Borjour Magnum 2022 - immár kiállítóként
Pár héttel ezelőtt levelet hozott az outlook, hogy van pár üres hely a Borjour Magnum rendezvényen, és ha jó ütemben jelentkezünk, akkor biztosítanak nekünk egy helyet a kiállítók között. Sok-sok évvel ezelőtt voltam ilyen rendezvényen, akkoriban mint bor iránt érdeklődő fogyasztó, és kellemes emlékek maradtak bennem, úgyhogy (kicsit megilletődötten) igent mondtunk a meghívásra. A rendezvény előtti hét elején meg is érkezett a pontos instrukció arról, hogy hová kell mennünk, mennyi bort kell vinnünk. Azt viszont nem tudtam, hogy a helykiosztás hogyan történik, és azon tanakodva indultunk el Nórival a rendezvényre, hogy vajon csak egy eldugott sarokban lesz helyünk, vagy előre kijelölt asztaloknál fogunk helyet foglalni.
 |
| Az első csoport |
Forraltbor verseny Balatonakaliban
Egyik kedvenc sorozatom a River Cottage (mind az eredeti angol, mind az ausztrál), ahol a helyi gazdák minden közösségi alkalmat megragadnak arra, hogy bemutassák terményeiket. Különösen Angliában van nagy hagyománya az efféle falusi termék versenyeknek, ahol a legfinomabb csokitortáktól a legnagyobb répákon keresztül a legszebb birkák kategóriájáig mindenben összemérik tudásukat a termelők. A sorozat általános forgatókönyve, hogy messziről jött emberek (magyarul: gyüttmentek) elkészítik a saját receptjeiket, amelyek olyan mértékben lógnak ki a helyi ízlésből, hogy (spoiler alert!) a csúfos kudarc elkerülhetetlen.
 |
| Áki várja az első vendéget |
Pallagi Ferenc: Tokaji keserű
A kocsiban fogható rádióadások megszűntetése és a rövidhullámú tartalom lebutítása elhozta a podcastok előretörését: lényegében csak ilyesmit hallgatok, ha egyedül utazom. (Ha a fiam is velem van, akkor jobbára zenét - azt is a Spotify-ról.) Az egyik ilyen podcastban szerepelt Pallagi Ferenc, akivel a tokaji borvidékről írott könyve apropóján beszélgetett Új Péter. Az interjú érdekes volt, így a Jézuska meg is hozta a Tokaji keserű c. könyvet.
 |
2021
A tavalyi év végén minden okom megvolt az optimizmusra: szép borokat készítettünk az előző évben, amelyeket örömmel fogadtak a vevők, jó alapanyagok indultak erjedésnek a pincében, amelyek bizakodásra adtak okot, kialakulóban volt egy szövetkezeti társulás, amelyben csak dolgozni kellett volna, és működőképes rendszer lehetett volna belőle. Aztán a borászunk bekattant, és elkúrt mindent, ami a keze ügyébe került: a rozé derítését, a siller borkő stabilizálását, a vörösbor dugózását, a juhfark hordós érlelését - és kiküzdötte magát a formálódó szövetkezetből is, jelentős tartozást hagyva maga után. Bár nem így terveztem, de ez az évem a kármentésről szólt.
 |
| Ezek a borok várták a vendégeket 2021-ben |
A derítésről és az újrapalackozásról
Tavaly tavasszal kint felejtettem az udvaron egy pár üveg rozét, amit elfelejtettem betenni a kocsiba. A nap sütött, a borban pedig felhőszerű, opálos fehér csapadék jelent meg, ami egy idő után valamelyest ülepedett, de a bor egyértelműen eladhatatlan volt ebben a formájában: klasszikus fehérjekiválás történt. Az akkori borászom ökölszabályok szerint dolgozott - egészen érthetetlen ez, amikor párezer forintért egy laborban pontosan megmondják, hogy hány gramm derítőanyagtól lesz fehérjestabil egy bor. Sőt, ha a bor megkívánja (mert húzósabb, kocsányízűbb mint az elvárt), akkor a többféle derítőanyaggal próbaderítés is kérhető, amelyet meg lehet kóstolni, és el lehet dönteni, hogy melyik derítőszertől lesz a legjobb a bor. Mi Németh Zsuzsanna Badacsonytomaji laboratóriumában készíttetjük el a próbaderítést.
A szerző
- Pályaelhagyó agrármérnökként vettem egy szőlőt abban a dűlőben, ahol a dédapámnak, nagyapámnak is volt. A családi legendárium szerint a borfelvásárló mindig a dédapámnál kezdte a vásárlást, mert neki volt a faluban a legjobb bora. A név kötelez: a legjobb Balaton-felvidéki bort akarom csinálni.
Utolsó kommentek