A Biocont nevű céggel évek óta bajban voltam. Többször beszéltem olyan emberrel, aki látott olyat, aki ismerte egyik vagy másik munkatársukat, de évekig nem sikerült eleven képviselőjükkel találkoznom. Aztán tavaly felcsillant a reménysugár, valahogy elértem egyik ott "dolgozó" embert, aki olyan mértékben bizonyult inkompetensnek, hogy végleg leírtam ezt a bagázst. Az idei növényvédelmi tanfolyamot nem csak én, hanem Balázs is elvégezte, akit egy Biocontnál dolgozó oktató vezetett be a növényvédelem rejtelmeibe - és el is hozta nekem az illető névjegykártyáját. Mivel utoljára Pataki Attis is beszélt arról a tévében, hogy amikor egyszer elrabolták az UFÓk, akkor a csészealjat egy Biocont logós pólóban vezette egy űrlény, meg kellett győződnöm arról, hogy evilágiak vagy földönkívüliek alkotják ezt a céget, ezért a telefonbeszélgetést így kezdtem: "Jó napot kívánok, meg tudja mondani, melyik a földkerekség legnépszerűbb üdítőitala?" Rövid értetlenkedés után megkaptam a helyes választ (tényleg! :DDDD) és így végre a tárgyra térhettünk: a ragadozó atkák beszerzésére. Most már van jó kapcsolattartóm, aki kedves és korrekt, amilyennek egy területi képviselőnek lennie kell, így végre be tudtam szerezni az élő ragadozó atka populációt.
Ilyen filclapokon érkeznek az atkák |
Megint tavasz, megint bekapcsoltuk a multitasking üzemmódot: egyszerre több szálon futtatjuk az eseményeket.
A tavaly félbehagyott talajmunkák befejezése. Most ez a legfontosabb, mert az tavaly tavaszi és őszi balfaszkodás miatt nem sikerült befejezni a talajmunkákat. Peti, a régi traktorosunk az Óperencián túl keresi a boldogulást, így Krisztián fia, Balázs ugrott be elvégezni a traktoros munkákat. A tőközművelő által kimélyített tövekre még ősszel elkezdtünk bakhátat húzni, amit majd tavasszal (és az egész év során) ki lehet kapálni. A lemetszett szeprentét (nem Dörgicseieknek: venyigét) mulcherrel összedaraboltuk. A takarónövények vetése előtt kap a terület egy könnyű tárcsát, aztán mehetnek a magok a földbe - ha elmúlnak az éjszakai mínuszok.
Ki gondolta volna, hogy Krisztián állt modellt a "Nemzet permetező háta" c. képhez? Se ő, akit ábrázol a fotó, se én, aki készítettem. De hát ilyen ez a celeblét, hozzá kell szoknunk, hogy lövünk egy képet, amelytől aztán "elszabadul az internet", és a végén el kell költöznünk egy térerő nélküli helyre, ahol talán nem ismernek fel bennünket. Most éppen a klórpirifosz betiltásáról szóló cikket illusztráltak kicsiny gazdaságunk képével, de a kép előkerült már a Fidesz kampányában is, valamint a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet anyagának borítóképeként. Az eredeti kép ebben a bejegyzésben látható.
Bejártam a Kútfői dűlőt szombaton ebéd után - csodás séta volt az egyébként barátságtalanul hideg, ködös időben. A mászkálás során erős trágyaszagot éreztem, lehet, hogy valamelyik szomszédom szerves trágyázott, vagy a vaddisznók találtak új WC-t maguknak a szomszéd erdőben - de a szőlőben nem volt se túrás- se vadnyom. A talaj viszont élt, ezért jó kultivátorral művelni a földet, mert nem barmolja szét a gyökérzónát teljesen. Rengeteg fényképet készítettem a zúzmarás támrendszerről, a deres szőlőkről, a fehér kerítésről - egészen szürreális volt az élmény.
Bevált a várakozásom, az idei év jobb lett mint a tavalyi - ahogy mondják: a mélypontban az a jó, hogy onnan csak egyfelé lehet elmozdulni. Az év első hónapjai azzal mentek el, hogy a félresikerült erjedésű tavalyi borokat mindenféle derítési eljárással megpróbáltuk kikezelni. Így szereztem meg azt a tapasztalatot, hogy ami erjedésnél félrement, azt már nem lehet jóvá tenni. Hiába a rengetegféle vegyszer, a csúcs-szuper derítőanyagok - legfeljebb lesz egy csomó üres kocsmai borunk. Mivel ilyesmivel nem foglalkozom, a tavalyi borokat leselejteztük. Ugyaninnen eredt a másik felismerés is: a borkészítés nem az a romantikus folyamat, mint régen volt. Persze lehet úgy is csinálni, ha minden körülmény melletted szól, mint pl.:
Utolsó kommentek