Ígértem egy bejegyzést a talajtakaró növényzet használatáról a szőlőben - ez következik most. Amint arról már beszéltem, takarónövényt azért használunk a sorok között, mert a talaj felső 30-40 centiméteres rétegét átjáró gyökértömeg segít a humuszképződésben. A takarónövény meggátolja az eróziót a hirtelen lezúduló csapadék esetén, a talajt fel-le irányban átjáró gyökérzet segíti az eső beszívódását a földbe, és a humusz pedig nedvesen tartja a földet.
A takarónövényzet vetése önmagában nem elegendő. Ha a növényzet föld fölötti részét eltávolítjuk (pl. kaszálással, mulcholással), akkor elősegítjük az ún. "tarlóbetegség" kialakulását. A tarlóbetegség a kalászosok aratása után szokott kialakulni. A talaj felszínéről a földbe szivárgó csapadék apró hajszálcsöveket alkot, amely a növényzet eltávolítása után, a tűző napon szivattyúként kezd működni: a talaj mélyebb rétegeiből a felszínre szívja a nedvességet, ami a napon párává alakul, és eltűnik. Szeles napokon ez a hatás még erősebb. (Ezért szoktak aratás után azonnal tárcsázni, mert akkor a kapillárisok elroncsolásával ez a 30 cm mély kiszáradás elkerülhető.)
Ha mulcholjuk a talajtakarót, akkor a levágott növényzet hamar kiszárad, és rövid idő után már nem fedi megfelelően a talajt - megindul a föld kiszáradása. Ha meghagyjuk a magas takarónövényt, akkor olyan pára alakul ki a melegben egy-egy eső után, mint egy esőerdőben - ami a melegágya a gombabetegségeknek. Ezért a talajtakaró növényzetet el kell fektetni, lehetőleg úgy, hogy ne tudjon felegyenesedni. Erre való a szártörő henger, amit én a NorAnTech céggel csináltattam. Az általuk gyártott henger feleannyiba került, mint az olasz import termék, három héten belül ott állt a gépudvaromban - szóval mindenkinek ajánlom őket. Emlékeztetőül: így működik ez a henger (a felvétel a gyümölcsösömben készült). És akkor most nézzük a hengerelés eredményét bemutató videót:
A szártörő henger hatása a talajtakaró növényzetre |
Szóval a henger összetöri a növények szárát, de csak annyira, hogy a nedvkeringés megmaradjon. Készítettem egy bemutatót arról, hogy mi a hatása az ilyesféle talajtakarásnak. Egyedül voltam, így videót nem tudtam csinálni, csak fényképeket.
A kísérlet helyszíne: elöl a kaszáló, mögötte a szőlő |
Az első képet a szőlőnk melletti kaszálóról készítettem. A fűhozamot odaadtam Tina lovának, így a terület szépen le volt kaszálva, és a széna már össze is volt húzva rendsodróval. A kép előterében tehát a kaszáló látszik, mögötte a szőlő. A két területet egy út választja el egymástól. Mindkét területből mintát vettem, az úttól kb. 3-4 méterre. Tehát a két minta olyan 10-15 méter távolságban volt egymástól. Egészen nyilvánvaló tehát, hogy mind az éghajlati, mind a talajtani tényezők befolyásoló hatását kizárhatjuk.
Talajszerkezet a kaszálón |
Ezt a képet a kaszálón készítettem. A talaj kőkemény, alig bírtam némi száraz port összekaparni. A rögöket megnyomva azok elporlottak a kezemben. Látszik, hogy némi szalmatörek van rajta, aminek szinte semmi árnyékoló hatása nincs. Ha mulchoznánk, akkor ez a takaróréteg valamivel vastagabb lenne, de egy idő után ugyanígy rommá száradna.
Talajszerkezet a takarónövénnyel fedett szőlőben |
Ezt a képet a szőlőben készítettem. Látszik, hogy a takarónövényzet bár fekszik, még él. A növényzetet félrehúzva a talaj annyira nedves, hogy tudtam egy agyaggolyót gyúrni belőle. Így lehet a vizet megtartani a földön. Mivel a szőlő gyökérzetének 90%-a a talaj felső 60 centiméterében van, ezért fontos, hogy megfelelően humuszos legyen a föld, mert így a szőlő tápanyag-ellátottsága jobb.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.