A biztonságos mezőgazdasági termelés egyik legfontosabb eleme a hektikus csapadékeloszlás mértékének kiegyenlítése öntözéssel. Érthető tehát az a célkitűzés, hogy a termőterületeink öntözöttségét Európai Uniós támogatásból növeljük. Van erre egy öntözésfejlesztési pályázat (VP2-4.1.4-16), amely lehetővé teszi pl. az öntözőberendezések kiépítését, beleértve a "felszín alatti vízkivételi művek" (a kezdőbetűkből kialakított mozaikszóval: "kutak") kiépítését.
"Öntözött" szőlő, három éves, nyári állapot |
Megmondom őszintén, a natúr boros irányzatot még csak távolról kedvelem, bár a blogot visszapörgetve voltak ilyen irányú próbálkozásaim, és emlékeim szerint legalább egy olyan borom is volt, amit igazán kedveltem, mert egészen különlegesen más íze volt, mint a környékbeli olaszrizlingeknek - de az akkori nulla borászati tudásom miatt az ízeket enm tudtam konzerválni, az eltarthatóságot nem tudtam megoldani. Szerencsére az akkor postban írtam pincehőmérsékletet is, így azt is tudom, hogy a kísérlet azért sikerült (kezdetben) jól, mert a bor hidegben erjedt, és a finomseprő felkavarása is hideg pincében történt. Amit nem tudtam: a hordók megfelelő égetését, a hordós érlelés lényegét (ha faízű a bor, akkor NEM szabad kivenni a hordóból) a derítést és a szűrést.
Tegye fel a kezét, aki tudta, hogy a sárga muskotály sokoldalú fajta! Igen, az én kezem jól láthatóan lent maradt. Idén is tettem valami új felfedezést, ami gyökeresen megváltoztatta a fajtáról az elképzeléseimet.
Élénk sajtója van a furmintnak mostanában, Ercsei Dániel pazar fajtabemutatója után a Művelt Alkoholista blog Alföldi Merlot néven publikáló szerzője írt egy elég kemény cikket egy tokaji száraz furmint kóstolóról. A cikk kulcsmondata: "a furmint mintha képtelen lenne maradékcukor nélkül megállni a lábán". A tavalyi évjáratunk megmutatta, hogy a friss furmint (sima, meszes-agyagos termőhelyről) nagyon gyümölcsös tud lenni száraz borként is, és a jelenlegi nemzetközi trendbe talán a magasabb alkoholtartalma miatt nem passzol bele - szóval ez a kérdés személy szerint nem aggaszt, de mégis ráment a hétvégém erre a félmondatra.
Az a jó a jó cikkekben, hogy megülnek bennem, és az olyan monoton (de szívemnek végtelenül kedves) tevékenység közben, mint a metszés, jókat tudok gondolkozni rajta. Ezen kívül már régóta foglalkoztat az NAÁ (a "Nagy Alsópolcos Átbaszás") jelenség, amit érdemes megírni a fogyasztók okulására. Az NAÁ nagy áruházláncok alcó polcán található, 629 Ft / 2 liter egységárra kartelezett, "félédes fehér", "félédes rozé" és "félédes vörös" borokat jelenti. Lehet átkozni a magyar proli félédes borok iránti rajongását, de inkább tegyük fel azt a kérdést, hogy honnan ered az a vonzalom a bor cukortartalmához!
Azzal a célkitűzéssel indultam ennek az évnek, hogy megpróbálom kiépíteni a kereskedésemet. Ha úgy nézzük, hogy mekkora készlettel rendelkezem az évfordulón, nem sok okom van a panaszra - annak ellenére, hogy a kereskedelmi kapcsolatokat csak mérsékelten lehetett fejleszteni. Próbálkoztam bejutni egy ismerős étterembe, de ott elképesztő ajánlatot kaptam: nyomott áron megveszi tőlem a bort egy nagykereskedő, aki dupla áron eladja az étteremnek, aki dupla áron kínálja a bort. Ezt a vonalat így nem erőltettem, és olyan kereskedőket kerestem, akiknek saját boltjuk van. Sajnos a kóstoltatási eseményekre csak korlátozottan volt lehetőség (de azok jól sikerültek), mert a készleteimet rettenetesen alulbecsültem: lényegében nem volt borom nyár közepétől. Ezen idén változtatni próbáltam, kicsivel többet tároltam be, mint tavaly - hiszen Karácsonyra már az érlelendő borokat adtam el. Szóval ezen a téren nem tudok zajos sikert elkönyvelni, de továbbra is a "Légy jelen!" gondolat jegyében szeretnék eljutni a kis, minőséget áruló boltokhoz, lehetőleg az ország legtöbb pontján, és ezeken a helyeken kóstolókon szeretném bemutatni a boraimat.
Nem akármilyen borsorunk volt az idén! |
Utolsó kommentek