltam a többieket, nem vettünk gourmet (ejtsd:zsurmé :DDDDD) kóstolótálat, így kellemesen elbódultunk a sok jó bortól. Az este vége így átcsúszott vidám adomázgatásba - Zotykos még interjút is adott egy mikrofonba narancsbor témában, úgy, hogy világossá tette még az interjú előtt, hogy nem kóstolt ilyen bort egyáltalán (állítólag a riporter a Katolikus rádiótól jött - így érthető, az ő hallgatóinak úgyse lesz gond, ha valaki olyasmiről beszél, amit sose látott.) Lassan elérkezett a záróra, mi elvesztettük egymást a szinte teljesen kiürült szalonban, így visszaváltottam a poharamat és megjelentem azon a sarkon, ahol az előre megbeszéltek szerint a feleségem felvett és hazaszállított.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
