A tavalyi év volt az, amikor többségében olyan borok készültek a pincémben, amilyet mindig is szerettem volna. Sőt, egy-két tétel a maga nemében egészen kiválóra sikerült. A Naplemente (kékfrankos rozé), a Randi illata (sárga muskotály) és a Hattyúdal (furmint) nagyon sok rajongót szereztek maguknak és a pincének is. Ugyancsak a tavalyi év volt az, amelyben a kishitűséggel határos óvatosság miatt ezeknek a boroknak a zöme már azelőtt elfogyott, mielőtt minden érdeklődő megkóstolhatta volna őket - lássuk be, július elején kifogyni a rozéból kicsit korai. meg lehet ebben találni a jót is: nem kaptam gyomorrákot - mert amint a szőlő a pincébe került, azaz a növénytermesztési év parája befejeződött, azonnal elkezdtem parázni az értékesítésen. Szerencsére a hétvégi pincenapok sikeresek voltak, a csapat munkáját nyomon követő emberek rendeltek tőlünk bort, és ez automatikusan hozta az üzleti modell sikerét is: jó áron nagyon jó bort adni azoknak, akik értékelni tudják.
Az idei első kóstolások a borászati technológia sikerét igazolják: a pincém jellemzőjévé váltak a gyümölcsös, jó savú, de egyensúlyban lévő borok. Amikor ennyire kiegyensúlyozott a pincetechnológia, akkor könnyű reflektálni a termesztéstechnológiával is a bor által tükrözött igényekre: ebből a fajtából koncentráltabb, ebből kevésbé koncentrált termésre van szükség, ez a fajtát korábban, amazt később kell leszedni. Lassan megtanulom szelektálni a dűlőkön belül a vágókat: ez a része pezsgőnek, ez bornak, ez pedig különleges minőségű bornak jó. Ebben segít János, aki borász szemmel tekint a szőlőre - azaz ő már eleve azt nézi, hogy az ilyen állapotú szőlőből mit lehet kihozni. Tehát nem minden évben ugyanaz készül az adott területről, hanem az érettségi fok és egészségi állapot szerint más és más. Ennek megfelelően előfordul az, hogy egy területről egy adott sorig különleges minőségű bor készül, míg a mellette lévő sor az alapborba kerül.
A siker számomra nem azt jelenti, hogy egyszer eldurran az ember keze egy egyébként jó évben, hanem azt, hogy egy olyan közepes évben is meg tudja ismételni a mutatványt, mint amilyen az idei volt. Kifejezetten hideg tavasz, csapadékszegény nyár, egybeérő fajták, esős ősz - növényvédelmi szempontból nem ez volt a legdurvább kihívás, de termesztéstechnológiai szempontból mindeképpen.
A legrosszabbul idén a sárga muskotály teljesített: alig kötött a hideg tavasz miatt - a várható termés körülbelül harmada érkezett a pincébe, így sajnos a must és pálinka tervek a kútba estek. Termésmennyiségben alulteljesítő volt a juhfark is, nem ilyen mértékben, de ez a fajta is keveset termett - de a minősége viszont messze felülmúlta a tavalyit is. A góhér sem erőltette meg magát az idén, bár a minőségre nem lehet panasz. Cserébe jól termett a vadfekete (csóka): rövid csapra, de 3 szemre metszettük ezt a fajtát, és elegendő szőlőt szedtünk róla, erősen vadmeggy ízű schillert készítettünk belőle (akkor bestiálisnak tűnő savakkal, de ez már elmúlt). Ritka az olyan év, amikor az öregszemű sárfehér ennyire jól érzi magát, ősszel szemébe kacagott az esőnek, és elég volt neki két napsütéses nap, és máris 20-as cukorfokkal, és valami elmebeteg koncentrációval szedtük. Még erjed, nem tudok róla nyilatkozni. A kékfrankos nagyon durva évet zárt. Többféle terméket állítottunk elő belőle, rozét (rétescseresznye alapillattal), bozsolét (a földkerekség összes piros gyümölcsének illatával) és igazi vörösbort is (szamolyai fekete cseresznye illattal). A rozéban a rózsás, a bozsoléban a violás, a vörösborban pedig a dohány aromáját adja ugyanaz az illat-vegyületcsoport, a damascenone. A furmintra sem lehet panasz. Az örökség vágóból idén is gyönyörű túlérett szőlőt szüreteltünk (ez a terület nem tud tévedni), míg Kútfő többi részén nagyszerű száraz furmint alapanyag termett, minden eddiginél csilingelőbb (de nem bántó) savakkal, és zöldhúsú őszibarack illattal.
A pincében lassan normalizálódik a helyzet (be tudunk lépni anélkül, hogy beletekerednénk a hűtőberendezés kábeleibe, vagy a szivattyúk slagjaiba) és lassan minden bor elfoglalja a helyét a hordójában. A betárolt bor mennyiségében a Kovács József-féle mértékletességi egyenértékszámmal dolgoztam: idén sem szaladt el velem a ló, csak annyi borom lesz, amennyit hitem szerint el tudok adni. Lesznek összevont termékek, mint pl. a csak kartonban megvásárolható, filoxéravész előtti fajtákat is tartalmazó pakk, késői szüretű ízvilággal. A kóstolásra érkezőknek kitaláltunk egy borpunchot (debütálás az első meleg napon), készítünk habzóbort, és talán lesz egy csepp (saját) pezsgőnk is. Valamit kezdenem kell a palackérleléssel is: idén ugyanis enélkül vitték el a boraimat, és ami kevés maradt, azok őszre valami gyönyörű érési folyamaton mentek át. Karácsonyra az Örökség furmint is tökéletes állapotban lesz - és alig pár száz palackkal van belőle.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
