Ahogy az idei év termését nézem, akár a saját szőlőmben, akár az interneten a barátokét, ismerősökét, mindenhol csodálatos évről szólnak a beszámolók. Gyönyörű, cirmos fürtök, a must ízéről áradozó borászok, a mérőhengerből kiugró mustfokolók híreivel van tele a Facebook. Gyorsan összefoglalom az eddigi szüreteket, elsősorban magamnak, hiszen ezt a blogot eredetileg naplónak szántam, csak kinőtte magát a dolog.
Mindenekelőtt egy kis technológiai váltás is történt: az ülepítést úgy csinálom, hogy csak egy ujjnyi sarat ülepítek, az összes többi szedimenttel teli anyagot hozzáadom a musthoz annak érdekében, hogy a forrás teljesen lefusson még az ősz folyamán.
A préselés pedig sokkal, de sokkal kíméletesebb, mint ezelőtt: Éppen csak megnyomom a cefrét (mert a zúzó-bogyózóm gyönyörűen feltárja a szemeket is). Ezt úgy kell elképzelni, hogy eddig a cefrét kb. saját térfogatának felére tömörítettem, most kb. 5/6 részére (azaz mindössze egy arasznyit nyomom össze a prést). A sárga muskotályt pedig egyáltalán nem préseltem.
 |
| Góhér |
Az idei év forró nyara után korán jött a szüret. A fehér góhér minden magja már a szüret előtti héten diós, búzás ízű volt. A szőlőt nem leveleztük ki, így a szemeket nem égette meg a nap, de töppedt szemek, sőt aszusodásnak induló szemek így is voltak a fürtökön. A szőlő íze tökéletesen hordozta a góhér fajtajellegét, és igazán csodás must lett belőle. Tartályban erjed.
A vadfekete fajtához kapcsolódóan több tapasztalatra is szert tettem:
A szüret tehát a vártnál kevesebb levet adott, de míg tavaly határozottan meggy íze volt a bornak (némi málnás aromával) addig idén sokkal összetettebb illatokról, és a vörös bogyós gyümölcsök teljes ízpalettájáról tudok beszámolni - mindezt élénk savak mellett. Ez pontosan az, amire én hivatottnak tartom ezt a fajtát.
A vadfekete három héten át forrott roppant intenzíven egy műanyag tartályban.
 |
| Vadfekete |
Nagyot nevettem, amikor az új területen, a másodéves szőlő tövén felfedeztem egy-egy fürtöt imitt-amott. Aztán ahogy haladt előre a nyár, úgy bújtak elő egyre nagyobb számban a fürtök, úgyhogy legnagyobb megrökönyödésemre idén már lett sárga muskotály borom.
A muskotály készítésénél legfontosabbnak tartom annak a fura, kesernyés-húzós karakternek a kiiktatását, ami annyira le tudja rontani ezt a bort. Ezért új bogyózót vettem, ami nemcsak bogyóz, de roppant kíméletesen fel is tárja a szemeket, és így kiáztatható a jellegzetes muskotály aroma. Idén ez sikerült, ahogy a mustot, majd a murcit kóstoltam, nem volt jelen a kesernye. A mustnak tiszta, és nagyon intenzív muskotály illata van - pont, ahogyan az elvártam ettől az illatos fajtától. Hibáztam, amikor a cefrét komposztba tettem, jövőre törkölypálinka lesz belőle.
A muskotály egy hétig zajosan, majd két héttel a szüret után pötyögve forrott. Ennek oka lehetett az is, hogy az esős ősz lehűtötte a pincét. Beállítottam egy melegítőt, valószínűleg ettől újra felerősödik a forrás.
A kékfrankos érését most először követtem. Ahogy éreztem, szeptember első harmadának végére olyan sűrű íze lett, mint egy Othelló szőlőnek. Az esők hatására ez az íz felhigult. A szüretnél nem voltam ott, mert ezt a szőlőt "kölcsönadtam" - azaz felesben vörösbort készítenek nekem belőle, mert nincs ilyen technológiám. Az átvevő borász mindenesetre elégedett lehetett a terméssel, mert azonnal leadta a rendelést még 60 mázsa ugyanilyen szőlőre.
A juhfark érése megtorpant szeptember eleje-közepe táján. Eredetileg a sárga muskotállyal együtt terveztük leszedni - de valahogy nem akart felkúszni a cukor, nem volt elég finom a bogyó, annak ellenére, hogy a magok érettnek mutatkoztak. A szeptember közepén egy hét alatt leeső 80 mm csapadék sem segítette az érést, itt-ott a rothadás jelei mutatkoztak, de ezt a néhány fürtöt (tényleg csak pár ilyen volt) leválogattuk.
