A hétvégén már majdnem komoly szőlősgazdának éreztem magam, ugyanis az emberek elmentek szőlőt szedni, és gyakorlatilag egyedül kellett vinnem a pincét. Mosogatással kezdtem, mert nem voltam elégedett a bogyózó tisztaságával - ez meg is adta a hangulatot a reggelhez, hiszen nincs is menőbb dolog annál, mint összepacikolni magad a hat fokos hajnalban. Azután összeraktam a bogyózót, felkészítettem a prést (betettem a mustcsatornákat), felkötöttem a zagyszivattyú csövét, a prés kifolyó tálcáját bekötöttem az alsó pincében a mustgyűjtő tartályba, a csövet a megfelelő ejtéssel felkötöztem a plafonba fúrt kampókra, ellenőriztem az egész rendszert (csapok elzárva). Ekkortájt érkezett meg Peti a szőlővel. Pár perc alatt beládáztuk a termést a bogyózóba, a recept szerint adagoltam pektinbontót és ként, és elindítottam a préselést. Amikor a prés lejárt, kiforgattam a cefrét, kiládáztam, és már jöhetett is a következő menet. Szóval görgülékenyen ment a munka, amikor a harmadik présnél beütött a krach: hirtelen dőlni kezdett a présből a cerfre.
Ahogy öregszem tapasztaltabb leszek, egyre több vészhelyzetre tudok reagálni. Egyszer történt velem már olyan, hogy a teljesen elvékonyodott a szőlő héja, és a prés egyszerűen átnyomta a teljes cefrét a prés musthézagain. Idén a kútfői szőlő közepéből származó cefre lett ugyanilyen, amiről úgy értesültem, hogy az automata prés nyomta, nyomta a cefrét, de semmi lé nem jött a kiömlő csöveken. Amikor a program már a közepén járt, egyszer csak elkezdett az ajtó mellett spriccelni a cefre, beterítve a prést. Persze azonnal megszakítottam a programot, és a felnyitottam a prést. Azt vettem észre, hogy a mustcsatornákra nemez-szerűen felrakódott a szőlőhéj, szinte teljesen leszigetelte azt - és a prés szite teljesen tele volt. A mustgyűjtő kádban nem színmust, hanem ugyanez a cefre lötyögött, amit nyilván nem lehetett leereszteni a gyűjtőtartályba.
Gyorsan kitaláltam, hogy mit lehet tenni. Lezártam a kifolyókat, és úgy forgattam a prést, hogy az ajtaján át elérjem a mustcsatornákat, amelyeket (vállig a présbe nyúlva) megszabadítottam a rárakódott nemezkéregtől. Ezután a mustgyűjtőből visszavödröztem a cefrét a tankba, majd újra megnyitottam a kifolyókat. Innentől úgy használtam a prést, mintha egy kosaras prés lenne: addig forgattam a tankot, amíg lefelé álltak a kifolyók, amelyeken (nyomás híján) saját súlyától csorgott ki a must. Amikor csillapodni látszott a folyása, forgattam 2-3 kört a présen, a csatornákat így kiszabadította a cefre, majd újra lefolyattam a mustot. Amikor ezzel a módszerrel már kevés must jött, akkor elindítottam a programot. Így már normálisan ki tudta préselni a cefrét, és meg volt mentve a szüret.
Tanulság: minnél pektinesebb a cefre, annál inkább a saját súlyán kell leengedni a levét, és csak utána préselni.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
