Levelet hozott a posta (már egy hónapja, de nem volt időm semmire a növényvédelmi képzés miatt), amelyben tájékoztat a hegyközségem, hogy dinamizálni kívánják az ott folyó munkát, mégpedig az érintettek bevonásával. Hírt adtak az előzményekről is, röviden összefoglalva az eddigi történéseket.
"... úgy látjuk az elmúlt évek eredményeiből, visszajelzéseiből – ahogy azt már többször, többekkel beszéltük is –, hogy fontos lenne a megújulás, új utak, együttműködési lehetőségek keresése, felépítése.
[...]
A műhelymunkákon résztvevő borászok és szakmabeli munkatársak az alábbi főbb célok mentén látják fontosnak, hogy közösen dolgozzunk: összefogás, együttműködések erősítése borászati területen, borvidék ismertségének, elismertségének erősítése, piacszerzés, könnyebb értékesítés, magasabb értékesítési árak elérése, hatékonyabb marketing lehetőségek, minőség növelése, fiatalok jövőjének megerősítése, stb."
Abszurd egy hely ez a Magyarország, és tényleg itt kell élnem, hogy elhiggyem mindazt, ami történik velem. Van egy agrármérnöki diplomám, amit az 1990-es évek elején lehetett azzal kritizálni, hogy túlságosan elmélyült volt a tananyag a gyakorlati oktatás kárára, de akkor is, és most is úgy gondolom, hogy a kor színvonalának megfelelő tudást adott. Ennek megfelelően a növényvédelem nevű tantárgyat meglehetősen szigorú vizsga zárta, kezdve a "beugróval", ahol a levélen kellett felismerni a kórokozókat, kárkép szerint vagy a rovar kinézete alapján kellett felismerni a kártevőket. Ezt követte a szóbeli vizsga, ahol meglehetős részletességgel kellett taglalni, hogy milyen környezeti paraméterek mellett fertőz ez vagy az a gomba, és mikor jelennek meg a különféle atkák vagy rovarok. Ezeknek a kártevőknek ismerni kellett az életciklusát, és egész jegyeket lehetett rontani azzal, ha az ember nem tudta pontosan, hogy az osztrák poloska (Eurygaster austriaca) vagy a mórpoloska (Eurygaster maura) alsó és fölső állkapcsa milyen rajzolatot mutat, ha az ember fölülről nézi egy nagyítóval. Volt külön növényvédelmi kémia óránk is (záróvizsgával) és munkavédelem (ugyancsak záróvizsgával).
Majdnem 15 éve vettem meg az első szőlőmet, és kb. 5 évvel ezelőtt döntöttem úgy, hogy megpróbálok egy működő birtokot felállítani. Elkészültek a tervek, és reális célkitűzésnek tűnt egy korrekt birtokközpont felépítése. Tavaly beáraztuk a terveket, és világossá vált: most nem szabad építkezésbe kezdeni. Ez persze fenekestül felforgatott mindent, és amikor újra gomboltuk a kabátot, számos egyéb dologban vettünk észre változást.
Ez a képsorozat 2006-ból való. Azóta rengeteget változott nálam a feldolgozás menete, de érdekes végiggondolni, hogy ha ma ugyanezek az eszközök állnának rendelkezésemre, miként változtatnám meg a feldolgozást úgy, hogy a jelenlegi tudásom szerint a legjobb minőségű mustot indítsam forrásnak. Nem hiszem, hogy csak űrtechnológiával lehet jó bort készíteni, ha ügyesen használjuk nagyapa eszközeit (egy-két kiegészítéssel), simán lehet jó borunk.
A 2018-as év bio-növényvédelmi kudarca után a tavalyi szüret borzalmas munka volt: minden fürtből egyenként válogattuk ki az ép szemeket. Ennek ellenére a mustot kóstolva még erősen bizakodó voltam, ami egycsapásra elpárolgott azután, hogy megkóstoltam az új borokat. Leültem a pince elé és felhívtam a feleségemet: "Azt hiszem, most kell kiszállnunk." Mert az azonnal látszott, hogy kurvanagy baj van. Az erjedés dermesztően félrement. Pont abban az évben, amikor nagyon kötött technológiával próbáltam bort készíteni. Próbáltuk kikezelni a borokat, de végül összefejtettem az egészet, és odaajándékoztam egy magán-pálinkafőzőnek. És mivel szőlőt sem tudtunk értékesíteni (a nagy területen mind egy szálig lerohadt a furmint és a muskotály), komolyan meg kellett fontolnom, hogy van-e tovább.
Utolsó kommentek