A szüret időpontjában kóstolva a szőlőt már érződött, hogy idén ez is sikerült: megfelelő sav mellett a fajtára annyira jellemző fűszeres íz már a bogyókban is jelen volt, a must pedig leginkább egy korty folyékony mézeskalácsra emlékeztetett. A must sűrű és zavaros volt a négy órás áztatás után, a kezdeti 17-es cukorfok felkúszott húszra. Ez a szőlő is négy órát ázott, új fahordóba került - ha valami, ez az anyag bírni fogja.
 |
| Juhfark |
A beccei furmint lisztharmatzúgban van: régen, még a TSZ időkben itt kezdte az agrármérnök a szemlét, és ha itt nem volt lisztharmat, akkor sehol máshol sem volt. Ennek megfelelően itt erőteljesebben kellett védekeznünk, mind kénnel, mind az új wunderwafféval, a Stericleannel, de szeptemberben még így is le kellett válogatnunk a lisztharmatfertőzés miatt rothadásnak induló fürtöket. Ezzel egy ütemben ki is leveleztük a fürtzónát - na nem kopaszra, de igyekeztünk lehetőséget adni a szőlőnek arra, hogy az aső kiszáradjon belőle.
Ennek megfelelően rengeteg vörhenyes, cirmos, aszusodásnak induló, és aszuszemekket tűzdelt fürtöt szedtünk, mély sárgabarackos aromával. Minden mag tökéletesen érett volt. Áztatás előtt 18-as, utána 20-as cukorfokot mértünk. Mivel nem tetszett a hordó, amiben forralni akartam a bort (pedig ki lett fertőtlenítve egy hónapja) hosszan forráztam, lúgoztam-savaztam a must betöltése előtt, míg minden oda nem illő szag el nem tűnt belőle. Ettől viszont annyira felmelegedett a hordó, hogy a betöltés után négy órával már koppant a kotyogó.
Az új terület szűztermése. Ettől várok legtöbbet, de idén még nem lett tökéletes. A fürtök szüret előtt két héttel szépen fejlődtek, minden nagyon egészséges volt (egy fürt kivételével, aminek a fele megaszusodott, és amit ott helyben befaltam). Aztán jött a két szomorú hét, a 80 mm eső, és amikor kimentem a szemlére, hatalmasra duzzadt bogyókat láttam. Szerencsére a rákövetkező száraz, meleg hét javított valamit a helyzeten - de én nem mertem tovább várni: leszedtük a szőlőt. Mivel ezek a fürtök (szűztermésről van szó) túl közel voltak a földhöz, féltem, hogy le fog rothadni a termés. A szőlőszemek két magja közül az egyik érett - a másik félig éretlen volt. A bogyók sava nekem nagyon bejön, szerintem itt már érződött az a vasas íz, ami annyira jellemző a Halom hegy bazaltfolyásaira.
Zöldes árnyalatú mustot kaptunk, és - legnagyobb megdöbbenésemre - már a bogyózóban összegyűlt must is huszas cukorfokú volt, ami semmit nem változott az áztatás hatására. A cefrén kristálytiszta színlé gyűlt össze, nem láttam még ennyire gyorsan tisztuló mustot. Régi fahordóban fogjuk erjeszteni.
 |
| Furmint |
Az történt, hogy Zotykos cimborám annyit mesélt lelkesen a borkészítésről két haverjának, hogy azok is kedvet kaptak a borászkodáshoz. Egy tavaszi napon kimentem hozzájuk megnézni, hogy hol tartanak a munkában, mert semmit sem kedvelek jobban, mint a kezdők szerencsétlenkedését figyelni, és hangosan felkacagni, ha valami hülyeséget csinálnak. Egy nagyon elhanyagolt öreg szőlőben találtam meg őket, amint éppen brazil avokádóültetvényeseket megszégyenítő lendülettel irtották az őserdőt.
Egyszer csak azt vettem észre, hogy Zotykos arra próbál meg rádumálni engem, hogy helyette segítsek inkább én ezeknek a népeknek, hiszen vannak gépeim - nekik meg lelkesedésük. Mivel a rövid beszélgetés alapján jóravaló népségnek tűntek, megigértem, hogy ránézek időnként a birtokra, és megmondom, hogy mit kéne tenniük. Ahogy haladtunk előre az időben, néha kicsit meg-meg csúsztak, de láttam, hogy próbálják felvenni a tempót. Cserébe mindig arra kanyarodtunk, amikor mi is permeteztünk, vagy ha valami gépi munkára volt szükség. Szóval ez az olaszrizling nem az én szőlőm termése, hanem Árpádé és Balázsé, de a termesztéstechnológiát én adtam hozzá, úgyhogy picit a magaménak érzem.
Amúgy egy régi olasz klónról van szó, apró, csiling fürtök, egy vörös homokos-agyagos talajon - ez egyébként igazán kiváló termőhely. Ennek megfelelően roppant szép termést szüreteltek a fiúk: a 17-es előprésmust 8 órás áztatás után 19,5-esre ugrott. Színmusttal dolgoznak, szuper feldolgozó gépeket vettek - szerintem simán csúcsboruk lesz rögtön az első évben.
A sárfehér még kinnt alszik. Viszont ezzel a fajátval kapcsolatban is tanultam valamit. Ha van olyan fajtám, amit a metszés után is korlátozni kell, akkor az a sárfehér. Itt még rövidcsapnál is csak egy fürt hagyható meg hajtásonként. Az alacsonyabban terhelt tőkék ugyanis már szeptember végére beértek - míg a jobban terheltek még igencsak savanyúak. Hogy mit hoz ez a fajta késői szüretben? Majd meglátjuk. De az biztos, a teljesérésben nagyon finom, fűszeres íze volt.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
