A rizling klónommal bajban voltam még két hete, ugyanis egészen fura érési görbéje van: nagyjából a tenyészidő vége előtt két héttel elkezd íze lenni, majd hirtelen teljes érésbe fordul - és közben igen jól tartja a savait. Ez a klón kimondottan meleg területre való, pont olyanra mint Becce. Ezért is bénáztam el a szüretet 2011-ben, amikor savra szüreteltem - ennél a klónnál ez teljesen felesleges. 2012-ben már okultam a dologból, elsődlegesen ízre és csak másodlagosan cukorra szüreteltem 19,5 fokkal, és (szerintem) igen jó borom lett. Szerintem a rizling Beccén, agyagon, meszes-agyagos barna erdőtalajon 18,5 és 19,5 cukorfok között igazán jó. Próbáltam már a 20-20,5 közötti cukorfokkal történő szüretet, de az abból készült bor nem ízlett (nem volt elég sava). Szóval az ilyen rapszodikusan érésbe forduló rizlinggel az idei év jó sok ősz hajszálat hozott, de végül megérte. A már megszokott módon bő egy cukorfokkal többel szüreteltem a szőlőt, mint a szomszédaim - igaz, nagyon keveset, kevesebbet, mint tavaly.
Szép, pirospozsgás szőlő |
Ha visszagondolok, a 2010-es halálév kivételével (amikor egy gramm szőlőt nem szedtem le, annyira rossz volt a termés) ez volt a másik olyan év szőlészkedésem hét évéből, amikor attól kellett rettegnem, hogy nem fog beérni a szőlő. Ugyanakkor minden kétséget kizáróan az összes közül ez volt a legellentmondásosabb év, ami a múlt pénteken-szombaton még fagyot is hozott. A jó kitettségű beccei szőlőim vidáman vészelték át a hideget, de a nedves, fagyzúgos csicsói vásárolt juhfark kétharmada elfagyott.
Elfagyott a juhfark |
Mostanában gyakran járunk Dörgicsére, felkészíteni a pincét a szüretre. A múlt héten kitakarítottuk a forralópincét is, a feleségem összesöprögetett, mi Krisztiánnal kimostuk a tartályokat, majd a fölső pincéből leszivattyúztuk a borokat az érlelő pincébe. Azokat a hordókat, amelyekbe idén vélhetően nem kerül bor, feltöltöttük vízzel, hogy ne száradjanak szét, a többit szépen kiöblögettük, lecsöpögtettük és enyhén (egy lappal) lekéneztem. Ez az egész egyébként egyfajta vudu szertartás, azért csináljuk, hátha mégis megéri leszüretelni a szőlőt.
Juhfark (Becce) |
Tegnap körbekóstoltam a szőlőket, és a helyzet rosszabb, mint egy hete volt. A borult, esős időben az érés leállt, és a bogyók tartalma felhígult, mint a felsőoktatás Pokorni Zoltán reformjai után. Bár a juhfark korai fajta, és híresen jól cukrosodik, de most még csak a másik nagy attrakcióját mutatja: remekül tartja a savát. Legalább két hét kellene még neki, napos, száraz idő - azaz pont olyan, aminek az előrejelzések szerint híre-hamva nem lesz az elkövetkezendő hetekben.
Juhfark (Becce) |
Az összes szőlőm közül talán a legviccesebb a legutolsóként vásárolt terület, ahol a véletlenszerűen ülették a szőlőfajtákat egymás mellé. Tavaly lekéstem a tőkék átjelölését, így az idei átoltás nem lett teljeskörű - amit őszintén sajnálok, mert a trágyázás, a talajban elraktározott téli csapadékmennyiség ideális viszonyokat teremtettek az oltások megkötéséhez. Az átoltott tőkék hálából hatalmasra nőttek: néhol 4-5 méteres a hajtáshossz! Mivel ez nagyjából július végi állapotnak felel meg, az új tőkék roppant fogékonyak a lisztharmatra: szinte mindegyiken látható a fertőzés. Ezeket a tőkéket (kézi pumpás permetezőből) megpermeteztük kénnel, hogy visszaszorítsuk a fertőzést. Tavasszal mindenképpen szükség lesz a lemosó permetezésre.
Négy méteres hajtáshossz. |
Utolsó kommentek