Zotykos cimborám megint borozni hívott, ezúttal Borjour Magnum rendezvényre. A szervezők alapgondolata szerintem kiváló: meghívnak nagyon sok nagyon jó borászt, és a belépti díj leszurkolásáért cserébe mindenki annyi bort kóstol meg, amennyit csak akar. Voltak persze fenntartások, hogy vajon milyen borokat hoznak bemutatni a borászok, de a világon semmi panasz nem lehetett a kínálatra.
|
|
| Az ELTE épületét végre értelmes dologra használják |
Az egyetlen negatív élményt a külön vásárolható pohár jelentette (ez a belépő díjat mintegy 30%-kal megdobta) - egy percig nem gondoltam, hogy a "fogják a poharukat és menjenek borozni" ajánlót komolyan kell gondolni. Voltak persze hardcore kostolók is, ők még külön köpőcsészét is hordtak magukkal. Egyszer talán megérjük azt is, hogy egy borfesztiválon 30 méterenként játszótéri csapokat szerelnek fel a kostolópoharak öblítésre - közvetlenül a topless hostesslányok után ez lehet a legfontosabb színvonalnövelő tényező. A szervezők gondoltak azokra is, akik bevacsorázni és berúgni jelentek meg: számukra a sajt és fülstölt kolbász garantálta, hogy csak az alkoholtartalomról szereznek információt.
Engem elsősorban az olaszrizlingek érdekeltek, főleg azok, amelyekől már olvastam, de megkóstolni még nem volt alkalmam őket. Szerettem volna még időpontot egyeztetni azokkal a borászokkal, akiknek kíváncsi vagyok a technológiájára, valamint nagyon szerettem volna megkóstolni a biodinamikus borokat.
Az olaszrizlingekkel kapcsolatosan érdemes észrevenni, hogy a Balaton-felvidékről egyre jobb borok kerülnek ki - bár talán a forró nyarak hatására (vagy a hordós érlelés miatt?) jóval határozottabb a kesernyés utóíz, mint korábban (különösen a pincék prémium boraiban).
Az időpont egyeztetések - a tavasz közeledtével - egyre nehezebben mennek, különösen a három órányi interjú időtartam riasztó a borászoknak. Ezzel együtt kaptam névjegyeket, így a technológiai sorozatban talán képet kaphatunk az bio és a biodinamikus gazdálkodás gyakorlati fogásairól is.
A kézműves borok házánál sokféle biodinamikus bort kóstoltunk. Zotykos szerint ezek a borok nehezen érthetőek - lehet, hogy ez volt az oka annak, hogy nem ugrottam hátraszaltót.
|
|
| Kovács Nimród és a Pinot Noir, balra Zotykos cimborám Mekk Elek szakállal és homártasival (tudom, Indiana Jonesnak is ilyen volt) |
Ezzel a program érdemi része véget is ért, csellengtünk még egy sort, és közben egy érdekes fejtegetést hallhattunk Kovács Nimródtól, aki néhány világfajtát exportál az Egyesült Államokba azért, hogy ismert borfajtát levegye a polcról a vásárló, és így ismerje meg - a fajta képességeinek tudatában - a termőhelyet. Azt nem tudom megítélni, hogy ez mennyire sikeres üzletpolitika, de hogy át van gondolva, az egészen biztos.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
