Nem vagyok én az az ember, akit csak úgy átküld a felesége a csinos, fiatal szomszédasszonyhoz, hogy a fürdőből kijövet ne a felénk néző ablak előtt kenje be magát testápolóval - a fontos kérdésekben inkább a belső meggyőződésemre hallgatok. De mégis, ha folyton csak azt hallom, hogy a sárfehér soha nem érik be, a sárfehér almasavas, és még azt elejti tavasszal, lehetetlen megőrizni az illatát, ezért a négy sorért akar még egy szürettel koszolni, ott a góhér, hagyjuk a fenébe ezt a fajtát, inkább traminivel adjunk illatot a küvének ... szóval egy idő után mégis felmerülnek bennem a kételyek.
| A sárfehér hordóban forr |
Ahogy az idei év termését nézem, akár a saját szőlőmben, akár az interneten a barátokét, ismerősökét, mindenhol csodálatos évről szólnak a beszámolók. Gyönyörű, cirmos fürtök, a must ízéről áradozó borászok, a mérőhengerből kiugró mustfokolók híreivel van tele a Facebook. Gyorsan összefoglalom az eddigi szüreteket, elsősorban magamnak, hiszen ezt a blogot eredetileg naplónak szántam, csak kinőtte magát a dolog.
Mindenekelőtt egy kis technológiai váltás is történt: az ülepítést úgy csinálom, hogy csak egy ujjnyi sarat ülepítek, az összes többi szedimenttel teli anyagot hozzáadom a musthoz annak érdekében, hogy a forrás teljesen lefusson még az ősz folyamán.
A préselés pedig sokkal, de sokkal kíméletesebb, mint ezelőtt: Éppen csak megnyomom a cefrét (mert a zúzó-bogyózóm gyönyörűen feltárja a szemeket is). Ezt úgy kell elképzelni, hogy eddig a cefrét kb. saját térfogatának felére tömörítettem, most kb. 5/6 részére (azaz mindössze egy arasznyit nyomom össze a prést). A sárga muskotályt pedig egyáltalán nem préseltem.
| Góhér |
Sokan vannak a Balaton-felvidéken, akik tenni szeretnének valamit a szőlő- és bor ágazat érdekében. Születnek írások, keletkeznek termőhelyi szabályozások, új kiskirályságok jönnek létre a borrégiók felszabdalásával - és anélkül, hogy a jó szándékot vitatnám, gyakran értelmezhetetlen irányt vesznek az események. Azt hiszem, annyira kevés a rendszerben gondolkozni tudó emberek száma, hogy ha valaki a saját érdekeinek érvényesítése céljából egy kezdeményezést állít, esetleg némi szomorkás, édes-bús parasztromantikával fűszerezve, akkor a nihilhez képest még ezek a kezdeményezések is betlehemi csillagnak tűnnek a semmittevés, az ötletszegénység és a passzivitás égboltján.
A sárga muskotály jellegzetessége, hogy elég nehéz jó bort készíteni belőle, mert a rosszul elkészített borokban van az a tipikus, keserű-húzós íz a korty végén, ami szerintem élvezhetetlenné teszi a bort. Volt nekem már sárga muskotályból készült szalmaborom, amiből a legnagyobb igyekezettel sem tudtam kideríteni ezt a kesernyét, le is főzettem pálinkának. Német Attila Gábor sárga muskotálya volt számomra ebből a fajtából a reveláció - azt hiszem soha még csak meg sem fogom közelíteni azt, amit ő tud. Egy héttel ezelőtt tehát az volt a helyzet, hogy volt egy abortált (szalma)borkészítési kísérletem sárga muskotályból, volt új ötletem arra, hogy mit kéne csinálnom (erős kételyekkel) és tudtam, hogy most szombaton szűztermést fogunk szüretelni.
| Sárga muskotály |
Ez az idei év a tavalyihoz hasonlóan elég sűrű volt eddig (ha jól számolom két olyan hétvégém volt, amit nem a szőlőben töltöttem), így ennek feloldására szerveztünk egy hat napos családi nyaralást a horvát tengerpartra, biztonságos távolságban az információbiztonság irányítási rendszerektől és a szőlőmtől. Utunk első állomása Zadarban volt. Amikor a főbérlő átvette a papírjainkat, ajándékba adott egy üveg merlot is - a saját termésükből. Beszédbe elegyedtünk, és kiderült, hogy 41 hektáron termelnek olivát és a 9 hektáron szőlőt egy biogazdaságban. Én is elmondtam, hogy mi is szőlészkedünk, szintén biogazdálkodunk, mire a gazdaasszony meghívott a birtokra. Az ültetvény háromnegyed órányi autóútra volt Zadartól, a semmi közepén egyszer csak elénk tárult egy fantasztikusan rendezett olivaliget, mértani pontossággal ültetett fákkal.
| Olajfaliget |
Utolsó kommentek