Szőlőművelés

2021

A tavalyi év végén minden okom megvolt az optimizmusra: szép borokat készítettünk az előző évben, amelyeket örömmel fogadtak a vevők, jó alapanyagok indultak erjedésnek a pincében, amelyek bizakodásra adtak okot, kialakulóban volt egy szövetkezeti társulás, amelyben csak dolgozni kellett volna, és működőképes rendszer lehetett volna belőle. Aztán a borászunk bekattant, és elkúrt mindent, ami a keze ügyébe került: a rozé derítését, a siller borkő stabilizálását, a vörösbor dugózását, a juhfark hordós érlelését - és kiküzdötte magát a formálódó szövetkezetből is, jelentős tartozást hagyva maga után. Bár nem így terveztem, de ez az évem a kármentésről szólt.

Ezek a borok várták a vendégeket 2021-ben

A rozét újra kellett deríteni és palackozni - de a kora nyár úgy telt el, hogy nem tudtam ezt a tételt kínálni. A sillerrel nem tudtam mit kezdeni, bár csodálatosan gyümölcsös bor volt, tönkre ment, ki kellett vonni a forgalomból. A vörösbort újra dugóztattuk - sikeres termék lett belőle. A juhfark fantasztikus alapanyag volt, amikor a hordóba került, de a kénezés elmaradása miatt beindult az almasav bomlás - ha nincs Gyukli Krisztián értő tanácsadása, azt a bort is ki kellett volna öntenem. Szerencsére sikerült megmentenem, tartályban stablizáltam, és most palackozásra vár. 

Év közben ért egy nagyon komoly csapás: a történelmi szőlőfajtákat tartalmazó vágót egy az egyben elverte a jég - semmi termésünk nem lett innen. Vicces adat: bár kötelező a kárenyhítési alapba befizetnünk, semmi kártérítést nem kaptunk. Csak a szokásos ügymenet: mi nem szoktunk kapni, nekünk mindent a földből kell kikaparni - de nem is lenne fair másként. Ugyanakkor a halom-hegyi területen csodás termést adott a furmint és a kékfrankos, nem úgy mint a sárga muskotály, amelyik nem igazán hozott mennyiséget - bár amit termett, az nagyon jó volt. Az idei évben minden olyan termést felvásároltak, amit el szerettem volna adni, és minden vevőm maximálisan elégedett volt. 

Bár az év közben tettem némi bátortalan kísérletet új borász igazolására, sok bátorítást kaptam, hogy meg tudom csinálni magam is a borászati munkákat - így végül egyedül vágtam neki az idei szüretnek. Egyrészt potyautaskodtam: a pezsgőszőlő szüretnél minden gondolkozás nélkül támaszkodtam a Laposa pincészet által megadott szüreti időponthoz - és bődületesen jó pezsgő alapanyagot erjesztettem Szíjjártó Előd tanácsai szerint. Másrészt rendszeresen laboráltattam, így a kóstolás mellett volt egy megbízható adat a szüreti időpont meghatározásához (bár azt hiszem, a labor fél magyar mustfokkal többet mér, mint a valóság, de lehet, hogy a próbaszüretelő nyúl önkéntelenül a szebb bogyók után). Ezzel együtt minden tételnél majdnem száz százalékosan találtam el a megfelelő szüretet - és mivel ettől féltem legjobban, a beérkezett alapanyag feldolgozásának dagadó önbizalommal vágtam neki.

A pincémben megfelelő technológia várta a termést, és a tavaly kikísérletezett "saját súlyon" történő préselés csodás mustot adott, amit aztán gondosan kidolgozott technológiával tisztítottam és erjesztettem meg. A pincét lebetonoztattuk, az alját betonfestékkel kifestettük, így makulátlan feldolgozó helyiség várta a szőlőt. A feldolgozásban bevezettem egy rendkívül egyszerű folyamatirányítási módszert, a kanbant, amire minden adatát felírtam a beérkező szőlőnek, így minden időpillanatban pontosan tudtam, hogy melyik tétellel mi a következő munkafázis, hol tart a feldolgozásban. Összességében igen jó szüretünk volt, és a kierjedt borok hozták az elvárt gyümölcsösséget - ebben sokat segített, hogy a Kerttrade munkatársával, Hős-Nagy Henrikkel való konzultáció után minden tételhez a tervezett bor karakterének megfelelő fajtaélesztőt választottam. Sőt, új termékeket is fejlesztettem: kialakítottam a szénsavmacerációs eljárás és a pezsgőkészítés saját eljárását, kiváló eredménnyel. Meg tudom csinálni magam is: ez a tanulsága az idei évnek - egy újabb ponton szüntettem meg a függőséget. Ha új borász(jelölt) csatlakozik az Aranysörtéhez, az velem fog dolgozni, nem helyettem. És ez nagyon nem mindegy.

Nem csak a szőlőértékesítés és a feldolgozás volt sikertörténet idén, de szépen haladtunk a szövetkezet szervezésével is. Sok megbízónk van, és meglehetősen jól állunk a telepítésekkel is - annyira, hogy már jövőre sem igazán tudunk vállalni semmilyen új területet. Nem csak a szőlőtelepítéssel, de a bérműveléssel is elégedettek a megbízóink: szép termést tudunk beszállítani a pincékbe. A kereskedés is sikeres: megvannak azok a helyek, ahol nagyon jól fogy a borunk, szinte mindent eladtuk már - a 2019-es Örökségből már csak reserve van, a pincéhez zarándokoló érdeklődőknek. Jövőre termőre fordul egy vágó góhér, egy kadarka, egy juhfark, és a Hattyúdal furmint is újraéled Beccén. Megtanultam bazaltos furmintból nagyon intenzíven citrusos bort készíteni, így többféle ízlést is ki fogok tudni szolgálni - más-más helyeken, mert látható, hogy a vevőkör ízlése boltonként változik. 

És ami talán a legfontosabb: idén fekete a szám a mérleg alján, nem piros. Sikeres modell a több lábon állás: a szőlőtermelés eladásra, a szőlőművelési szolgáltatás, és a bor értekesítés hármasa.

Összességében: ha nem őrült volna meg az infláció, akkor minden különösebb homlokráncolás nélkül néznék a jövőbe. Így azért van némi para, hogy hol csapódik le az eddig bejelentett ezer milliárdos megszorítás. Végig olvastam azoknak az éveknek a bejegyzéseit, amelyekben készítettem összegzést (2020, 2019, 2018, 2017, 2016, 2015, 2014 ), és megállapítottam, hogy bármilyen nehézségek is merültek fel, bármennyire is csüggesztő volt a helyzet, mindig optimista kicsengése volt az év végi cikkeknek. Idén sincs ez másként: jövőre még sokkal jobb lesz minden.