Kóstoló a vidéki életből 3.

A nagy munkálkodás közepedte a borral is foglalkozok – végül is erről szól a történet. A sárfehér-juhfark küvé pár hete már csak egészen enyhe pezsgésben volt, így lekéneztem. Ami ezután történt, azt egyáltalán nem értem: a bor vad, zajos erjedésbe kezdett, illatát elvesztette, sötét, zavaros lötty belőle, erős kesernyés ízzel. Minden, amit vár az ember a kénezéstől, ezzel homlokegyenest ellentétes. Az eltelt két hétben a bor valamit tisztult, a forrása csillapodott, de az illata nem tért vissza. A rizling két hete még nagyon édes volt, mintha az októberi zajos erjedés alatt nem is történt volna semmi. Azóta folyamatosan pötyörgött, néha jobban, néha kevésbé. Ezt a folyamatot igyekeztem szabályozni egy pezsgélesztővel, ami a gyártó szerint garantáltan nem módosítja a bor ízét – különben odalenne az expedíciós likőr íze. Azóta a cukor egy része elforrott, és ami kibontakozik, az valami csodálatos lesz. Most még élénkek a savai (a szénsavtól) de íze és aromája rendben van, és a testtel biztosan nem lesz gond. Ha valami nagyon furcsa jelenség nem történik vele – ami azért nálam mindennapos jelenség -, nagyon jó bor lehet belőle.

 

Olaszrizling - szép, levegős tőkék. A rövidcsap királyság.

 

tovább »
2013.07.18. 13:30

Kóstoló a vidéki életből 2.

Amikor éppen nincs munka a szőlőben, és a demo rendszer kigondolását is meguntam, kirándulni megyünk. Ha beköszönt a kölkök által várva-várt fürdési szezon, átmegyünk a zánkai strandra. Kirándultunk már Tihanyban is, voltunk a csopaki kalandparkban – de a gyerekek remekül érzik magukat a helyi gyerekekkel is. Ahol tehetem, bevonom őket a munkába: együtt gyomláltuk ki a konyhakertet, ahol anyu csopros hagymáját akarjuk megmenteni. A gyümölcsösben szépen volt a meggyfán termés, és (ha megnem eszi a rosseb) idén talán sárgabarackot is tudunk enni. Jól alakul a mandula – de a körte valami rettentő gyöszös, nem érzi jól magát ezen a helyen. A ház falánál terem az eredetileg Erdélyből ide származó szeder, amit tavaly tettünk el.

 

Megérett a meggy

 

tovább »
2013.07.12. 19:38

Kóstoló a vidéki életből 1.

Egyik kedvenc sorozatom a River Cottage meséi, amelyben egy londoni szakács vidékre költözik, és végignézhetjük, ahogy beilleszkedik a helyiek életébe, és beletanul a gazdálkodásba. Nálunk idén alakult úgy a helyzet, hogy nyárra Dörgicsére költöztünk. Mintha minden út egy irányba vezetne: a lakásunkat felújítják, de nem tudtunk beköltözni a kinézett lakásba, a szőlőben rengeteg a munka és anyu sincs már közöttünk, hogy segíthetne a birtok ügyeinek intézésében, a munkámban pedig mindenféle váratlan feladatok miatt nem tudok azzal foglalkozni, amivel szeretnék. Legegyszerűbb volt hát beköltözni a megüresedett dörgicsei házba, és valami különös gazdálkodó-nyaraló-távmunkában dolgozó életmódra áttérni.

 

Az ablakon betűz a nap: N mint Nándor, A mint Aladár, P mint Péter

 

tovább »
2013.07.10. 12:17

Borjour Zenit 2013

Zotykos telefonja egy családi kiránduláson, a Tihanyi Apátsági Templom altemplomában ért. Amíg I. András sírja előtt állva arról elmélkedtem, hogy "isa por es homu vogymuk", addig ő lelkesen meghívott egy péntek esti rendezvényre, ahol az őshonos és az utóbbi ötven évben nemesített magyar fajtákat fogják bemutatni. Szerencsére könnyen átszerveztük a programunkat úgy, hogy részt tudtunk venni a Borjour Zenit kóstolón, amit a Rác fürdő tetőteraszára szerveztek.

 

Az első meglepetés akkor ért amikor megérkeztünk, ugyanis a katasztrófavedelem "lakossági bejeletésre" annyira veszélyesnek ítélte a tetőteraszon történő borkóstolást, hogy letiltotta a rendezvényt, amit így a fürdő előtti téren rendeztek meg. A beléptetéskor a QR kóddal és a karszalaggal való tökölés alatt a személyzet még javában állította a standokat, és próbálta hűteni a borokat. Szerintem az eredeti öltet űberhülyeség volt, és bár kicsit mérges voltam a kapkodásért, de titkon egyáltalán nem bántam, hogy nem pállott uszodabűzben kell bort kóstolnom.

 

Borjour Zenit 2013

 

tovább »
2013.07.06. 22:12

Örökség

Most, hogy anyu nincs többé, kénytelen vagyok számba venni az örökségemet. Na nem a dologi javakat, mert azok nem érdekelnek. Az igazi örökségemre gondolok, arra, amit a családomtól kaptam a neveltetésemmel, a viselkedésmintákkal, és aminek elsődleges közvetítője anyu volt.

 

A dörgicsei temetőbe vezető út

 

tovább »
2013.06.30. 06:27

Facebook

Utolsó kommentek

  • bakatorro: besz@rás. nem tudtam hirtelen, hogy röhögjek vagy sírjak. viszont tűpontos. (2024.10.19. 16:50) Vércsoport-azonos borászati technológia
  • Joseph Tatar: Szép napot! www.sylvinoservices.hu Van több féle változat is sík és dimbes-dombos területre is,dr... (2024.09.28. 08:33) Első munkanap az új területen
  • vilag: @Joseph Tatar: Na, ez érdekes lehet. Van a projektnek valami elérhetősége, hogy hol tart a dolog... (2024.09.27. 21:03) Első munkanap az új területen
  • Metin: @papp_schubert: ezt hibát én is elkövettem, a lényeg ne kénezz előtte semm (2024.09.27. 13:58) Must forrása
  • Joseph Tatar: @vilag: nos azért érdekes, mert ültetőgépeket fejlesztünk erdészeti, szőlészeti vonalon. a tömörit... (2024.09.27. 08:07) Első munkanap az új területen
  • Utolsó 20

A szerző

Pályaelhagyó agrármérnökként vettem egy szőlőt abban a dűlőben, ahol a dédapámnak, nagyapámnak is volt. A családi legendárium szerint a borfelvásárló mindig a dédapámnál kezdte a vásárlást, mert neki volt a faluban a legjobb bora. A név kötelez: a legjobb Balaton-felvidéki bort akarom csinálni.

süti beállítások módosítása