Ahogy beköszönt az ősz, úgy szaporodnak a látogatásaim a szőlőben - kezdetét veszi ugyanis a szüreti felkészülés. Ez a szőlő kóstolgatásából, a pince kitakarításából, apró-csepró javításokból, mosogatásból áll, és ezen kívül vannak még a nyári átoltások utolsó fattyazásai és az őszi telepítési munkák előkészületei is. Ilyenkor célszerű elkészíteni a tőkeleltárat, a jövő évi pótlások, cserék terveit.
Ilyen a villanypásztor elégett vezetéke |
Most hétvégén pl. a villanypásztor ment tönkre. Ha a drótok toldása nem megfelelő, azaz nem elegendő felületen érintkeznek egymással a műanyag magzagba sodort rézdrótok, akkor a a feszültség áthúz, és a drót folyamatosan szikrázik. Ez a szikrázás előbb-utóbb elégeti a drótot: ez történt nálam is. Az elszakadó vezeték leföldeli a villanypásztort, ami nem ráz eléggé: a szőlő szabad prédájává válik a vadaknak. Vadkáram van, de nyúlmagasságban: az új szőlők földhöz közeli bogyóit ette meg valami. A nyulak ellen nem védekezek, az alsó szál drót alatt simán járnak be-ki a szőlőbe.
Az idei évem a szőlő telepítéséről szól. A borkészítésre csak egy rizling vágóm van, ami tavaly olyan 400 liter körül termett - idén még annál is kevesebb lesz. Ahogy már írtam, a rossz kötődés, a jégeső megtették hatásukat, pocsék termés ígérkezik. Elhatároztam hát, hogy veszek furmint és juhfark szőlőt, mert még a saját termés előtt szívesen kitapasztalnám azokat a fajtákat, amelyekből majd csak két év múlva lesz termésem (és beavatnám az új hordóimat is).
Krisztián és a juhfark. |
Máté Ferenctől már olvastam egy könyvet, nem voltam elájulva tőle, így mérsékelt örömmel vettem kezembe a névnapomra kapott újabb kötetet. Ez a könyv azonban telitalálatnak bizonyult: mindenkinek kötelező irodalom, aki szereti ezt a blogot.
A szőlő igen furcsa képet mutat: a lombozat fejlettsége kb. június végi állapotnak felel meg - ennek elsődleges oka a már másfél-két hónapja tartó aszály és kánikula, de a késői tavasz is felelőssé tehető legalább két hét késésért. A fürtök azonban a zsendülés fenológiai fázisába léptek, annyira, hogy Uréti fajtából már ettem is, kellemes, üde, muskotályos íze van. Az aszályra való tekintettel folyamatosan kapálunk, az altalaj vízellátottsága még jó, a gazok pedig fejlődnek a jól megtrágyázott területen. Időnként ledamilozzuk a gazt (letörni volna jó, de nincs rá gépünk), jó magas tarlót hagyva, hogy a talaj ne száradjon ki teljesen, és a gaz újra tudjon hajtani gyökérnyakból. A szőlők között gyökérrel sűrűn átszőtt, élő területet igyekszünk tartani (ez eső esetén meggátolja a talaj lemosódását) ugyankkor a szőlők tövét tisztán tartjuk, hogy legyen bejárat a víznek, kisebb esők esetén.
Zsendülőben |
A Pántlika pincészet üzletpolitikáját soha nem értettem. Valami egészen biztosan nagyon félrement az első értekezleten, amikor kitalálták, hogy pont ugyanolyan vállalhatatlan reduktív bort izét kellene előállítaniuk, mint amilyet a Varga pincészet csinál, de nem mindenhonnan összevásárolt lim-lom szőlőkből és olasz mustsűrítményből, hanem saját maguk által előállított az alapanyagból - ami szükségszerűen drágábbá teszi az ugyanabban a kategóriában induló terméket. Ahogy az előző borásszal beszéltem, a bort felvásárló éttermeknek kifejezett elvárása volt az évről évre ugyanolyan bor, évjárat hatástól függetlenül. Engem mindig pont olyan őszinte szomorúsággal töltött el,ez a pincészet árasztja el dörgicsei borral a piacot, mint az, hogy a Knorr terméke után a dörgicsei csibelevessel azonosítják ezt a falut (csibéből nem főztek levest nálunk, mert nincs elég íze, a kiskakasok rántott csirkeként kerültek az asztalra).
Borkombinát. |
Utolsó kommentek