A nagy munkálkodás közepedte a borral is foglalkozok – végül is erről szól a történet. A sárfehér-juhfark küvé pár hete már csak egészen enyhe pezsgésben volt, így lekéneztem. Ami ezután történt, azt egyáltalán nem értem: a bor vad, zajos erjedésbe kezdett, illatát elvesztette, sötét, zavaros lötty belőle, erős kesernyés ízzel. Minden, amit vár az ember a kénezéstől, ezzel homlokegyenest ellentétes. Az eltelt két hétben a bor valamit tisztult, a forrása csillapodott, de az illata nem tért vissza. A rizling két hete még nagyon édes volt, mintha az októberi zajos erjedés alatt nem is történt volna semmi. Azóta folyamatosan pötyörgött, néha jobban, néha kevésbé. Ezt a folyamatot igyekeztem szabályozni egy pezsgélesztővel, ami a gyártó szerint garantáltan nem módosítja a bor ízét – különben odalenne az expedíciós likőr íze. Azóta a cukor egy része elforrott, és ami kibontakozik, az valami csodálatos lesz. Most még élénkek a savai (a szénsavtól) de íze és aromája rendben van, és a testtel biztosan nem lesz gond. Ha valami nagyon furcsa jelenség nem történik vele – ami azért nálam mindennapos jelenség -, nagyon jó bor lehet belőle.
 |
| Olaszrizling - szép, levegős tőkék. A rövidcsap királyság. |
És ha már bor: mivel sokat vásároltam Nagy Imre (Barátcsuha borászat) 2006-os kései szüretelésű rizlingjéből, kaptam ajándékba egy Barátcsuhát. Talán kevesen tudják, de ez a dörgicsei Kegyes Tanítórendek egyik bora volt, tradicionális magyar fajta. Nagy Imre szerint ez a szőlő vacak bort ad - hacsak nem kései szüreteléssel készítik, mert akkor élvezhető. Visszagondolva a múlt hétvégi Borjour Zenitre, az ott kóstolt borokra, az akkori tapasztalatok nagyon is egybevágnak ezzel a leírással: ezt a fajtát is koncentráltan kell elkészíteni, különben nem sokat ér. Szóval Balatonakaliban jártva érdemes megkóstolni ezt a bort, aminek az ízét valahová a szürkebarát környékére tenném.
 |
| Furmint oltás. |
Persze az idill attól idill, hogy mindig történik valami megpróbáltatás, amit jól kivéd az ember, és az így szerzett siker elégedettséggel tölti el. Nekem most a villámlástól(?) tönkrement villanypásztor miatt kell a Sors szemébe kacagnom: a központi egységet kell vinnem az 50 kilométerre levő szervízbe, majd vissza kell hoznom, ha elkészült. Két hete, gondolom a jellemfejődésem erősítése végett a karmám a pincém feltörésével állított próbatétel elé. Bár ellopták a szerszámaim egy részét, mégsem az ezen való kesergéssel foglalkozom: a szomszédom perceken belül a helyszínre sietett, és újrarácsozta az egyik helyiség felfeszített ablakát, míg az a vállalkozó, aki a pincét építette, ugyancsak még aznap helyreállította a másik helyiség feltépett tetejét. Nagyon jól esett ez a segítőkészség, és hagyom, hogy az ebből eredő jó érzés elnyomja az anyagi veszteség feletti siránkozást.
 |
| Kapások munkában. |
A két hete szépen kifattyazott átoltások buja bozóttá próbálnak fejlődni, de ezt sem hagyhatom: csak az új, beoltott hajtás maradhat, hogy a növény minden energiáját ennek a növelésére használja fel. Egyébként fattyazás közben gondolkoztam azon, hogy nem véletlenül nem mentem érsebésznek: a vékony kis hajtások nagyon könnyen törnek, így hihetetlenül óvatosan, finom mozdulatokkal kell dolgoznom, nehogy kárt tegyek az értékes hajtáscsúcsban – mindezt guggolásban, amitől estére nem akármekkora izomlázam van. A rizlingen megvolt a fürtválogatás (bár nem sok minden leválogatni való volt a gyenge kötődés miatt) míg a vadfekete szőlőt megkapáltuk és a sorok köze le is lett kaszálva.Most nagyon jó érzés végignézni a szépen gondozott szőlősorokon.
 |
| Egyet jobbra - egyet balra: Géza zsírégető edzése. |
Munka után jött a hétvégi szórakozás: falunap volt Dörgicsén. Ez hatalmas evés-ivást jelent, mégpedig olyan ételből, amit a falu kemencéjében készítenek el azok a helybéli asszonyok, akik a kemencés sütés ritka tudásának birtokosai. Elkövettem azt a meg nem bocsájtható ostobaságot, hogy beebédelve jelentem meg a helyszínen, így a hihetetlenül finom, porhanyós-ropogós húsokból nem tudtam annyit enni, mint egy viziló, amit azóta is őszintén bánok. Valami elképesztően finom ételek voltak. A rendezvényre vittem a pálinkámból, két üveggel, gondoltam nem fog elfogyni a melegben. Nem akármekkorát tévedtem, elfogyott, sőt, nagyon dícsérték olyan emberek, akik elmondásuk szerint szeretik a pálinkát. Ez jó, mert a mi családunkban évente kb. 2 üveggel fogy el: jószerével csak hasfájás/hasmenés elleni gyógyszerként isszuk.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
