Levelet hozott a posta (már egy hónapja, de nem volt időm semmire a növényvédelmi képzés miatt), amelyben tájékoztat a hegyközségem, hogy dinamizálni kívánják az ott folyó munkát, mégpedig az érintettek bevonásával. Hírt adtak az előzményekről is, röviden összefoglalva az eddigi történéseket.
"... úgy látjuk az elmúlt évek eredményeiből, visszajelzéseiből – ahogy azt már többször, többekkel beszéltük is –, hogy fontos lenne a megújulás, új utak, együttműködési lehetőségek keresése, felépítése.
[...]
A műhelymunkákon résztvevő borászok és szakmabeli munkatársak az alábbi főbb célok mentén látják fontosnak, hogy közösen dolgozzunk: összefogás, együttműködések erősítése borászati területen, borvidék ismertségének, elismertségének erősítése, piacszerzés, könnyebb értékesítés, magasabb értékesítési árak elérése, hatékonyabb marketing lehetőségek, minőség növelése, fiatalok jövőjének megerősítése, stb."
Abszurd egy hely ez a Magyarország, és tényleg itt kell élnem, hogy elhiggyem mindazt, ami történik velem. Van egy agrármérnöki diplomám, amit az 1990-es évek elején lehetett azzal kritizálni, hogy túlságosan elmélyült volt a tananyag a gyakorlati oktatás kárára, de akkor is, és most is úgy gondolom, hogy a kor színvonalának megfelelő tudást adott. Ennek megfelelően a növényvédelem nevű tantárgyat meglehetősen szigorú vizsga zárta, kezdve a "beugróval", ahol a levélen kellett felismerni a kórokozókat, kárkép szerint vagy a rovar kinézete alapján kellett felismerni a kártevőket. Ezt követte a szóbeli vizsga, ahol meglehetős részletességgel kellett taglalni, hogy milyen környezeti paraméterek mellett fertőz ez vagy az a gomba, és mikor jelennek meg a különféle atkák vagy rovarok. Ezeknek a kártevőknek ismerni kellett az életciklusát, és egész jegyeket lehetett rontani azzal, ha az ember nem tudta pontosan, hogy az osztrák poloska (Eurygaster austriaca) vagy a mórpoloska (Eurygaster maura) alsó és fölső állkapcsa milyen rajzolatot mutat, ha az ember fölülről nézi egy nagyítóval. Volt külön növényvédelmi kémia óránk is (záróvizsgával) és munkavédelem (ugyancsak záróvizsgával).
![]() |
Majdnem 15 éve vettem meg az első szőlőmet, és kb. 5 évvel ezelőtt döntöttem úgy, hogy megpróbálok egy működő birtokot felállítani. Elkészültek a tervek, és reális célkitűzésnek tűnt egy korrekt birtokközpont felépítése. Tavaly beáraztuk a terveket, és világossá vált: most nem szabad építkezésbe kezdeni. Ez persze fenekestül felforgatott mindent, és amikor újra gomboltuk a kabátot, számos egyéb dologban vettünk észre változást.
Ez a képsorozat 2006-ból való. Azóta rengeteget változott nálam a feldolgozás menete, de érdekes végiggondolni, hogy ha ma ugyanezek az eszközök állnának rendelkezésemre, miként változtatnám meg a feldolgozást úgy, hogy a jelenlegi tudásom szerint a legjobb minőségű mustot indítsam forrásnak. Nem hiszem, hogy csak űrtechnológiával lehet jó bort készíteni, ha ügyesen használjuk nagyapa eszközeit (egy-két kiegészítéssel), simán lehet jó borunk.
![]() |
A 2018-as év bio-növényvédelmi kudarca után a tavalyi szüret borzalmas munka volt: minden fürtből egyenként válogattuk ki az ép szemeket. Ennek ellenére a mustot kóstolva még erősen bizakodó voltam, ami egycsapásra elpárolgott azután, hogy megkóstoltam az új borokat. Leültem a pince elé és felhívtam a feleségemet: "Azt hiszem, most kell kiszállnunk." Mert az azonnal látszott, hogy kurvanagy baj van. Az erjedés dermesztően félrement. Pont abban az évben, amikor nagyon kötött technológiával próbáltam bort készíteni. Próbáltuk kikezelni a borokat, de végül összefejtettem az egészet, és odaajándékoztam egy magán-pálinkafőzőnek. És mivel szőlőt sem tudtunk értékesíteni (a nagy területen mind egy szálig lerohadt a furmint és a muskotály), komolyan meg kellett fontolnom, hogy van-e tovább.
Utolsó kommentek