Az ismerős borászok mesélték, hogy előző nap volt egy szakmai önmarcangolás arról, hogy a furmint nehéz fajta - de én ezen nem vettem részt, elsősorban kóstolni akartam. Húsz meghívott borász volt, nem túl sok látogató, de a hangulat pazarul idézte a már jól bejáratott eseményeken megszokottat: a borászok beszédbe elegyedtek azokkal, akiknek éppen töltöttek, meséltek a boraikról, a kóstoló közönség illedelmesen zsongott és kóstolt. Nekem azonnal a szívembe lopta magát ez az esemény, mert sokkal több idő jutott egy-egy borászatra, és azokra az emberekre, akiknek érdemes meghallgatni a véleményét.
A kóstoló összegzéseként talán azt lehetne mondani, hogy Tokaj mérföldekkel a Balaton előtt jár. A Balaton rizlingre fazonírozása minden sokszínűségre való törekvés elől elszívta a levegőt, és a helyi erők legjobbjainak csak késve jutott eszébe a gondolat, hogy amikor a kedves borturistának a harmadik pincében is rizlinget kínálnak, és elhangzik a kérdés: “tudna valami mást is mutatni?” - akkor milyen fasza lenne, ha lenne egy második, harmadik, akárhányadik fajta, amit meg lehet mutatni a vendégnek. Az erre való ráébredés egyik első csírája a köveskáli furmint február, így a két éves múltra visszatekintő rendezvénytől nem is lehet elvárni, hogy olyan masszív alapokat fektessen le, mint a tengernyi marketinggel eleve furmintra pozicionált Tokaj.
Ennek megfelelően hosszú évjárat listákat nem lehetett a rendezvényen látni, jobbára 2018-as borok, és 2019-es hordóminták voltak jelen, néhány borászatnál lehetett csak ennél hosszabb listákkal találkozni. Sajnos ebből a néhány tételből is látszott, hogy még rengeteget kell tanulnunk. Határozottan sok olyan tétellel találkoztam, amelyik - bocsánat a szóért - büdös volt. Ismerős az a szag, ami akkor keletkezik, amikor nem csavarjuk ki megfelelően a mosogatórongyot, és megbüdösödik? És az a szag is megvan, amikor a Balaton partján a nagy melegben a nádasban, a part mentén megbüdösödik a békalencsével fedett pangóvíz? Na ennek a két szagnak a keverékével lehet leírni, amikor befülled egy bor - és azt tapasztalom (nyilván a saját borvidékemen, mert itt több helyen kínálnak meg, mint mondjuk Szekszárdon, ahol még sohasem jártam), szóval azt tapasztalom, hogy ez a jelenség fajtától független. Eleinte azt hittem, hogy ez dugós szag, de hordómintában is kóstoltam már ilyet, akkor a beteg hordóra gyanakodtam, de a legutolsó ilyen tétel tartályos erjesztésű volt. Így aztán fogalmam sincs, mi lehet ez, de remélem nálam tapasztaltabb borászok is gondolkoznak ezen, mert ettől sürgősen meg kell szabadulni.
A másik probléma, ami szembeötlő, az a furmint korai öregedése. Erről a problémáról a 2017-es Furmint február kapcsán már írtam, és az idei városligeti rendezvényen már jóval kevesebb borban éreztem ezt a petrolos ízt. Elérkezett a probléma hozzánk is - nekünk is meg kell birkózni vele. Ha más nem segít, vannak olyan fajtaélesztők, amelyek meggátolják a TDN molekula kialakulását, talán érdemes ezzel (is) kísérletezni.
A Szent Donát pince tulajdonosa (aki egyébként nagyon finom pezsgőt is hozott) elmesélte, hogy a nagyon magasan fekvő területeken a márga (egyfajta mészkő formáció) hogyan gátolja meg a növény vasfelvételét, és ezzel a vontatott éréssel hogyan szorítja háttérbe a talaj a fajtajelleget. Hasonló dolgokról, egészen pontosan a szőlő sanyargatásáról beszélt Jásdi Attila, és az általa mutatott bort előbb mondtam volna somlóinak, mint csopakinak. És ott van Somló, ahol annyira domináns a talaj, hogy a legtöbb bor fajtajellegét elnyomja. (Egyébként ezért zseniálisak a Somlói Apátsági Pince borai, ahol a két jelleg, a talaj és a fajta egyensúlyban van.)
Volt néhány küvé kísérlet - minden bántás nélkül, de nem kell több száz litert összeönteni, hogy kiderüljön, mennyire béna a párosítás - az össze nem illő dolgok már a próbaházasítás során kiszűrhetők. A furmintot kitűnő alapbornak tartják a házasításban, elsősorban mégis az illatát érdemes kiegészíteni valami jól passzoló fajtával, mint pl. a hárslevelű vagy az öregszemű sárfehér. (Ahhoz, amikor a savelhányó olaszrizlinghez savpótlásra használják ezt a fajtát, nincs mit hozzátenni.)
A legeslegjobb a dolog éppen most történik velünk - a 2019-es hordóminták óriási javulást mutatnak a korábbi évekhez képest. A 2019-es Furmint februárról írtam: “Úgy általánosságban azt vettem észre, hogy a Balatoni furmintok mintha kevésbé lennének illatosak, mint a tokaji testvéreik.” Bár minden kívánságom így teljesülne! Az idei borok illatosabbak, fajtajellegesebbek, minden szempontból sokkal jobbak mint a korábbi évjáratok voltak. Remélem, ez nem csak a kiváló 2019-es évnek volt köszönhető. Ha ilyen ütemben tud fejlődni a borvidék, akkor talán nem lesz szükség 30 évre, hogy furmintjaink az ország élvonalába tartozzanak. És ha már ennyit dicsértem friss évjáratot: nálam a Gilvesy pincészet 2019-es Szent György hegyi furmint hordómintája vitte el a pálmát.
Eredeti bejegyzés: https://www.facebook.com/notes/266302184699933/
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
