Abszurd egy hely ez a Magyarország, és tényleg itt kell élnem, hogy elhiggyem mindazt, ami történik velem. Van egy agrármérnöki diplomám, amit az 1990-es évek elején lehetett azzal kritizálni, hogy túlságosan elmélyült volt a tananyag a gyakorlati oktatás kárára, de akkor is, és most is úgy gondolom, hogy a kor színvonalának megfelelő tudást adott. Ennek megfelelően a növényvédelem nevű tantárgyat meglehetősen szigorú vizsga zárta, kezdve a "beugróval", ahol a levélen kellett felismerni a kórokozókat, kárkép szerint vagy a rovar kinézete alapján kellett felismerni a kártevőket. Ezt követte a szóbeli vizsga, ahol meglehetős részletességgel kellett taglalni, hogy milyen környezeti paraméterek mellett fertőz ez vagy az a gomba, és mikor jelennek meg a különféle atkák vagy rovarok. Ezeknek a kártevőknek ismerni kellett az életciklusát, és egész jegyeket lehetett rontani azzal, ha az ember nem tudta pontosan, hogy az osztrák poloska (Eurygaster austriaca) vagy a mórpoloska (Eurygaster maura) alsó és fölső állkapcsa milyen rajzolatot mutat, ha az ember fölülről nézi egy nagyítóval. Volt külön növényvédelmi kémia óránk is (záróvizsgával) és munkavédelem (ugyancsak záróvizsgával).
Így aztán amikor a növényvédelmi tanácsadóm azt mondta, hogy a zöld könyv kiváltásához (az a könyv, amelynek birtokában engedélyköteles szereket lehet vásárolni saját felhasználásra) szükségem lesz egy 80 órás tanfolyam elvégzésére, eléggé meglepődtem. Elmentem hát a tanfolyamra, és az elmúlt hónap péntek délutánjait késő estébe nyúlóan, valamint a szombatokat azzal töltöttem, hogy meghallgattam újra a kb. 15 növény kórokozóit, kártevőit és gyomnövényeit. Családanyák és -apák ültek a padban, a lehető legkülönfélébb szakmákból. Volt ott gazdabolt munkatársa, mezőgazdasági kombinát raktárosa, kertészmérnök, gyakorló kertgondozó, drónos növényvédelemben gondolkozó vállalkozó - meg én, ezúttal szőlész minőségemben. A tanfolyamot tartó tanár nagyon kedves ember, próbált úgy magyarázni, hogy a meglehetősen heterogén társaságban senkinek ne jelentsen megugorhatatlan feladatot a tananyag.
És el is érkeztünk a képzés legnagyobb problémájához - a tananyaghoz. Egy gazdaboltosnak vagy raktárosnak az égvilágon semmi szüksége nincs arra, hogy (meglehetősen felületesen) megtanulja, hogy a búzát - többek között - a búza fonálféreg károsítja. Egy gazda nem hozzá fog fordulni, hanem a növényorvoshoz. Ahhoz, hogy ezek az emberek a munkájukat végezni tudják, arra a minimális ismeretre van szükségük, hogy kinek milyen szert adhatnak el, az egyes szereken mit jelölnek a piktogramok, és hogy milyen védőfelszerelésben kell velük dolgozni. Hozzáteszem, egy mezei traktorosnak sincs ennél többre szüksége. Egyébként is, az általános növényvédelmi képzés szinte biztosan célt téveszt. Régi ismerősként üdvözöltem a gumórontó fonálférget - de aligha fogok krumplit termelni. Beugrott, hogy ja, igen, a szerves foszforsav-észterek milyen faszán meggyilkolnak mindent - de mi végre kell hatóanyag-csoportokba sorolni a vegyszereket? És elnézést, de miért kérdeznek olyat egy felnőttképzés vizsgán, hogy "a méreg fogalma"?
Korábban én is frontális oktatást tartottam a tanfolyamainkon, de rá kellett jönnöm, hogy lényegesen hatékonyabbak a workshopok. Azaz sokkal kevésbé marad meg az emberben az, amit elmondtak neki, mint az, ami megmutattak neki, és a gyakorlatban csinálnia is kellett. Egy modern felnőttképzés akkor hatékony, ha rávezeti a tanulókat arra, hogy hogyan lehet összeszedni egy integrált növényvédelmi technológiáját. Hol vannak a mérési, megfigyelési pontok, mikor kell védekezni, és hogyan kell kiválasztani azokat a szereket, amelyek a legjobb hatásúak, a legolcsóbbak, vagy éppen a legkevésbé terhelik a környezetet. De nem úgy, hogy ezt készen adja a tanulónak (mert akkor minden növény minden kórokozóját, kártevőjét meg kellene tanítani), hanem a módszert, a sémát kellene tanítani, amelybe bármilyen növény beilleszthető. Olyan rendszert, amelyből a tanuló megérti, hogy ha ettől a betegségtől tartunk, akkor valami olyan csávázószerrel bevont magot kell vetni, amely megfelelő védelmet nyújt. Ha van ilyen vagy olyan légy, pille, bagolylepke és egyéb olyan repülő izé, aminek a lárvája megenné a növényt, akkor hogyan dolgozzon ki észlelési, előrejelzési eljárást, és hogyan találja meg azt az engedélyezett szert, ami a növényt lehetőség szerint nem mérgezi meg annyira, hogy ne lehessen forgalmazni. Hogy ennek vagy annak a gombának milyen kárképe van, lehetőleg korai stádiumban felismerve, és mi hatásos ellene.
Azaz a teljes növényvédelmi képzést (ezt az alapfokút, amely az integrált növényvédelmi rendszer megértését szolgálná) gyökeresen át kellene alakítani. Szerintem egyébként ugyanezt kellene oktatni a mezőgazdasági középiskolákban is (ha van még olyan). Mindezt a hallgatók által végzett feladatokkal, beadandóval. Vizsga? Francokat. Ha valaki el akarja végezni a feladatát, el kell mélyülnie a témában. Az elmélyülés pedig megértést hoz. Ez lenne a cél, nem?
Ja, és még valami: az agrármérnököket ne csuklóztassuk, ha kérhetném.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.