Szőlőművelés

Földmunkával az aszály ellen

Őszintén megmondom, nem számítottam arra, hogy két, egymást követő évben ilyen aszály lesz. Nem is igazán az idei csapadékkal van gond, mert az nem kevesebb, mint általában Dörgicsén lenni szokott. A problémát az okozza, hogy tavaly júniusban volt két esős hét, és idén március végéig nem esett az eső - közben kora tavasszal már kánikula volt. A talaj télen is minimális csapadékot kapott, így nem volt miből elindítani a rügyfakadást.

Ehhez társult az is, hogy a sorok közét füvesíteni akartam, merthogy így természetközelibb környezetben teremhet a szőlő - de ez azért feltételez legalább egy normális csapadékmennyiséget. A rövidcsapos metszés (amire idén tértem át) később fakad mint a Guyot, ami ilyen szárazságban behozhatatlan előnyt jelent a hajtásnövekedésben. Ennek megfelelően a szőlő meglehetősen gyöszös. A hajtáshosszal nagyon elégedetlen vagyok, idén Péter-Pálkor gyakorlatilag egyáltalán nem kell tetőt vágni. Fürtöt ugyan hozott szépen, de mi fogja beérlelni, ha nincs elég levél? 

Olaszrizling -április végi levélzet, június végi fürtök

Ez sem az oltványok éve

Pedig olyan jól indultak a dolgok. Körbeautóztam fél Magyarországot oltóvesszőért, sikerült az oltás is, kimelegítéskor még 90% körüli eredésről kaptam hírt. Arra gondoltam, hogy végre idén sikerül feltölteni az üresen tátongó vágót. Az első gyanús jelek akkor mutatkoztak, amikor az újonnan szerzett szőlőbe szerettem volna juhfarkot és furmintot venni, de több oltványost végigkérdezve sem sikerült egyetlen oltványt sem szereznem. Aztán Krisztián beszámolt arról, hogy valami nagy telepítésben, ahol dolgoztak kora tavasszal, a hajtások 2-3 leveles állapotban minden átmenet nélkül egyszerűen csak leszáradnak. Amikor egy hete hívtam az oltványost, nagyon rossz híreket kaptam: talán ha a 40%-a él az oltványoknak. Tegnap elmentem hozzá, és megdöbbentem a látványon.

Halott oltványok között egy-két élő

Nos, ez az év sem az újratelepítés éve lesz. Majd jövőre.

Ez így működik

A mezőgazdaságban a "biztosan ott lesz holnapra" kifejezést kb. annyira kell komolyan venni, mintha egy arab kupeccel egyeznénk meg bármiben Marakesh egyik sikátorában. Ennek folyományaként a "jó, akkor a jövő héten megbeszéljük, hogy mikor lesz esedékes" szófordulat simán jelentheti azt, hogy a legváratlanabb pillanatban, amikor légvonalban 150 km-re tartózkodsz a borospincédtől, kapsz egy ilyen tartalmú telefonhívást: "Itt állunk a pincénél a [...]-vel, hová tegyük?". Teljesen kézenfekvő, hogy ilyenkor egy képviselőd 5 percen belül a helyszínre ér, és átnyújt 95 millió forintot jelöletlen, kis címletű bankjegyekben a [...] ellenértékeként - hiszen annyi mindig van otthon, ugye.

Egyszerűen imádom ezt a prést!

Ez már nem gyakorlat

Megérett a cseresznye. Máshol nagy fagy sújtotta a gyümölcsfákat (a völgyben fekvő faluban nekünk is elfagyott minden) de a hegyen lévő cseresznyefán volt termés. Nem olyan sok, mint tavaly, de nem is panaszkodhatunk. A földkerekség összes rózsalevélbogara a mi fánkon tanyázott, amikor megérkeztünk leszedni az idei termést - és volt egy különleges, hatalmas, csodálatosan szép védett bogarunk is.

Szarvasbogár cseresznyét eszik

Lassan utolérem magam

A tavasszal elég sok munkánk volt, és még csak nagyon halványan látszódnak az eredmények. De szépen lassan utolérjük magunkat, és legalább látszik, hogy jövőre mik lesznek azok a feladatok, amelyek elkerülhetetlenek. 

Egyrészt az új vágó- bár elképesztően foghíjas - legalább a következő két-három évben valamennyire használható lesz. A juhfarkok is magukhoz tértek az eső hatására, és úgy általában jó erőben van a szőlő. A mikroteraszokat eltüntető szántás és az első esők után a területet megrotáltuk, így most a talajmunkákkal egy időre végeztünk. A fattyazás jól sikerült, hajt is a szőlő rendesen. Hamarosan újra át kell járnom, és túlburjánzó tőkéket megint meg kell ritkítanom. 

Foghíjasan, kesze-kusza drótozással ugyan, de már mikroteraszok nélkül