A 2018-as év bio-növényvédelmi kudarca után a tavalyi szüret borzalmas munka volt: minden fürtből egyenként válogattuk ki az ép szemeket. Ennek ellenére a mustot kóstolva még erősen bizakodó voltam, ami egycsapásra elpárolgott azután, hogy megkóstoltam az új borokat. Leültem a pince elé és felhívtam a feleségemet: "Azt hiszem, most kell kiszállnunk." Mert az azonnal látszott, hogy kurvanagy baj van. Az erjedés dermesztően félrement. Pont abban az évben, amikor nagyon kötött technológiával próbáltam bort készíteni. Próbáltuk kikezelni a borokat, de végül összefejtettem az egészet, és odaajándékoztam egy magán-pálinkafőzőnek. És mivel szőlőt sem tudtunk értékesíteni (a nagy területen mind egy szálig lerohadt a furmint és a muskotály), komolyan meg kellett fontolnom, hogy van-e tovább.
Így utólag visszagondolva, pont jókor jött a kudarc. A szőlő második termését hozta, így nem jelentett borzalmas kárt a szőlő értékesítésének elmaradó bevétele, óvatosan kevés bort készítettem, így ezen a téren legfeljebb az elvesztegetett évet sajnálhattam, mint az anyagi kárt. Viszont lelkileg borzasztóan padlóra tett ez a dolog. Minden, ami egy évvel korábban működött - leszámítva a borkénnel való bénázást - most összeomlott. Mindenekelőtt fel kellett szívnom magam, és elhinnem, hogy ez nem lesz mindig így. Ez volt a legnehezebb feladat. Mit tehet az ember, ha kételkedik magában? Van, aki Coelho idézeteket olvas, van, aki a klasszikusokhoz fordul - én újra megnéztem a Partiots-Falcons Super Bowl döntőt, ahol reménytelen helyzetből fordított a Pats. (Az európai futball kedvelőinek: ez olyan volt, mint a Milan-Liverpool BL döntő.) Ha ők tudtak reménytelen helyzetből fordítani, akkor én is tudok. Félretettem hát az önsajnálatot, és elkezdtem végiggondolni, hogy mit kell másként csinálnom, ha nem akarok még egy ilyen évet.
A gyökérokokat elemezve világos volt, hogy valamiért a bio védekezés nálam nem működött. Nem lehet ezt teljes egészében a nedvesebb évre fogni - valamiért nem működtek a bio szerek. De egy nagyon fontos döntést meghoztam, még tavaly: idén szőlőt szeretnék termelni, nem veszteséget. Tehát ha 2019-ben sem működik a bio védekezés valamilyen oknál fogva, akkor azonnal áttérek az integrált növényvédelemre. Ez végül be is következett: amint felütötte a fejét a perenoszpóra (majd később beköszönt a lisztharmat is) elkezdtünk felszívódó szereket használni. Növényorvos segítségét kértem, aki modern szereket ajánlott a védekezéshez - és ez egy nagyon jó döntés volt, mert így augusztus környékén, kétszeri fürtválogatás után egészséges furminttal és kékfrankossal fordultunk az őszbe. Fény derült arra is, hogy miért nem működött nálam a bio védekezés. Egy átlagos permetező 6-800 liter vizet szór ki egy hektárra. Ez a permetlé 1kg/100liter töménységű, ami azt jelenti, hogy 6-8 kg/ha kénnel kell permetezni egy biogazdaságban ahhoz, hogy a szőlő védett legyen. Nekem olyan gépem van, ami 200 szert litert juttat ki hektáronként. Ezzel a géppel egyszerűen nem tudok annyi ként kipermetezni, hogy az megvédje a szőlőt. (Értelemszerűen ugyanez a helyzet a rézzel is.)
Külön problémát jelentett az óvatos alaptrágyázás a szőlő telepítése előtt (ez legjobban a sárga muskotálynál jelentkezett). Csak szerves trágyával, egyszeri kijuttatással nem lehet megfelelően alaptrágyázni a szőlőt. Azt csak évek alatt, a telepítés előtt takarónövény termesztéssel, annak visszaforgatásával és évenkénti trágyázással lehet. Ugyanis ha szerves trágyával szeretnénk a szőlő kálium és foszfor igényét kielégíteni, akkor a nitrogén mennyiséget többszörösen túltoljuk - mert a szerves trágya összetétele nitrogén túlsúlyos. Ettől a növény felnyurgul, és könnyen áldozatául esik a gombafertőzéseknek, szívó kártevőknek. Biogazdálkodásban nem lehetett műtrágyát használni, így a szőlőm az alaptrágyázás után (különösen a meszes részeken, ahol a Ca blokkolja a K felvételét) a talaj erősen kálium (és foszfor) hiányos maradt. A kálium a szövetek stabilitásáért felelős elem, hiányában könnyebben kapja el a szőlő a gombabetegségeket. A kora nyári levélminták analízise igazolta ezt a feltételezést, amit kiegészítő (mű)trágyázással fogunk orvosolni. Ősgyepet törtem fel nitrátérzékeny területen, és mert a Talajvédelmi Hatóság nem engedte a szerves trágyával való túltöltést, így nem finnyáskodhatok, műtrágyát kell használnom. Nitrogénhiány nincs, tehát minden olyan aggodalommal szemben, mely szerint a takarónövény túl sok vizet vesz ki a földből, a pillangósok képesek voltak kielégíteni a szőlő nitrogén szükségletét.
