A múlt héten Dörgicsén olyan meleg volt, hogy egy kicsit se lepődtem volna meg azon, ha a szőlőmben egy ott bujkáló Predatorral találkozom - de a földönkívüliek a rekkenő hőség ellenére maradtak a saját bolygójukon, pedig a plazmafegyverével segíthetett volna lukat ásni a villanypásztor kitört karójának. De ne szaladjunk ennyire előre, ez ugyanis az utolsó munka volt.
Szalmatakaró a sorok között - Becce, olaszrizling |
Emlékeztek még erre a postra? Az elmúlt másfél évben a juhfark csak várt a pincében, időnként nagyon finoman megkéneztem, és hagytam, hogy dolgozzon a természet. Két fejtést kapott a bor, többre nem volt szüksége, szépen letisztult, és a magas sav miatt egy cseppet sem aggódtam azon, hogy bármi baja is történhetne. Mivel idén tavaszra már úgy tűnt semmi sem fog változni, ezért megkezdtem a borászati utómunkákat.
Kettős-sós savtompítás |
Az utóbbi néhány hétben kicsit felfordult az életünk. A feleségem vizsgákra készül, ezért a munkám mellett a hétvégeken a gyerkőcök teljes egészében rám maradnak - ami egyébként jó dolog (együtt ugrálunk a hullámzó Balcsiban egy szeles szombaton, együtt megyünk Dörgicsei piknikre és persze együtt dolgozunk a szőlőben) másrészről elég fárasztó. Ráadásul ilyenkor van a legtöbb zöldmunka, amire csak részben van időnk - de a gyerekek becsületére legyen mondva, a két nagy már saját sort vitt a befűzéskor(!!!), ami miatt elképesztően büszke voltam rájuk.
Ilyen borzasztó körülmények között kell dolgoznom! :) |
Szóval próbáljuk legalább a termő vágókat szinten tartani, Krisztián csapata megrotálta és megkapálta a szőlők sorát, a sorközben pedig vidáman virít a gaz. Emiatt és az aszály miatt kissé nitrogénhiányos a szőlő, amit majd lombtrágyával pótlunk. Sajnos sok átoltáson tűnik gyengének, valószínűleg az alanytőke nem volt elég erős a furmint vesszőhöz. A jövő héten megpróbálom visszafogni ezeken a tőkéken a hajtásokat: kevesebb, de erősebb hajtást szeretnék.
Ez a hosszú hétvége a szőlőnek volt szánva, ráadásul nem is volt olyan sok munkánk, hogy három nap alatt ne lehetett volna kényelmesen megcsinálni. Az időjárás azonban közbeszólt, így rohanással egybekötött basszamegezés lett a vége.
Hajtásválogatás |
Megígértem, hogy összefoglalom a drénezés témakört - ez bejegyzés erről fog szólni. Drénezésre akkor van szükség, ha a talajvíz (időszakosan vagy állandóan) túl magasan van. Ez nem valami újkeletű dolog, már az 1900-as évek legelején íródott mezőgazdasági tankönyv is kihangsúlyozta a drénezés fontosságát - igaz, akkor még cserépből készült az alagcső.
![]() |
A három betontartály |
Lejtős területeken a lehulló csapadék beszivárog a földbe, az első vízzáró rétegig - ami nálunk kb. 1-1,5 méter mélyen elhelyezkedő agyagréteg. A vízzáró réteg fölötti porózus rétegben a lejtő alja felé folyik a víz, ahol a lankásabb részen összegyűlik, néha olyan sok, hogy a talaj felszínére is kibuggyan - azaz belvízként jelentkezik. A belvíz már a túlzott vízellátás utolsó tünete: ha a talajban a növények gyökérzónájának magasságában van a talajvíz, mind a növények, mind a korhadéklebontók (apró barátaink, akik segítenek lebontani a növényi maradványokat) megfulladnak - azaz a talajunk halottá válik.
Utolsó kommentek