Megmondom őszintén, a natúr boros irányzatot még csak távolról kedvelem, bár a blogot visszapörgetve voltak ilyen irányú próbálkozásaim, és emlékeim szerint legalább egy olyan borom is volt, amit igazán kedveltem, mert egészen különlegesen más íze volt, mint a környékbeli olaszrizlingeknek - de az akkori nulla borászati tudásom miatt az ízeket enm tudtam konzerválni, az eltarthatóságot nem tudtam megoldani. Szerencsére az akkor postban írtam pincehőmérsékletet is, így azt is tudom, hogy a kísérlet azért sikerült (kezdetben) jól, mert a bor hidegben erjedt, és a finomseprő felkavarása is hideg pincében történt. Amit nem tudtam: a hordók megfelelő égetését, a hordós érlelés lényegét (ha faízű a bor, akkor NEM szabad kivenni a hordóból) a derítést és a szűrést.
Persze lehet ezt úgy is csinálni, hogy a gazda rendelkezik borászati tudással, és tudatosan választja ezt az utat. Sőt, ha igazán érdekeset akarunk kóstolni, akkor egy natúrbor sorozat végigkóstolása kötelező gyakorlat. De - és itt jön a buktató - sajnos a natúrbor technológia még annyira az útkeresés elején tart, hogy azt sem tudjuk, hogy pontosan milyen ízűnek kellene lennie egy ilyen bornak. Vannak olyan jegyek, amit én a natúrbor ismertetőinek gondolok - de nem vagyok szakértőja a témának, így azt hiszem, hogy a krémesség, az élesztős íz, a (bocsánat) búzasörös jelleg, a szőlőmustot idéző gyümölcsösség, az alacsonyabb savak ezek közé az ízjegyek közé tartoznak. De vajon natúr bor az, amit szőlőhéjon erjesztenek, majd "hagyományos" borkészítési eljárással készítenek? Ez olyan, mintha azt kérdezném: vajon bor-e a vörösbor, amit héjon erjesztenek, vagy csak a hagyományosan préselt fehérbor számít bornak? És amint hangosan kimondjuk a kérdést, látszik, hogy mekkora hülyeség a kategóriákba sorolás. Itt is csak az ízlelés számít: ami ízlik, az jó, ami nem ízlik, az készülhet a legelfogadottabb eljárással - nem fogják megvenni a népek.
Hétvégén Miskolcon jártam, amiről minenkinek a nehézipar jut elsőként az eszébe. Aztán ha átgondolja, hogy a gyári munkások, tisztviselők vajon mit csináltak vasárnap, akkor könnyen érthetővé válik, hogy miért rendelkezik Avas egy elképeszően kedves - de sajnos nagyon elhanyagolt - pincesorral. Ha elképzeljük, milyen lehetett ez a pincesor, amikor tele volt élettel, amikor minden pince előtt ott ült ültek-álltak a borkedvelők, és kellemes zsibongás töltötte be az utcácskákat, akkor teljesen világos, hogy valaha ez lehetett a környék legkellemesebb helye, és az itt eltöltött órácskák jelenthették az egész hét fénypontját. Sajnos most elég elhagyatott egy a csodálatos negyede a városnak, pedig ha valamit volna értelme örökségvédelem alá venni, akkor az ez a hely.
Ezen a bájos környéken dolgozik Sándor Zsolt, a büki progresszió vezéralakja. Ő az, aki nem hajlandó beletörődni abba, hogy a pincesor dicsősége letűnt, nem hajlandó elfogadni, hogy pl. cserszegi fűszeresből, medinából, zweigeltből csak alsópolcos félédes vacakot, vagy átlagos minőségű bort lehet készíteni, és ő az, aki szenvedélytől űzötten kutatja a natúrbor mélységeit. Mindezt kedvesen, jókedvűen, elképesztő életerővel. Ő szervezi a Miskolci Mini Borfesztivált, az ország legkevésbé ismert rendezvényét, ami hangulatában, a felszolgált ételek és italok minőségében, és zenei aláfestésben mindenképpen az ország egyik legjobb bulija. Ráadásul vendégborászt is hív (aki tegnap éppen én voltam) akivel egy gyékényen árul.
Kicsit korábban érkeztem, és Zsolt valami elképesztő lendülettel bemutatta a borait, amelyek közül rögtön a legelső, egy rozé olyan mértékben tartotta meg a szőlő ízét, amelytől padlót fogtam. A különbséget úgy tudnám leírni, hogy a "hagyományos" rozéban a szőlő izét felülírják a gyümölcsös ízek: a cseresznye, az eper, a málna, a meggy - ebben a kortyban viszont ott volt a szőlőlé íze, és ezt egészítette ki a gyümölcsösség. A Rostos chardonnay kóstolgatása során megértettem, hogy miért mondják, hogy a natúrbor lehet az átvezetés a sörből a borba - persze a kézműves, szűretlen búzasör és a szűretlen natúrbor esetében lehetnek hasonló ízjegyek - legalábbis én így gondolom. És sorban jöttek az őrületek: a héjon erjesztett cserszegi, a sárga mukotály, a furmint. Mind kiváló borok. A kóstolás is, az azt követő beszélgetés is, és a rendezvény hangulata is 10/10-es volt.
Kicsit sem viccelek: a Mini Büki Borfesztivál önálló utazási célpont. Van a környéken a raklap érdekesség, pisztrángos tó, kis vízesés, barlang - és autópálya visz egészen odáig. Bőven megér egy éjszakát valamelyik szállodában.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