A borászati problémákat is két okra vezettem vissza. Az egyértelmű volt, hogy nem a borászati eszközökkel van probléma - hiszen ott van a Somlói Apátsági Pince, akik egészen hagyományos eszközökkel készítenek évről-évre nagyon jó borokat. Néha ez nekem is sikerül - de a néha az hét hektárnyi szőlő esetén nem közgazdasági kategória. Sokat beszélgettem borászokkal, kóstoltam, hogy nagyszerű bor készült abból a szőlőből, amit én termeltem - és amiből én egy illatszegény, üres bort csináltam. Kíméletes préselés, hideg erjesztés - hangzott az illatos, üde borok receptje. Ezért úgy döntöttem, hogy paradigmát váltok: nem kísérletezek többé az áztatásos/hordós erjesztéses/vadélesztős technológiával, mert ez - pláne úgy, hogy nem vagyok a pincében minden nap - ez annyira esetleges eredményt hoz, amit nem engedhetek meg magamnak többé. Átalakítom a technológiát a kíméletes préselés - tartályos, hideg erjesztés - hordós iskolázás irányába. Ezért beruháztam egy új, pneumatikus présbe és egy hat körös hűtőberendezésbe.
Akik kóstolták a boraimat (a jobban sikerülteket) mind megállapították, hogy nagyon jó alapanyaggal dolgozom, ez érződött a boron, de amatőr hibákat követtem el a borkezelésben. Tehát világossá vált számomra, hogy be kell vonnom a munkába egy borászt. Egy rövid intermezzo után leültem beszélgetni Fogl Jánossal, aki komoly és kalandos szakmai életút után a Halom hegyen telepedett le. Valahogy sorsszerűnek érzem a mi találkozásunkat - mindketten úgy érezzük, hogy a furmintnak nagyon komoly kifutása lehet a Balaton-felvidéken. János érkezésével minden megváltozott. Mi ketten alapvetően különbözünk egymástól: én elég impulzív alkat vagyok, Jánost viszont nem láttam még jobban kikelni magából, mint amikor Oogway mester értesül Tai Lung szökéséről. Megszűnt körülöttem az intellektuális sivatag, végre tudok valakivel beszélgetni a borkészítésről, a Dörgicsei medence környéki termőhelyekről, és általában olyan dolgokról, amelyek nagyon érdekelnek. A présházban / pincében eddig is elég gördülékenyen ment a munka, most viszont az a nyugalom szállta meg a feldolgozás menetét, amit a tudatos munka ad. De a jó társaság eredmények nélkül nem sokat ér. A szüreti időpont megválasztásától kezdve minden döntést János kezébe adtam, aki az első kóstolások alapján elképesztően jó mustokat indított forrásnak - és a murcik kóstolása alapján az erjedés is nagyon egyenesen halad.
Ma kiszolgáltuk az utolsó szőlővásárlónkat is, és a legutolsó fürt is a pincébe került. Az utolsó szüreti napon már nem voltam ott. Remek csapatunk van: Krisztián a szőlőben, János a pincében. Mindenkinek van saját szőlője is, és segítünk egymásnak, ahol tudunk. És ezzel - csírájában - létrejött az a kis közösség, amire majd lehet építkezni. Mi, néhányan meg fogjuk mutatni, hogy mit tud a Dörgicsei medence. Ez a jövő. A jelen viszont az, hogy a feleségemmel már tegnap koccintottam az idei év sikerére. Az elmúlt egy évben brutálisan nehéz volt kitartani az eredeti álmok mellett, de sikerült. "A világ nem csak napfény és szivárvány. Ez egy kegyetlen, undok hely. És bármilyen tökös srác vagy, térdre kényszerítenek, ha hagyod, és soha nem engednek felállni. Senki nem tud olyan nagyot ütni, mint az élet. Nem az számít, mekkorát ütsz, hanem hogy mennyi ütést állsz ki, mikor talpon kell maradni. Bírni kell a pofont, és muszáj menni tovább. Csak így lehet győzni!" - Rocky Balboa
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
